2010. május 4., kedd

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

"Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra..."

A könyv alapját az amerikai társadalom fekete és fehér tagjai közötti konfliktusforrás képezi. Hiszen köztudott, hogy Amerikában a harmincas években a feketék társadalmi helyzete és megítélése nem volt éppen a legrózsásabb, de a Ne bántsátok a feketerigót! című könyv megmutatja azt, hogyan nem szabad bántani az ártatlanokat
bőrszintől függetlenül. Én igazándiból nem is értem, mire volt jó ez az egész, hiszen egy bőrszín mit határoz meg, nem igaz? Egy fekete vagy egy fehér ugyanolyan húsvér ember, ugyanúgy tud szeretni vagy gyűlölni, vagy akár bántani másokat. Mi a különbség közöttünk? Semmi! És mégis képesek vagyunk gyűlölni egymást csak, azért mert nem egyforma a színünk. :S

Az olvasmányos történet két szálon fut, hiszen az egyik vonalon megmutatkozik a gyermeki ártatlanság, a másik oldalon pedig felnőttek világa az édesapa gondjain keresztül. Így egy idő után a gyerekeknek kikerülhetetlenül szembesülniük kell a valós élettel, ami segíti őket a felnőtté válásban. A történet szépen lassan bontakozik ki előttünk, viszont a vége izgalmas, pergő lendületű tárgyalással fejeződik be, ahol a szálak végül összefutnak és minden kérdésünkre megkapjuk a választ. :)

Halkan szeretném megjegyezni, hogy Scout nemi hovatartozása nem volt számomra egyértelmű, ugyanis én nagyon sokáig azt hittem, hogy egy kisfiú a kommentátor. Na persze aztán rájöttem, hogy mekkorát tévedtem. :D Lehet, hogy ez is valami csavar volt a könyvben? :)

Összességében kellemes, szórakoztató olvasmány volt, amit kortól és nemtől függetlenül ajánlok mindenkinek.

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT
Amadea: ITT

5 megjegyzés:

csenga írta...

Krisztikécske igazad volt,hogy ezt nekem is el kell olvasni!!

Christina alias Pöfivonat írta...

Tudom, nekem mindig igazam van. :D

Erika írta...

Szerintem ezt nekem is el kéne olvasnom!

tricia írta...

Pont tegnap vettem ki a könyvtárból :)

Christina alias Pöfivonat írta...

És milyen jól tetted. :D