2015. január 14., szerda

Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája

"Edgecombe St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes életét a nyugállományú Pettigrew őrnagy, a regény szikár, lovagias, lefegyverző modorú főhőse. Mindennapjainak sarokkövei azok az értékek, melyekre az angol férfiak nemzedékek óta oly nagy hangsúlyt fektettek: tisztesség, kötelességtudás, illendőség – és a kitűnő angol tea. Az életvitelében megrögzött őrnagytól távol állnak a modern világ olyan „vívmányai”, mint például a könnyed erkölcs vagy az Internet. Miután öccse váratlan haláláról értesül, az özvegy őrnagy és a helyi csemegebolt pakisztáni származású – s szintén özvegy – tulajdonosa, a szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Az őrnagy a vidéki angol úriember megtestesülése, tősgyökeres helybéli. Mrs. Ali viszont hiába született angol, származása miatt menthetetlenül jövevénynek – egyúttal kívülállónak – minősül. Vajon a kapcsolatuk kiállja-e a nehézségek okozta próbákat, nem rombolják-e szét azok a veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében szembefordul a környezetével és a hagyományokkal?"

Pettigrew őrnagy iránt már az első oldalon szerelmet éreztem, ami kitartott egészen az utolsó oldalig. Ezért aki ezt a bejegyzést elolvassa készüljön fel arra, hogy negatív értékelést most ezen az oldalon nem olvas, merthogy ez a regény sóhajok milliárdját szabadította fel bennem. 

"Talán az evolúció, gondolta, valami alkalmazkodó gén készteti az angolokat arra, hogy vidám szabadtéri programokat tervezzenek lankadatlanul, holott szinte biztosra vehető, hogy esni fog."

Az őrnagy élete különös irányba változik, amikor megismerkedik a csemegebolt tulajdonosával, a pakisztáni Mrs. Alival, akivel lassan szorosabb kapcsolatot kezd el ápolni. Ám egy idő után nem csak szerelméért kell megküzdenie, hanem a családi örökségért, valamint az olyan jól leplezett kirekesztés ellen is, mivel Mrs. Alit a származása miatt még mindig kívülállóként kezelik. És bár a fülszöveg alapján az olvasó szerelmes regényre számíthat, valójában a történet egyszerre társadalomkritika és romantikus regény, ami megmutatja a generációk közötti különbséget, az emberi viszonyokat, valamint egyéb más kérdéseket is felvet. 

Ez tipikusan az a könyv, ami nem csak a történetével, hanem a hangulatával is meg tudja fogni az embert, hiszen tagadhatatlanul angol az első szótól az utolsóig. És ez nem csak a leírásokból érzékelhető, hanem a szereplőkben, a párbeszédekből is süt az az igazi angolság, ami mellől nem hiányozhat a kötelező tea sem. A tea, ami mindenhol jelen van és amit a hősünk is nagy mennyiségben fogyaszt. A történet bár a napjainkban játszódik, folyamatosan a régmúlt időket idézi, hiszen Pettigrew őrnagy jellemében még benne vannak azok az értékek, amikre régen az angolok oly nagy hangsúlyt fektettek és amitől én csak még jobban szerelembe estem iránta. 

Merthogy Pettigrew őrnagy az én szívszerelmem lett. És bár mondanám, hogy más is ilyen közel került hozzám, de sajnos az hazugság lenne, mivel majdhogynem az összes mellékszereplő negatív színben van feltüntetve, vagy ha nem is az összes, de a többségük biztosan. Mindenki úgy osztogatja a lapjait, hogy mindig valamilyen formában nyerjen vele, vagy haszna váljon belőle. Példának ott van az őrnagy fia, aki arra használja az édesapját hogy előrébb juthasson a ranglétrán, vagy a sógornője, aki pénzt remél a családi örökségből, és még sorolhatnám nap estig. Mindenesetre érzékelhetitek, hogy egyik sem az, akit meg lehetne kedvelni, nem igaz? Na és persze nem szabad megfeledkezni a humorról sem, ami végig jelen van a regényben, vagy legalábbis a párbeszédekben, hiszen az őrnagy nem csak egy gentleman, hanem még humora is van. Ezek után merjétek azt mondani, hogy nem lehet megkedvelni a hősünket. 

A vége meg egyenesen megdöbbentő és izgalmas, hiszen az eddig jól megszokott hangulatot felrúgja a szerző és egy akciójelenettel is dúsítja az egyébként sem unalmas könyvet. 

"- Tényleg eladod? - derült fel Roger máris. - Ez nagyon jó hír. Jemima már attól félt, meglépsz velük.
- Beszéltél Jemimával a hátam mögött?
- Ugyan, nem erről van szó. inkább...Tudod a temetés óta, szóval gondoltuk, jobb, ha tartjuk a kapcsolatot, mert nem árt odafigyelni a szüleinkre. Neki az anyja miatt kell aggódnia, nekem meg... hát, te most egészségesnek látszol, de annak látszott Bertie bácsi is. Mit tudhatjuk, bármelyik percben úgy adódhat, hogy kézbe kell vennem a dolgokat.
- Nohát, szóhoz sem jutok a meghatottságtól, amiért ennyire törődsz velem.
- Szarkasztikus vagy.
- Te meg haszonleső.
 "

Egyszóval, ha nem jött volna át a soraimból, egy összetett, ugyanakkor szórakoztató, bájos regényt vesz a kézbe az olvasó, ha Pettigrew őrnagy utolsó csatája mellett dönt. Én csak bíztatni tudok mindenkit arra, hogy elolvassa ezt az igazán angol könyvet. Ajánlom mindenkinek!

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

2 megjegyzés:

reea írta...

Most meghoztad a kedvem hozzá, pedig nem tartozik az érdeklődési körömbe. Ennek ellenére nagyjából most azonnal szeretném. :D

Üstökös írta...

Úgy vágyom már erre a könyvre, főleg mióta láttam könyvesboltban :D Pár éve kiszúrtam már angolul is, de akkor nem mertem belekezdeni. örülök, hogy ennyi embernek tetszik, csupa jót olvasok róla :)