2015. július 8., szerda

Mhairi McFarlane: Helló, Szia, Szeretlek!


"Rachel és Ben az egyetem első napjától elválaszthatatlanok, ám szövetségüknek hirtelen vége szakad, látszólag örökre. Tíz évvel később, egy esős délután az élet új esélyt ad nekik, hogy helyrehozzák azt, amit annak idején elrontottak. A dolgok azonban sokat változtak az egyetem óta. Ben megnősült és ügyvéd lett, Rachel pedig – aki újságírói karrierről álmodott és most bírósági tudósítóként dolgozik – tizenhárom év után szakít vőlegényével, Rhysszel, és megpróbálja kitalálni, mit is szeretne az élettől. 
Ben szinte tökéletes időzítéssel, röviddel Rachel szakítása után költözik vissza egyetemi éveik városába, Manchesterbe, amit Rachel azóta sem hagyott el. A szikra újra lángra lobban, de Bennek nem várt vetélytársa is akad kollégája, a lehengerlő Simon személyében, akit elbűvöl Rachel humora. Vajon sikerülhet-e a tökéletes párosnak az, amit tíz évvel korábban elpuskáztak, és mit hajlandók egymásért feláldozni?

Mhairi McFarlane első regénye vicces és megható romantikus történet olyan élethelyzetekről és dilemmákról, amelyek a világ minden táján foglalkoztatják a harmincas fiatal nőket: vajon csak a nagy Ő-vel élhetünk-e boldog házasságban, merjünk-e kilépni kényelmes és biztonságos kapcsolatunkból, ha boldogtalanok vagyunk, és helyrehozhatjuk-e életünk legnagyobb tévedését?"

Olyan régen írtam már bejegyzést, hogy az ujjaim már be is rozsdásodtak, de a késztetés hogy írhassak nektek egyre erősebb, így most billentyűzetet ragadtam. A választásom a Helló, szia, szeretlek! című, az Alexandra kiadó gondozásában megjelent könyvre esett, amit ugyan óriási nagy reményekkel vettem a kezembe, de végül csalódás lett a vége.


"Ha az ember semmit nem tesz, nem is történik vele semmi. Az élet a döntésekről szól. Lehetnek kemények vagy a kedvedre valók, de nem kerülheted el őket."

Rachel az esküvője előtt úgy dönt, hogy köszöni szépen, de ő inkább mégsem köti össze az életét vőlegényével, Rhysszel. Családja és barátai megdöbbenve fogadják a hírt, de ő maga teljes mértékben meg van arról győződve, hogy a döntése helyes, ráadásul hosszú idő után újra felbukkan a NAGY szerelem, ami ha lehet még jobban összezavarja az egyébként is összekuszálódott életét. A kérdés csak annyi, hogy a legutóbbi komoly döntései végül meghozzák-e a gyümölcsüket? De ezt úgyis csak a könyv végén tudjuk meg.

Tudom, hogy a történetet mások már számtalanszor megírták más szereplőkkel, de még mindig olyan nagy hévvel és lelkesedéssel tudom magamat belevetni az ilyen regényekbe, mintha ez lenne az első alkalom. Mhairi McFarlane könyvénél is hiánytalanul meg volt a lelkesedés, de a történet előrehaladtával ez az érzés erősen elhalványult, aminek pedig két oka van. Az első, hogy az effajta történetnek nem tesz jót a cselekmény csűrése-csavarása, ennek hatására a könyv unalmas lett, mivel túl bő lére lett eresztve. Minek? Totál felesleges. Már csak azért is, mert nem lehet ebből annyit kihozni, hogy az olvasó az első szótól az utolsóig élvezze. A második ok pedig az érzelmek és a szenvedély hiánya, ezekből bizony semmi sem mutatkozott meg Ben és Rachel kapcsolatában, pedig állítólag még mindig dúl a láv közöttük. Csak én ezt valahogy nem vettem észre. Persze a humor sokat javít a helyzeten, amiből nem is volt hiány, de ahhoz ez kevés volt, hogy én maradéktalanul meg legyek elégedve. 

Ne értsétek félre, ez nem egy rossz könyv, hiszen én is kiolvastam, de amikor letettem úgy éreztem, hogy ez lehetett volna sokkal, de sokkal jobb is. És ez felbosszantott. Már csak azért is, mert a szereplők kedvelhetőek, a humor zseniális és még olvasmányos is lehetett volna, ha az előbb említett dolgok nem lettek volna. Ráadásul, ami igazán felbosszantott, az pont a történet befejezése. Sablonos, egyszerű és hát mondjuk ki: semmilyen lett. Pedig amikor két szerelmes egymásra talál, igenis kell egy kis tűzijáték, hogy én, az olvasó elhiggyem, itt most valami hatalmas dolog történt, mert egy romantikus könyvnek így lesz szép a vége. De így sajnos csak ezzel az egyszerű befejezéssel kellett beérnem.


"Ha az ember semmit nem tesz, nem is történik vele semmi. Az élet a döntésekről szól. Lehetnek kemények vagy a kedvedre valók, de nem kerülheted el őket."

Nem ez lett életem regénye, de nem csüggedek, hiszen számtalan regény vár még arra, hogy elolvassam és megtaláljam köztük a kedvencemet. Aki pedig mégis úgy dönt, hogy megpróbálkozik Mhairi McFarlane regényével az készüljön fel arra, hogy ez egy lassabb sodrású, ám humoros romantikus történet.

Értékelés: 5/3,5
Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT


0 megjegyzés: