2012. július 31., kedd

Kiárusítás FRISSÍTVE!

Költözés miatt néhány könyvemtől megválnék, amit összes is gyűjtöttem nektek egy csokorba. Ha valamelyik könyv érdekel, kérlek erre a címre jelezd: csanadik kukac gmail pont com. A lista folyamatosan bővülni fog, ezért érdemes lesz többször is visszakukkantani az oldalra. :)

Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya 1200 Ft
Angie Sage: Mágia 500 Ft
Anne Bronte: Wildfell asszonya 1000 Ft (új Lazi kiadós)
Barbara Erskin: A múlt árnyai 1000 Ft
Barbara Erskin: A Tűz leányai 1000 Ft 
Barbara Corrado Pope: Cézanne modellje 1000 Ft
Benina: A boszorka fénye 1000 Ft
Bíró Szabolcs: Sub Rosa 500 Ft
Böszörményi Gyula: A bolhedor lovagjai 500 Ft
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda 500 Ft
Charlotte Bronte: Shirley 1000 Ft (Lazi kiadás legújabb)
Hszinran: Égi szerelem 300 Ft
Jane Austen: Büszkeség és balítélet 1000 Ft (díszdobozban 3in1 2500 Ft)
Jane Austen: Értelem és érzelem 1000 Ft (díszdobozban 3in1 2500 Ft)
Jane Austen: A klastrom titka 1000 Ft (díszdobozban 3in1 2500 Ft)
Jim Butcher: Pusztító vihar 1000 Ft
John Galsworthy: A Forsyte saga I.-IV. 1500 Ft
Karen Chance: Megérint a sötétség 1000 Ft
Karen Chance: Átölel az éjszaka 1000 Ft
Kate Moss: Labirintus 1000 Ft
Lángh Júlia: Párizs fű alatt 500 Ft 
Madeleine L'Engle: Időcsavar 500 Ft
Madeleine L'Engle: Szélvarázs 500 Ft
Patrick Süskind: A parfüm 700 Ft
Paul Sussman: Oázis 1000 Ft
Sarah Dessen: Tökéletes 1000 FT
Szabó Magda: Tündér Lala  1000 Ft (a legújabb kiadás)
Tracy Hogg - Melinda Blau: A suttogó titkai I. 1000 Ft
Tad Williams: Tündérvidék -  A qarok háborúja 1000 Ft

Jó böngészést!

2012. július 29., vasárnap

Stephen Chambers: Jane és a Hollókirály

"Ez a nap is rosszul kezdődik. Míg a többi gyerek az udvaron játszik, az osztályteremben senyvedő Jane különös dolgot vesz észre: az iskolaudvar egyik fáján lakó mókus összecsomagol és elköltözik – ahogyan a jelek szerint a környék összes más állata is. Leguánja vészjósló figyelmeztetést karmol a homokba: Közeleg. Méghozzá a rejtélyes és félelmetes Hollókirály, s egy kutyát sétáltató vak öregember szerint éppen Jane az, aki megmentheti tőle a világot. És ha mindez még nem lenne elég egy napra, Jane szüleit szemmel láthatóan megbabonázzák az elektronikus eszközök, teljesen megfeledkeznek a világról, valamint arról, hogy vacsorára várják Diana nagyit, aki hatalmas vihar és egy különös ajándék kíséretében érkezik. Hamarosan aztán végleg elszabadul a gonosz, és úgy tűnik, Jane valóban kénytelen lesz egymaga szembeszállni a Hollókirállyal, hogy megtörje hatalmát és helyreállítsa a világ rendjét."

Vannak olyan pillanatai az embernek, amikor legszívesebben visszarepülne az időben, hogy újra gyerek lehessen. Amikor ezek az érzések előkerülnek, nem teszek mást, csak előveszek egy meseregényt, vagy egy ifjúsági könyvet. Mivel most éppen ilyen hangulatba kerültem, ezért Stephen Chambers regényét választottam következő olvasmányomnak.

A történet valójában rém egyszerű: van a főgonosz, a megmentő (jelen esetben Jane) és számos meglepő fordulat, amíg eljutunk a végkifejletig. Amikor egy kicsit úgy érezzük, hogy a világ összebeszélt ellenünk, akkor nagyon jól tud esni egy-egy ilyen könyv, mert képes helyrebillenteni a lelki egyensúlyunkat vagy legalábbis elhitetni velünk, hogy előbb-utóbb úgyis minden jóra fordul. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el fog varázsolni, szárnyalni fog a képzeletem az olvasása közben, de egy olyan világba csöppentem bele, ami az első pillanattól kezdve nem akart ereszteni. Tele van beszélő állatokkal, repülő sárkánnyal és furcsa, különös lényekkel, ráadásul az író mindezt mesésen és gördülékenyen adja elő, fokozva a történetet izgalmakkal, bátorságpróbákkal és kihívásokkal.

"A gyerekek sokkal tisztábban látják a dolgokat, mint a felnőttek. Pont ezért olyan nehéz a nagyokkal.
– Miért? – kérdezte Jane
– Mert féltékenyek…..A felnőttek elfelejtik, hogy egykor ők is kicsik voltak. Elfelejtik azokat a dolgokat, amiket tudtak. "

A legjobb az egészben, hogy nem csak gyerekeknek szól ez a történet, hanem mi felnőttek is élvezhetjük. Habár tudjuk mire számíthatunk a befejezésben, mégis képes nekünk is izgalmakkal teli percet nyújtani. Tele van mondanivalóval a történet, apró kis mozzanatokkal, amelyek mind valamire tanítani akarják az olvasót.

"Néha akkor is küzdeni kell, amikor nem nyerhetsz."

Nyaralás közben kiváló választásnak tűnt ez a pár száz oldalas mese, hiába az előre sejthetően boldog végkifejlet, én mégis végig szurkoltam Jane-nek, hogy a végén minden jóra forduljon.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Zakkant: ITT
Roni: ITT

2012. július 24., kedd

David Nicholls: A nagy kvízválasztó

"Minden író életében eljön a pillanat, amikor terítékre kerülnek az iskolás évek, a kamaszkori szerelmek. Vannak, akik érzelgős nosztalgiával tárják elénk ifjúkori emlékeiket, másoknál a humor, az önirónia kerül előtérbe. David Nicholls esetében inkább az utóbbiak dominálnak, és minthogy angol szerzőről van szó, ez a humor igazi fanyar angol humor.
A nagy kvízválasztó hőse nagy reményekkel készül az egyetemre, annál is inkább, mert addigi, a szülői házban töltött éveit frusztrációval terhes időszakként élte meg. Szülei állandó veszekedésének és apja korai halálának nyomasztó emlékétől is menekül, amikor elkezdi egyetemi tanulmányait.
A regény cselekménye egy egyetemi kvízverseny köré rendeződik, ám valójában ez csak alibi, hogy egy különleges szerelmi történetet mondhasson el a szerző. Hősünk rendíthetetlen kitartással próbálja megnyerni a kvízcsapat egy másik tagja, Alice szeremét, aki viszont meglehetősen félvállról veszi a gátlásos kamaszt."

Életemben nem olvastam még David Nicholls művet, pedig az Egy nap című könyve igencsak felkapott volt, de én mégis türtőztettem magam. A nagy kvízválasztó fülszövege viszont elcsábított és arra gondoltam, hogy akkor most miért is ne próbálhatnám ki? Ez a találkozás olyannyira jól sikerült, hogy azóta minden regényét sikeresen beszereztem és csak arra várnak, hogy elolvassam őket.

A történet egy egyetemista fiú beilleszkedéséről szól az iskola évei alatt, de ez nem sikerül túlságosan gördülékenyen, ami különböző szórakoztató helyzetekhez vezet. Nem hiszem, hogy a való életben hasonlóképpen működne a dolog, de tény, hogy számtalan helyzetben magára ismerhet az ember. Mivel a főiskolás éveim alatt nem éltem kollégiumban, ezért számtalan helyzetet nem sikerült teljesen megértenem, de leginkább Brian személyiségével nem voltam igazán kibékülve. Túlságosan igyekezett beilleszkedni a környezetébe, ami oda vezetett, hogy már nem is önmagát nyújtotta. Nem értettem miért kellett ennyiszer az alkoholhoz nyúlnia, ahelyett hogy elsősorban a tanulásra koncentrálna. Na nem azt mondom, hogy egyfolytában a tankönyv fölött kell görnyedni, de tény, hogy a pohár fenekét sem kell ennyiszer nézni. Azonkívül, hogy Brian életét nem tudtam megérteni, más negatívumot nem tudok nagyon felsorolni a regénnyel kapcsolatban.

Szórakoztató, humoros és könnyed. Pont ezt kellett nekem ebben a nyári időszakban, főleg azért, mert számtalan szépirodalmi könyv van megint a hátam mögött, így kiváló választás volt a részemről. Rengetegszer nevettem fel és nagyon jól szórakoztam, amit az is bizonyít, hogy sokszor észre se vettem milyen gyorsan repül az idő, ha olvasok. A történet és a humor nagyon jó összhangban volt egymással, hiszen David Nicholls nem arra törekedett, hogy mindenből viccet csináljon, hanem arra hogy az olvasó jól szórakozzon. Természetesen felmerülnek a könyvben olyan kérdések is, amelyek egy tizennyolc éves fiú fejében megfordulnak, illetve olyan komoly problémákkal is szembesülnie kell, melyek után végig kell gondolnia, hogyan tudná jobbá tenni az életét. De ezek pont kellettek a történetbe, hogy ne csak egy komikus regény legyen belőle, hanem annál sokkal, de sokkal több. Ha ezek a pontok nem lettek volna, akkor A nagy kvízválasztó annyira nem is lett volna izgalmas.

A könyv érdekessége, hogy tele van rengeteg utalással olyan zeneszámokra, amelyeket a 80-as években játszottak, illetve olyan regények idézeteivel, melyeket mindenképpen legalább egyszer érdemes elolvasni. Legalábbis én innen merítettem kedvet arra, hogy elolvassam az Anne Frank naplóját és számos más regényt is. 

Lehetetlenség oldalakat írni erről a regényről, el kell olvasni, meg kell tapasztalni egy kellemes pohár bor mellett.

U.I.: Készült belőle film is, amit mindenképpen meg szeretnék nézni. 
 
Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2012. július 21., szombat

További megjelenések

James Pattersontől volt szerencsém már több könyvét is olvasni, mégpedig a Nászútat, illetve az Üdvözlet a gyilkostól. Mind a kettő kellemes olvasmány volt, ezért automatikusan kívánságlistára került a most megjelenő könyve is. 


James Patterson: Véres Olimpia

FELKÉSZÜLNI...
A Private, a világ legnevesebb nyomozóirodája megbízást kap, hogy lássa el a 2012-es londoni olimpia biztonsági feladatait. Az iroda különleges ügynökei közül négyszázat irányítanak át Londonba, hogy a mintegy kétszáz országból érkező több mint 10 000 versenyző biztonságára ügyeljenek.

VIGYÁZZ...
Már csak órák vannak hátra a megnyitóig, amikor Peter Knightot, a Private egyik vezető nyomozóját brutális gyilkosság helyszínére hívják. Az olimpiai játékok magas rangú szervezője az áldozat.

KÉSZ...
Karen Pope újságíró levelet kap valakitől, aki Kronosznak nevezi magát, és aki vállalja a felelősséget a gyilkosságért. Kronosz ígéretet tesz arra, hogy visszaállítja az olimpiai játékok régi dicsőségét, és elpusztítja mindazokat, akik hazugságaikkal, korrupt magatartásukkal és mohóságukkal tönkretették azt.

RAJT!

Private
Amikor a rendőrség nem tud segíteni, és a nyomás szinte elviselhetetlen; amikor maximális erőbedobásra és diszkrécióra van szükség, egyvalamiben bízhatsz: a Private nyomozóirodában. Ez az ügynökség megoldja a feladatot, még akkor is, ha ehhez néhány szabályt át kell hágni.

A Fumax kiadó újabb ígéretes könyvvel rukkolt el, mégpedig Jon Sprunk: Az Árny fiai című regénnyel, mely egy trilógia első darabja. Mivel a Tövisek hercegével igencsak jól beválasztottak, ezért bízom benne, hogy ez is hasonlóképpen fog majd debütálni.

Jon Sprunk: Az Árny fia
  
Othir szent városában ármány és korrupció uralkodik, így eszményi hely a független és gátlástalan bérgyilkosok számára. Caim az egyik legjobb közülük, ám egy félresikerült megbízást követően rá kell döbbennie, hogy fondorlatos összeesküvésbe keveredett. A törvény tisztességtelen őrei, a rivális orgyilkosok és az Odaátról származó mágia ellenében csupán utolsó célpontjának előkelő leányára számíthat, és Kitre, az oltalmazó szellemre, aki mások számára láthatatlan. Amikor az életéért és az igazságért folytatott küzdelem Othir veszélyes sikátoraiból a hatalom fényűző folyosóira vezeti, Caim pengéi és ösztönei már kevésnek bizonyulnak. Ahhoz, hogy a birodalom központjából szőtt összeesküvést leleplezhesse, az Árny elsőszülött fiának fel kell vállalnia súlyos örökségét.

Az Árny fia igazi dark fantasy: politikai cselszövés, sodró cselekmény, sötét és metsző él, biztos kézzel megírt részletgazdag, letehetetlen bemutatkozó regény.

2012. július 19., csütörtök

Glenn Cooper: Holtak könyvtára

"Titokzatos bűnesetek borzolják New York város lakóinak kedélyét. A kilenc áldozat halálának körülményei teljesen különbözőek, látszólag függetlenek egymástól. Ami mégis egybekapcsolja őket, az egy hátborzongató küldemény: minden áldozat egy koporsót ábrázoló képeslapot kap, halálának dátumával. Az FBI Will Piper különleges ügynököt bízza meg a nyomozással, aki nagy elszántsággal áll neki a munkának, ám a szálak mind jobban összegubancolódnak... Vajon milyen titokzatos kapcsolat köti össze a tértől és időtől független eseményeket? Létezik-e valami misztikus összefüggés a 21. század eleji gyilkosságok, az első században íródott Jelenések könyve, egy középkori brit apátság, Winston Churchill, az amerikai haditengerészet, a nevadai sivatag 51-es körzete és a hollywoodi filmforgatókönyvek között? Vajon a saját démonaival küszködő Piper ügynöknek sikerül-e fényt derítenie a föld alatti könyvtárak titkaira? Beteljesedik-e a hetedik fiú hetedik fiának misztikus sorsa? Vajon közeleg-e már az utolsó ítélet napja?"

Teljesen véletlenül akadt a kezembe Glenn Cooper könyve. Szinte semmit nem tudtam róla, de annyi rémlett, hogy Joeymano olvasta és neki talán tetszett, de akkor még ebben sem voltam biztos. Persze, azóta már rég utánajártam a dolgoknak, úgyhogy kellő információdömpinggel merültem el a könyv lapjaiba. 

Megmondani sem tudom már, mikor olvastam utoljára krimit, és nem is értem miért hanyagoltam ennyire ezt a műfajt, mert ez az egyik kedvencem. Ráadásul a Holtak könyvtára már az első oldalakkal elérte nálam, hogy szó szerint faljam a sorokat, ezért hamar a végére jutottam.

Mindjárt az elején egy bűncselekménnyel nyitunk, ami kiváltképpen megalapozta a kíváncsiságomat ahhoz, hogy tovább olvassam a könyvet. A fura képeslapok és a még furább gyilkosságok nyomába ered főhősünk, Will Piper. Will egyáltalán nem mondható hétköznapinak, elsődleges célja, hogy nyugodt körülmények között mehessen nyugdíjba, másodszor pedig, hogy minél több viszkispoharat emelgethessen otthon, vagy a kocsmában. Ebből kifolyólag egyáltalán nem repked örömében, mikor kiderül, ő kapja meg az egyik legfontosabb ügyet.

Röviden és tömören: imádtam. Egyszerűen beszippantott a történet, minden idegvégződésemmel rákoncentráltam, körbelengte egy olyan feszültség, ami egyáltalán nem akart addig eresztetni, még el nem értem a befejezést. Nem különösebben érdekelt, hogy a felétől nagyjából sejthető a történet végkimenetele, mert biztos voltam benne, hogy valahol még lesz benne egy csavar, mert különben teljesen kiszámítható lenne. Remekül van felépítve a történet, amiben biztos, hogy találunk egy-egy elejtett utalást, ami segít megfejteni a hatalmas titkot. Az egyetlen dolog, amit viszonylag nehezen sikerült megszoknom az a térben és időben való ugrálás. Nyilván volt ennek egy bizonyos célja, de ettől függetlenül marhára tudott frusztrálni, hogy egy-egy izgalmas jelenetnél hirtelen valahol máshol vagyunk, mikor én nem is azt akartam olvasni. De persze ezek apró kis kitekintések néhol egy kis izgalomra adtak okot, úgyhogy semmiféleképpen nem vonnak le a könyv élvezeti értékéből. 

Egyszóval nagyon jól éreztem magam, nem éreztem azt, hogy unatkoztam volna az olvasása közben. Lehet, hogy vannak benne hibák, vagy klisék, de nekem fel se tűntek, mert azzal voltam elfoglalva, hogy minél jobban érezzem magam.

Glenn Cooper tollából ezidáig négy regény született, melyből kettő jelent meg itthon Magyarországon.  A címük sorrendben a Holtak könyvtára és a Lelkek könyve, melyből az utóbbit még nem olvastam, de mindenképpen szeretném bepótolni.
Értékelés: 5/5 (csillagos)

Mások is olvasták:
Joeymano: ITT

2012. július 18., szerda

A francia irodalom

Nem olyan régen amerikai könyveket tüntettem fel nektek a bejegyzésemben és most ezt szeretném folytatni, de kicsit közelebbi vizekre evezve. Július 14.-én ünnepelték a franciák a Bastille bevételének napját és eme jeles alkalomból most a tíz leghíresebb francia regényüket gyűjtöttem össze nektek. Mit szóltok hozzá?

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában 

Honore De Balzac:  Az emberi színjáték

Collete: The Complete Claudine

Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja 

Albert Camus: The Stranger

Victor Hugo: Nyomorultak

Gustave Flaubert: Bovaryné

Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg

 Stendhal: Vörös és fekete

U.I.: A borítóktól nem vagyok elájulva. :)

Forrás: Flavorwire.com

2012. július 16., hétfő

Hírek és események

Egyik legfontosabb esemény, amit hónapok óta várnak a fanatikus könyvmolyok, az a NAGY Alexandra akció, ami egészen szeptember 16.-ig fog tartani. Egyelőre még semmi nem került a virtuális kosaramba, hacsak valaki rá nem beszél valami jó kis könyvre, addig kizárt dolog, hogy én bármit is vegyek. :)

A másik, hogy megnyitotta kapuit az első virtuális könyvcsere oldal, ami Rukkola néven fut. Máris szívembe lopta magát ez az oldal, mert három olyan könyvre is leltem, ami már régóta a kívánságlistámon szerepelt. Igaz, hogy első blikkre nehéz volt kiigazodni rajta, de végül hamar fel lehet fedezni, ha szánunk rá egy kevéske időt. 

És végül nézzük milyen újdonságokra számíthatunk:

Laura Dave: A válás ünnepe

"Mi nehezebb döntés: a házasság vagy a válás?
Gwyn Huntington mindig csodás partikat rendez, s ezúttal is egy egészen különleges összejövetelre készül a 35. házassági évfordulójuk alkalmából. Férjével, Thomasszal azonban utoljára látják közösen vendégül a családjukat és a barátaikat képeslapra illő házukban, amely túlélte Montaukban az 1938-as nagy hurrikánt is. Ez ugyanis a válási ünnepségük lesz. És ha már rendhagyó az esemény, rendhagyó módon akarja emlékezetessé tenni.
Ugyanezen a reggelen Maggie Mackenzie brooklyni otthonában nekilát új élete megszervezésének. A vándorélet után eljegyezte magát egy csodás férfival, és közös vállalkozásba fognak. Ráadásul ugyancsak ezen a napon fog először találkozni a vőlegénye szüleivel Montaukban, egy meglehetősen különös alkalomból. Az életét alapjaiban felforgató meglepetések azonban már az elindulás előtt elkezdődnek.
Bármennyire is eltérők a körülményeik és a koruk, Gwyn és Maggie helyzete mégis azonos: mindketten útelágazáshoz érkeznek. És bár az egyik még el sem kezdte a házaséletet, a másik pedig épp most készül pontot tenni a végére, ugyanarra a kérdésre keresik a választ: mikor kell küzdeni egy kapcsolat megmentéséért, és mikor kell végleg elengedni?"
David Nicholls: A nagy kvízválasztó

"Minden író életében eljön a pillanat, amikor terítékre kerülnek az iskolás évek, a kamaszkori szerelmek. Vannak, akik érzelgős nosztalgiával tárják elénk ifjúkori emlékeiket, másoknál a humor, az önirónia kerül előtérbe. David Nicholls esetében inkább az utóbbiak dominálnak, és minthogy angol szerzőről van szó, ez a humor igazi fanyar angol humor.
"A nagy kvízválasztó" hőse nagy reményekkel készül az egyetemre, annál is inkább, mert addigi, a szülői házban töltött éveit frusztrációval terhes időszakként élte meg. Szülei állandó veszekedésének és apja korai halálának nyomasztó emlékétől is menekül, amikor elkezdi egyetemi tanulmányait.
A regény cselekménye egy egyetemi kvízverseny köré rendeződik, ám valójában ez csak alibi, hogy egy különleges szerelmi történetet mondhasson el a szerző. Hősünk rendíthetetlen kitartással próbálja megnyerni a kvízcsapat egy másik tagja, Alice szerelmét, aki viszont meglehetősen félvállról veszi a gátlásos kamaszt. Ismerős szituáció, de a számtalan remek mellékszereplő - akik olykor talán még a főszereplőtárs Alice-nél is izgalmasabban és érdekesebben megformált alakok-, illetve a rendkívüli humorral megírt, frappáns párbeszédek egyedivé, fordulatossá és megunhatatlanná teszik a történetet."

Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban

"Egy párizsi hétvége alkalmával Elizabeth Bard együtt ebédelt egy sármos franciával - és soha többé nem tért haza.
Vajon szerelem volt első látásra? Vagy az volt a döntő mozzanat, hogy a kés könnyedén siklott keresztül a pavé au poivre-on, és a hús rózsaszín leve étvágygerjesztően folyt rá a vajas borsmártásra? Az Ebéd Párizsban egy fiatal amerikai nő két szenvedélyes - újdonsült kedveséhez és a francia konyhaművészethez fűződő - szerelmi viszonyának hiteles krónikája. Elizabeth, miután fogja magát és új életet kezd a világ legromantikusabb városában, lelkesen veti bele magát a nyüzsgő piacok, a hangulatos bisztrók és a nádszálvékony femmes fatales-ok világába. Megtanulja, hogyan kell halat pucolni (ebben Jane Austen siet a segítségére), mindent elkövet, hogy leküzdje az időnként rátörő honvágyat (ehhez a csokoládéfelfújtat kell bevetnie), és belehabarodik a hentesébe (aki Matt Dillon kiköpött mása). Elizabeth rájön, hogy minél mélyebbre merül a francia konyhaművészetben, annál könnyebb megértenie Párizst.
Felfedezi, hogy a francia kultúra nem sokban különbözik az érett sajttól - a kérges külső lágy, pikáns belsőt takar."
 

2012. július 15., vasárnap

Katherine Howe: A boszorkányoskönyv

"Connie Goodwinnak egész nyáron anyagot kellene gyűjtenie a gyarmati történelemről tervezett disszertációjához, de amikor anyja megkéri, hogy adja el nagyanyja házát, amely lakatlanul áll Salem közelében, a lány kénytelen segíteni. Egy napon, amikor a poros könyvespolcon bogarászik, talál egy ódon kulcsot, és a kulcsban egy kiszáradt papírt, amelyre két szót írtak: Deliverance Dane. Connie kutatni kezd Deliverance Dane után, amibe besegít egy Sam nevű, kellemes ipari alpinista. Sorra kerülnek a helyükre a kirakós darabjai, ám Connie-t közben a múlt hazajáró lelkei kísértik, és attól fél, hogy több köze van Salem sötét múltjához, mint képzelte volna. A boszorkányoskönyv, két salemi boszorkány utódjának regénye zökkenő nélkül siklik ide-oda az 1690-es évek pörei és egy modern nő története között, aki titkokon át jut el a tudásig."

Nem olyan régen fejeztem be ezt a könyvet, de még mindig úgy érzem, hogy fogalmam sincs hogyan kéne kezdenem a bejegyzésemet. Nem tudom, hogy miről kellene írnom, mit emeljek ki, vagy mi lehet az amire kíváncsiak vagytok. Teljes a tanácstalanság, ami velem eddig még soha nem fordult elő. 

A történet két szálon fut, az egyikben megismerhetjük Salem város történetét, a másikban Connieval nyomozunk egy bizonyos név után az 1991-es években. Ami elsőre feltűnt, hogy a borító egyáltalán nem passzol a történethez. Nektek mi az első gondolatotok, ha ránéztek? Nekem automatikusan valami hátborzongató rémtörténet jut az eszembe, de valójában közel sem jártam az igazsághoz. Hiszen nem, hogy nem sötét, de még csak nem is borzongató. A másik, amit elsőre nehezen szoktam meg az a régies párbeszéd, amivel mindjárt az első oldalakon találkozhattam, de ez természetes, hiszen a XVII. században nagy valószínűséggel így beszélhettek, de ennek ellenére mégis azon kaptam magam, hogy automatikusan javítom a szöveget. 

"A szótlan ház visszanézett rá, vénségesen és közömbösen. "

Eleinte elképzelhetetlennek tartottam, hogy én ezt a könyvet lerakjam, mert a történet egyszerűen vitt magával. Lendületes, sodró a történetvezetése, úgy éreztem elvarázsolt Katherine Howe a történetével. Szerettem a leírásait, ahogy bemutatja nekem a számomra ismeretlen helyeket. Az a csöppnyi romantika is csak hab volt a tortán, ami előkerült a történetben. De a történet háromnegyedénél ez a varázslat mind elveszett. Már nem volt meg az a plusz fűszer, ami vitt volna előre a történetben. Egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy már csak egy egyszerű regényt tartok a kezemben, ami elvette a kedvemet. Persze ez nem azt jelenti, hogy olvashatatlanná vált volna a regény, mert azért az erős túlzás lenne, csak az a szükséges apró kis varázs veszett el, amiért én annyira megszerettem. 

Viszont ami csöppet sem zavart, az a könyv kiszámíthatósága. Nem érdekelt, hogy tudom a történet végét, nem érdekelt, hogy tudom mire számíthatok, mert úgy éreztem Katherine Howe arra koncentrált, hogy elmesélje nekünk Salem történetét.

Connie semmi mást nem szeretett volna, csak megtalálni valamit, vagy valakit, amit "Delivarence Dane" takar, de ő ennél sokkal többre bukkant. Nem csak önmagát fedezte fel, hanem megtalálta az édesanyjához vezető fura, ismeretlen utat. Nem mondom, hogy teljes mértékben megértettem az ő alakját, mert maradtak bennem megválaszolatlan kérdések, de jó volt nézni, ahogy fejlődik, amint egyre jobban megismeri önmagát. Amit viszont sajnáltam, hogy Sam nem kapott nagyobb teret a könyvben, nem igazán lett  kidolgozva és átgondolva az ő karaktere. De talán valamikor egy folytatásban kicsit több hely marad a számára.

"Törékeny rézkorlát mögött álltak, amely körbefutotta a templom harangtornyát. Connie alatt kitárult a mélyben Salem városa, amely most kezdett lámpákat gyújtani a közeledő éjszakának. Ebből a magasságból leláttak az összebújó téglaházak, lombkoronák, kirakatok fölött a rakpartig, ahol ültek, az öbölig, és a marbleheadi kis félszigetig a feketeerdő éjszaka hátterén. Fölöttük az ég átváltozott gyenge rózsaszínből mély vérnaranccsá, és leöntötte tüzével a fodros vizet."

Tudom, hogy vannak apró hiányosságai a könyvnek, tudom, hogy néhol igenis kiszámítható a történet, de mégis mély benyomást tehetett rám, hiszen még mindig nehezen találom meg a szavakat, ha a Boszorkányoskönyvre gondolok.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2012. július 12., csütörtök

A 10 legjobb amerikai regény

Az Egyesült Államok július 4.-én ünnepelte a függetlenség napját, melynek alkalmából a Flavorwire oldal összegyűjtötte a számukra leghazafiasabb regényeket. Mivel szembe jött velem ez a bejegyzés gondoltam megosztom veletek, hátha tudtok meríteni belőle ötleteket. Egy-kettő ezek közül engem is érdekelne, többek között: John Steinback, Jack Kerouac és Toni Morrison könyve. Kíváncsi vagyok ti melyiket vennétek a kezetekbe, illetve szerintetek mennyire helytálló ez a lista.


John Steinbeck: Édentől keletre

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek

Julia Alvarez: How the Garcia girls Lost their Accents

Jack Kerouac: Úton

Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Ralph Ellison: A láthatatlan

Michael Chabon: The Amazing Adventures of Kavalier & Clay

Willa Cather: Az én Antóniám

Toni Morrison: A kedves

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

U.I.: Ahol nincs magyar cím, az azért van, mert itthon nem jelent meg. 
 

2012. július 9., hétfő

Paula McLain: A párizsi feleség

"Hadley halk szavú, huszonnyolc éves nő, aki már-már lemond arról, hogy valaha is szerelmes és boldog lehet, amikor 1920-ban Chicagóban megismerkedik Ernest Hemingwayjel. Rabul ejti a jóképű fiatal férfi lobbanékony természete és szenvedélyes vágya, hogy íróvá váljon. A rövid udvarlást és a gyors házasságkötést követően hajóra szállnak Párizs felé, és hamarosan az ott élő amerikaiak - köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald - színes és szeszélyes társaságának ünnepelt párja lesz belőlük.
A kávéházak szabados erkölcsű világa azonban ellentétben áll a család és a monogámia hagyományos értékeivel. Hadley féltékenységgel és önbizalomhiánnyal viaskodik, Ernest pedig ígéretes írói karrierjének elindításán fáradozik. Párizs tele van csábítással, és a házaspárnak szembesülnie kell a veszéllyel: Hemingway árulása az irodalomtörténet egyik legszebb szerelmének végét jelentheti."

Volt ebben a könyvben valami, ami rendkívül vonzóvá tette számomra. Talán a dekoratív borító, a fülszöveg, esetleg mind a kettő egyszerre, fogalmam sincs, csak azt tudtam, hogy ezt olvasnom kell.

"- Te szenvedsz meg az ő karrierjéért. És végül mit kapsz cserébe?
- A tudatot, hogy nélkülem nem lett volna képes véghezvinni."


A párizsi feleség Hemingway életének azon szakaszáról szól, amikor megismerkedik Hadleyvel, az első feleségével. A történet túlmutat egy egyszerű életrajzon, hiszen Hadley személyes tolmácsolásán keresztül megtudjuk, milyen volt a nagyszerű íróval együtt lenni, élni és lélegezni, milyen az, amikor valamiről azt gondoljuk, hogy szép és tökéletes, ám az egyszerre csak romokban hever. Paula McLain regénye felhívta a figyelmemet Hemingway könyveire és az életére, szinte ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy az összes róla fellelhető információt megszerezhessem. És hogy miért? Ennek roppant egyszerű oka van, mégpedig az, hogy a legtöbb történetét a saját élményei ihlették. Olyan emberekkel vette körül magát, akik maguk is híresekké váltak, akikre egyszerre felnézett, de közben valahol legbelül megvetette őket. Szeretném a saját szememmel látni, hogyan élte meg ezeket az éveket és napokat, hogyan látta a körülötte zajló eseményeket.  

Magam is meglepődtem mennyire belevesztem a történetbe. Nem gondoltam volna, hogy ennyire magával tud majd sodorni, és ennyire élvezni fogom. Féltem, hogy az írónő túlságosan a tényekre szorítkozik majd, és egy szárazabb életrajzot kapunk, de nem így történt. A leírásokkal, a költőiségével egyszerűen elvarázsolt engem, nem lehet érzelmek nélkül átsiklani ezek felett. A regény olvasása közben elmerültem egy teljesen más világban,  sikerült megragadni a múltat, és azt, ahogy akkoriban éltek és szórakoztak. Habár kiszámítható volt, hogy miként végződik majd a történet, ez mégsem zavart, mert annyi minden történik a cselekmény előrehaladtával, hogy az leköti az olvasót. Szerettem, hogy ennyi emberrel megismerkedhetünk, és azt is, hogy az író nem csak Hemingwayt helyezte a történet középpontjába, hanem számos más híres személyiség is megfordult a regényben.

Hadley érzékeny, önzetlen, naiv nő, rengeteg sérüléssel a lelkében, akinek semmi mást nem számított csak a férje szerelme. Az összes cselekedetének célja az volt, hogy Hemingway az lehessen, aki mindig is szeretett volna lenni, híres író, és ezért képes volt még önmagát is feláldozni. Nem érdekelte, hogy ezért több száz kilométerre van a családjától, hogy ott élnek ahol ő nem akar lenni, neki semmi nem számított, csak a férje boldogsága. Habár azt gondolom, hogy egy nőnek nem szabad ennyire feláldozni önmagát, mégis becsülöm Hadleyben ezt a fajta önfeláldozást. Hemingway pontosan a felesége ellentéte, de őt a háború és a családja múltja tette olyanná, amilyen lett. Szerette Hadleyt, de az írás sokkal nagyobb szerelem volt az életében és ezért képes volt maga körül romba dönteni mindent.

"Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi történt, de miután elmúlt az egyedüllét varázsa, olyannyira tudatában voltam Ernest távollétének, hogy most a hiánya költözött be hozzám a lakásba. Az árnya ott volt mellettem reggeli közben és lefekvés idején. Ott csüngött a hálószoba függönyén, amelyen fújtatóként áradt ki és be a harmonikaszó."

Sosem olvastam még életrajzi ihletésű regényt, mert mindig attól féltem, hogy túl száraz és unalmas lesz a végeredmény, de A párizsi feleség ennek pont az ellenkezője. Nem mondanám izgalmasnak, de mégis van valami benne, ami arra sarkallja az olvasót, hogy tovább olvassa. Különleges, egyedi könyv, ahol nem csak a híres írók életébe, de a századi eleji Párizs pezsgő életébe is betekintést nyerhetünk.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2012. július 6., péntek

Ian McDonald: A dervisház

"Bomba robban egy isztambuli villamoson – egy átlagos nap, egy mindennapos merénylet a 2027-es év Törökországában, amely az Európai Unió legfiatalabb, legsokszínűbb, ugyanakkor legszegényebb tagja: Közép-Ázsia bazárja, a földgázkincsek kapuja, a nanotechnológiai fejlődés műhelye.
Ez a robbanás azonban az Adem Dede téri dervisház minden lakójának életét felforgatja: a katasztrófákra fogadásokat kötő, nyugalmazott közgazdászprofesszorét, az országos földgázcsalással élete legnagyobb dobására készülő brókerét, a legendás, mézzé lett ember nyomába eredő régiségkereskedőét, a nanotechnológiai újítást eladni próbáló marketingesét, a szívbeteg kisfiúét és a házban bujkáló férfiét, aki a merényletet követően dzsinneket kezd el látni. Olyan veszély nyomára bukkannak, amely nem csak Törökországot, hanem Európa többi részét is fenyegeti."

Mielőtt belemelegednék az írásba, el kell mondanom nektek, hogy A dervisház az életem első sci-fi regénye. Ezidáig nem voltam túl jó véleménnyel róluk, de Ian McDonald megmutatta számomra, hogy ezt a műfajt is meg lehet szeretni, csak merni kell bevállalni. A fülszöveg hihetetlen hatással volt rám, ezért nem is olvastam el róla egy darab értékelést sem, nehogy befolyásoljanak majd a bejegyzés írásakor. Féltem, hogy lerombolja azt az illúziómat, amit a könyvvel kapcsolatban tápláltam, miszerint képes lesz elvarázsolni nem csak az isztambuli világgal, hanem majd a történetével is. 

"Kincsről, világcsodáról van szó. Az lenne a legjobb, ha a mondák azok is maradnának. Máskülönben történelem lesz belőlük, holott a dolgok természetes rendje ennek épp az ellentéte, a történelemből a mondák felé mutat."

A regényben öt nap története és hat ember sorsa elevenedik meg előttünk, akiknek az élete valahol, valamikor és valahogyan majd összefonódik, már ha ez megtörténik. Ez a történet sem olyan, amit könnyen megemészt az ember, mindenképpen csend és nyugalom kell ahhoz, hogy képesek legyünk élvezni. Ugyanis Ian McDonald nem csak egy nagyszerű történetet tesz le elénk, hanem bemutat nekünk egy teljesen új világot, miközben a leírásaival teljesen elvarázsol minket. Igaz, tele van idegen, fura szavakkal és szokásokkal, amikkel életemben nem találkoztam, de ez nem szegte kedvemet, mert egy kis utánajárással minden kérdésemre megkaptam a választ. Egyszóval szükség van egy kis helyismeretre.

Imádtam. Minden sorában benne éltem és mozogtam. Szerettem a fura kütyüket, Isztambult és a benne élő furcsa embereket. A közeli jövő nagyon valóságos, olyannyira hogy képes voltam elhinni, hogy már csak pár évet kell várnunk és minket is körbevesz majd a robotvilág. Az, hogy én sci-fi regényt olvasok igazság szerint fel se tűnt, mert nem ez volt a könyv mozgatórugója, ugyanis a történet középpontjában maga a város áll, e körül mozognak az események és a szereplők. A történetvezetés gördülékeny és én sehol sem unatkoztam egy cseppet sem. Oldalról oldalra bontakozik ki előttünk a megoldás, ám amíg ideáig eljutunk rengeteg izgalomban lehet részünk.

A szereplők hétköznapi emberek, szokásos problémákkal, ami csak segített abban, hogy realisztikusabb legyen a történet, de mégsem tudtam őket egyformán szeretni, mivel akarva-akaratlanul is, de egy-két ember sorsa valahogy jobban érdekelt. Próbáltam belehelyezkedni a szerepükbe, hagytam, hogy sodorjon a történetük, de meglepő módon a nők élete jobban vonzott (általában a férfi karakterekhez jobban vonzódok :)). Na de nem szeretnék félrevezetni senkit sem, hiszen minden egyes sors igazi kincs, izgalom, de nekem egy-két történet közelebb került a szívemhez.

"Az éjszaka mozdulatlan és hihetetlenül, végtelenül tiszta. Mintha minden egyensúlyban lett volna, a zuhanás peremén. Adnan rettenetesen, de rettenetesen félt, ugyanakkor rettenetesen, de rettenetesen élt – ott volt minden egyes sejtben, minden egyes bőr- és hajdarabkában. A legkisebb mozdulat, a legkisebb lélegzet, a lehető legenyhébb gondolat puszta érintése is széttörné a tiszta létezés eme pillanatát. "

Ian McDonald megmutatta számomra, hogy igenis a sci-fit is lehet szeretni, és több van benne, mint holmi űrhajók, meg űrutazás meg mindenféle fura dolog, ami miatt eddig ódzkodtam tőle. Úgyhogy most már biztos, hogy nem ez lesz az utolsó könyvem, ebben a műfajban.

"Ez Isztambul, a városok királynője, és mindaddig fennmarad, amíg csak emberi szív dobog a földön."


Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2012. július 3., kedd

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

"Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.
Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?"

Azt gondolhatná az ember, hogy egy sorozat negyedik kötetéről már nem sok mindent lehet írni, pedig ez mekkora tévedés, hiszen az író folyamatosan változik, főleg egy olyan író, akit Karen Marie Moningnak hívnak. Ő ugyanis megcsinálta azt, amire kevesen képesek: fejlődött. Azt is mondhatnám, hogy kiforrott, de mivel nem ismerem a többi írását, ezt inkább csak halkan jegyzem meg. Az se véletlen, hogy ennyien szeretjük, hiszen minden kötetben képes nekünk valami újat, valami hihetetlent nyújtani. 

"Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki. "

A negyedik kötet ott folytatódik, ahol a harmadik félbe maradt és ami a legjobb, hogy nincs semmiféle visszaemlékezés, ami az eddigi kötetekre jellemző volt, mert Moning mindjárt beledobja az  olvasót az események sűrűjébe. Eleinte szokatlan volt ez az új borús, sötét hangulat, de az ember nem is csodálkozik, hiszen minek örüljünk, amikor itt a világvége. Amikor nekiveselkedtem a könyvnek, azt hittem rossz helyen járok, itt csakis valami tévedés lehet, hiszen itt mindenkit kicseréltek, senki nem az akinek lennie kéne. Főleg az elejétől volt enyhe viszketésrohamom, a miértre most nem szeretnék választ adni, mert az igazi spoiler lenne, de elégedjen meg mindenki azzal, ha azt mondom, hogy számomra egy kicsit bizarr volt. 

Moning írása, mint ahogy azt már említettem rengeteget változott. Hihetetlen íven ment keresztül, ami nem csak a történet, de a szereplők javára is vált. A hangulat ebben a részben a legkomorabb, és a stílus is ehhez mérten változott. A sötétséget alátámasztja az is, hogy sokkal kevesebb a sziporkázó humor, mint ahogy azt már az olvasó megszokhatta. Ez a rész teljes mértékben kiemelkedik a többiek közül, hiszen itt minden mindennel összhangban van. A stílus, a hangulat és a szereplők változása teljes mértékben megegyezik az események alakulásával, ám én mégis találtam egy aprócska hibát. Sajnos helyenként untam magam és vártam, hogy valami történjen már. Lehet, hogy sokan most hurrogni fognak rám, de bizony előfordult, hogy egy-egy részt legszívesebben átlapoztam volna. DE, a befejezés, az utolsó néhány oldal, viszont fenomenálisra sikeredett, arra nem lehet egy rossz szavam sem.

Ami viszont biztos, hogy Jericho Barronst még mindig nem szeretem, és szerintem már nem is fogom. Macet sem sikerült a szívembe zárni, de határozottan kezd közel lenni hozzá, mert tetszik, hogy ennyire vagány nő vált belőle. V'lane most már örök kedvenc marad és remélem ő már ilyen marad a végéig.

"Ha most megérintene, talán kedves lennék vele. Ha most kedves lenne, talán megérinteném."

A Rossz hold kelt fel méltó folytatása a sorozatnak és ha minden jól megy, akkor nem is kell sokat várnunk, hogy a befejező kötetet is olvashassuk. A CorLeonis őszre tervezi megjelentetni az utolsót és még egyéb meglepetéseket is tartogatnak a számunkra, amiért érdemes lesz az oldalukat látogatni.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Gretty: ITT
Nita: ITT

2012. július 1., vasárnap

Hónap zárás

Ebben a tikkasztó melegben nincs kedvem rendes bejegyezést összehozni, ezért csak egy rövid összegzést kaptok arról, mit szereztem be ebben a hónapban. Kedvenc barátnőmmel kint jártunk a könyvhéten, ami eltelhetett volna úgyis, hogy egy zsák könyvvel térünk haza, de mind a ketten csak messziről és óvatosan nézegettük őket. Na, persze azért egy könyvvel még így is megleptem magam, mégpedig Susan Elizabeth Phillips: Zsák a foltját című könyvével. Mindezek után azt gondoltam ez a hónap ilyen karcsú lesz, de a Könyvmolyképző megcáfolta, mert berakott egy 50%-os akciót, ahonnan Gail Carriger: Soulles című könyve jött velem haza. Aztán ott van az a fránya Vatera, ahol mindig találok magamnak valami finomságot, ami előbb-utóbb az én könyvespolcomon köt ki. Most is így jártam, és ezt a két drágaságot sikerült beszereznem: Julie James: A hamis partner és Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett.