2008. október 9., csütörtök

Kathy Lette: Hogyan öljük meg férjünket?

Kezdjük ott, hogy nagyon tetszett. Azért csapok bele mindjárt a lecsóba, hogy nehogy véletlenül elfelejtsem veletek közölni, hogy nagyon tetszett. Jó-jó, kicsit szórakozott vagyok ma, - kérlek nézzétek el -, főleg egy olyan mű után mint a Hogyan öljük meg a férjüket?.

Ma egy kicsit keserű vagyok, mert egy olyan bejegyzést olvastam, ahol agyba főbe fikázták az Ulpiust. Pedig én nagyon szeretem, főleg az ilyen műveit. :s Ennek hatására szeretném egy kicsit most magasztalni ezzel a művel. Szóval, szerintem elég jó lett a borítója, habár ettől a sárga színtől kifekszem, nem tudom ki hogy van vele. Ráadásul nem tudtam úgy végig menni vele az utcán, hogy közbe az emberek ne néztek volna meg. LOL! Pedig ez csak egy könyv könyörgöm. Persze amikor a kollégák meglátták a borítót, egyből kaptam a hozzá megfelelő beszólásokat is. :) És ez persze mind a sárga színnek köszönhető, nah meg a címnek (de ezt csak halkan jegyezném meg). A borítón belül szép kellemes betűk vannak, amely még olvasható is és amit még ezenfelül érdemes megemlíteni, hogy egyetlen egy helyesírási hibát sem találtam benne. Ami sajnos mostanában nem volt jellemző az Ulpius könyvekre.

Na de térjünk át a történetre, mert igencsak elkalandoztam. :) Szóval vegyünk 3 igazán jó barátnőt, 3 hozzátartozó férjet és egy gyilkosságot azért, hogy nehogy túl egyszerű legyen a történet. Az egyik hölgyemény börtönbe kerül a férje meggyilkolásának vádjával - a hölgy neve egyébként Jazz (vagy másnéven Jasmine) -, és a barátnője siet megmentésére. Ez a megmentő egyébként majdhogynem végig az egyik "főhős" - akit Cassandrának hívnak - , és azzal a lendülettel indul a börtönbe, hogy majd ő lesz az egyik tanúja a vádlottnak, de előtte meg kell írnia a vallomását. De ezzel a vallomással olyan dolgok kerülnek napvilágra melyet nem biztos, hogy a három jó barátnő barátsága kibírja.

Egyébként végig Cassandra szemszögéből láthatjuk a dolgokat, melyet talán picit nehezményeztem is, hiszen Jazzről kellene szólni az egész történetnek, ha már egyszer őt akarják megmenteni. Így végig Cassandra, illetve azért a néhol barátnők problémáiról, nehézségeiről valamint kapcsolatuk tönkremeneteléről kapunk információkat. Mindezeket viszont viccesen, olvasmányosan tárja elénk az író, különböző szlenges szövegekkel megspékelve. Számomra nagyon mulatságosnak hatottak ezek a történetek, igazándiból az egész könyvet végig röhögtem, mert olyan dumák voltak benne, amit nem is értem hogyan pattanhatott ki az író agyából. :)

Részlet a könyvből: (bocs de ez kihagyhatatlan:))

"Ébresztő, máris Kafka-szag van, mondtam volna még pár héttel ezelőtt is, de most csak némán álltam, és néztem, ahogy Jazzt, aki huszonöt éve a legjobb barátom, elvezetik a cellájába. Még hallom, hogy mondja a fegyőrnek:

- Az első randin semmi tapi, drága. Előbb egy vacsora meg mozi."

"Talán azt hiszik, hogy én, Cassie O'Carroll olyan hibbant nőszemély vagyok, aki mindig elrakja a dolgait? Jó, nem találom az átfogó négyzetgyökét se, de ettől még nem vájok lyukakat a párnámba, és nem zokogom át álmatlanul az éjszakát."

" A második meglepés akkor ért, amikor a következő szombat délelőtt Marylebone High Streetn baktattam, Jennyért mentem a drámaórájára, Csillogó fekete Mercedes húzott el mellettem, aztán a gyalogátkelő felénél csikorogva megállt. A gyalogosok szétrebbentek a vezető oldali ablakon pedig lehúztak, és Jasmine dugta ki a fejét.
- Egy gyilkossal dugok!-kiáltotta felém vidáman új kocsijából (a Volvo Estate ugyanis nem felelt meg új, vampos imidzsének), az arra járok nem kis megrökönyödésre."


Ajánlom mindenkinek, aki egy picit is szeretne kizökkenni a szürke hétköznapjaiból, mivel kellemes szórakozást nyújthat ez a könnyű kis olvasmány röpke 400 oldalban. :)

Értékelés: 10/10

5 megjegyzés:

Amadea H. írta...

Jaj, én is imádtam!:) Nem egy mélyrepülő utazás az irodalom dzsungelébe, de ez is kell:)

Christina írta...

Jah egyébként az írónak most jelenik meg majd egy újabb könyve, ha esetleg tetszett annyira az előző, hogy elakarod olvasni. :)

Kathy LETTE : Hogyan tegyük tönkre a férjünket
(és egyéb hasznos spirituális tanácsok)

Érdekesnek hangzik. :) Egyébként a Persepolist sikerült kivenned a könyvtárból?

Amadea H. írta...

Tudom, hogy meg fog jelenni, láttam a honlapon:) Kicsit nagyon vadrózsaszín a borítója, uhh:)

Jaj, a Persepolis egy külön sztori. Bemgyek egy nap, adatbázis szerint megvan, bent van. Nincs a polcon. Nincs a raktárban, nem tetette el senki. A pasi ekkor széttárta a kezét, és azt mondta, akkor biztos valakinek már a kezében van. Négy nap múlva elmentem megint a könyvtárba, a helyzet ugyanez volt. Egyszerűen nincs meg a könyv... hogy hova a pi*ába suvasztották el, nem tudom, de a könyvtárban még nem is hallottak róla, még igen furcsán néztek rám... végül azt mondták, nézzem meg a gyerekrészlegen, lehet, hogy odakeveredett... Tuti, hogy fogalmuk nincs róla. A végén már nem tudtam, sírjak vagy nevessek:)

Christina írta...

Hát igen. A borító az tényleg borzalmasra sikeredett megint csak. Szuper lesz majd végig menni az utcán egy bugyi rózsaszínű könyvvel a kezemben. :D

Ne add fel, előbb utóbb biztos bent lesz a könyv. :)

Amadea H. írta...

De bent van, csak senki nem találja!!:) Hova a francba tették ezek, a budiba?:)))