Stephen Chambers: Jane és a Hollókirály

"Ez a nap is rosszul kezdődik. Míg a többi gyerek az udvaron játszik, az osztályteremben senyvedő Jane különös dolgot vesz észre: az iskolaudvar egyik fáján lakó mókus összecsomagol és elköltözik – ahogyan a jelek szerint a környék összes más állata is. Leguánja vészjósló figyelmeztetést karmol a homokba: Közeleg. Méghozzá a rejtélyes és félelmetes Hollókirály, s egy kutyát sétáltató vak öregember szerint éppen Jane az, aki megmentheti tőle a világot. És ha mindez még nem lenne elég egy napra, Jane szüleit szemmel láthatóan megbabonázzák az elektronikus eszközök, teljesen megfeledkeznek a világról, valamint arról, hogy vacsorára várják Diana nagyit, aki hatalmas vihar és egy különös ajándék kíséretében érkezik. Hamarosan aztán végleg elszabadul a gonosz, és úgy tűnik, Jane valóban kénytelen lesz egymaga szembeszállni a Hollókirállyal, hogy megtörje hatalmát és helyreállítsa a világ rendjét."

Vannak olyan pillanatai az embernek, amikor legszívesebben visszarepülne az időben, hogy újra gyerek lehessen. Amikor ezek az érzések előkerülnek, nem teszek mást, csak előveszek egy meseregényt, vagy egy ifjúsági könyvet. Mivel most éppen ilyen hangulatba kerültem, ezért Stephen Chambers regényét választottam következő olvasmányomnak.

A történet valójában rém egyszerű: van a főgonosz, a megmentő (jelen esetben Jane) és számos meglepő fordulat, amíg eljutunk a végkifejletig. Amikor egy kicsit úgy érezzük, hogy a világ összebeszélt ellenünk, akkor nagyon jól tud esni egy-egy ilyen könyv, mert képes helyrebillenteni a lelki egyensúlyunkat vagy legalábbis elhitetni velünk, hogy előbb-utóbb úgyis minden jóra fordul. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el fog varázsolni, szárnyalni fog a képzeletem az olvasása közben, de egy olyan világba csöppentem bele, ami az első pillanattól kezdve nem akart ereszteni. Tele van beszélő állatokkal, repülő sárkánnyal és furcsa, különös lényekkel, ráadásul az író mindezt mesésen és gördülékenyen adja elő, fokozva a történetet izgalmakkal, bátorságpróbákkal és kihívásokkal.

"A gyerekek sokkal tisztábban látják a dolgokat, mint a felnőttek. Pont ezért olyan nehéz a nagyokkal.
– Miért? – kérdezte Jane
– Mert féltékenyek…..A felnőttek elfelejtik, hogy egykor ők is kicsik voltak. Elfelejtik azokat a dolgokat, amiket tudtak. "

A legjobb az egészben, hogy nem csak gyerekeknek szól ez a történet, hanem mi felnőttek is élvezhetjük. Habár tudjuk mire számíthatunk a befejezésben, mégis képes nekünk is izgalmakkal teli percet nyújtani. Tele van mondanivalóval a történet, apró kis mozzanatokkal, amelyek mind valamire tanítani akarják az olvasót.

"Néha akkor is küzdeni kell, amikor nem nyerhetsz."

Nyaralás közben kiváló választásnak tűnt ez a pár száz oldalas mese, hiába az előre sejthetően boldog végkifejlet, én mégis végig szurkoltam Jane-nek, hogy a végén minden jóra forduljon.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Zakkant: ITT

Roni: ITT