Glenn Cooper: Holtak könyvtára

"Titokzatos bűnesetek borzolják New York város lakóinak kedélyét. A kilenc áldozat halálának körülményei teljesen különbözőek, látszólag függetlenek egymástól. Ami mégis egybekapcsolja őket, az egy hátborzongató küldemény: minden áldozat egy koporsót ábrázoló képeslapot kap, halálának dátumával. Az FBI Will Piper különleges ügynököt bízza meg a nyomozással, aki nagy elszántsággal áll neki a munkának, ám a szálak mind jobban összegubancolódnak... Vajon milyen titokzatos kapcsolat köti össze a tértől és időtől független eseményeket? Létezik-e valami misztikus összefüggés a 21. század eleji gyilkosságok, az első században íródott Jelenések könyve, egy középkori brit apátság, Winston Churchill, az amerikai haditengerészet, a nevadai sivatag 51-es körzete és a hollywoodi filmforgatókönyvek között? Vajon a saját démonaival küszködő Piper ügynöknek sikerül-e fényt derítenie a föld alatti könyvtárak titkaira? Beteljesedik-e a hetedik fiú hetedik fiának misztikus sorsa? Vajon közeleg-e már az utolsó ítélet napja?"

Teljesen véletlenül akadt a kezembe Glenn Cooper könyve. Szinte semmit nem tudtam róla, de annyi rémlett, hogy Joeymano olvasta és neki talán tetszett, de akkor még ebben sem voltam biztos. Persze, azóta már rég utánajártam a dolgoknak, úgyhogy kellő információdömpinggel merültem el a könyv lapjaiba. 

Megmondani sem tudom már, mikor olvastam utoljára krimit, és nem is értem miért hanyagoltam ennyire ezt a műfajt, mert ez az egyik kedvencem. Ráadásul a Holtak könyvtára már az első oldalakkal elérte nálam, hogy szó szerint faljam a sorokat, ezért hamar a végére jutottam.

Mindjárt az elején egy bűncselekménnyel nyitunk, ami kiváltképpen megalapozta a kíváncsiságomat ahhoz, hogy tovább olvassam a könyvet. A fura képeslapok és a még furább gyilkosságok nyomába ered főhősünk, Will Piper. Will egyáltalán nem mondható hétköznapinak, elsődleges célja, hogy nyugodt körülmények között mehessen nyugdíjba, másodszor pedig, hogy minél több viszkispoharat emelgethessen otthon, vagy a kocsmában. Ebből kifolyólag egyáltalán nem repked örömében, mikor kiderül, ő kapja meg az egyik legfontosabb ügyet.

Röviden és tömören: imádtam. Egyszerűen beszippantott a történet, minden idegvégződésemmel rákoncentráltam, körbelengte egy olyan feszültség, ami egyáltalán nem akart addig eresztetni, még el nem értem a befejezést. Nem különösebben érdekelt, hogy a felétől nagyjából sejthető a történet végkimenetele, mert biztos voltam benne, hogy valahol még lesz benne egy csavar, mert különben teljesen kiszámítható lenne. Remekül van felépítve a történet, amiben biztos, hogy találunk egy-egy elejtett utalást, ami segít megfejteni a hatalmas titkot. Az egyetlen dolog, amit viszonylag nehezen sikerült megszoknom az a térben és időben való ugrálás. Nyilván volt ennek egy bizonyos célja, de ettől függetlenül marhára tudott frusztrálni, hogy egy-egy izgalmas jelenetnél hirtelen valahol máshol vagyunk, mikor én nem is azt akartam olvasni. De persze ezek apró kis kitekintések néhol egy kis izgalomra adtak okot, úgyhogy semmiféleképpen nem vonnak le a könyv élvezeti értékéből. 

Egyszóval nagyon jól éreztem magam, nem éreztem azt, hogy unatkoztam volna az olvasása közben. Lehet, hogy vannak benne hibák, vagy klisék, de nekem fel se tűntek, mert azzal voltam elfoglalva, hogy minél jobban érezzem magam.

Glenn Cooper tollából ezidáig négy regény született, melyből kettő jelent meg itthon Magyarországon.  A címük sorrendben a Holtak könyvtára és a Lelkek könyve, melyből az utóbbit még nem olvastam, de mindenképpen szeretném bepótolni.

Értékelés: 5/5 (csillagos)

Mások is olvasták:

Joeymano: ITT