2011. január 8., szombat

Richelle Mead: Véreskü

"Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt... Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágusárnyék csókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?"

Nagyon rossz kislány voltam, ugyanis elfelejtettem megírni a bejegyzéseket Richelle Mead könyveiről, pedig már olvastam őket. Ejnye-bejnye! De mivel emlékeztettek rá, így most azonnal meg is írom őket. :) Egy kicsit fel fogom cserélni a sorrendet, mert a negyedik kötet jobban él bennem, mint a harmadik ezért kicsit fel kell frissíteni az emlékeimet. :)

Az írónő legnagyobb hibájának a néha túlzásba vitt ismétléseket tartom. Ezt a kezdetben elnéztem neki, de később egyre inkább zavart. Lehet, hogy azért bosszankodom emiatt, mert egyszerre olvastam el mind a négy kötetet, de rettenetesen frusztráló tud lenni, hogy szinte mindent megismétel. Minden egyes kötetben elmondja, hogy mi történt az előző részben, amivel még meg is birkóznék, de azzal már nem hogy olyat is leír, amivel már az elején is tisztában volt a kedves olvasó.

A szerző hatalmas változáson esett át az első kötethez képest, mert a Vámpírakadémiában sohasem tudhattad, hogy mi fog várni a következő oldalon, viszont a többi kötetre ez már nem mondható el. Valamiért megmaradt annál a szokásánál, hogy egy lassú felvezető után egy hihetetlen izgalmas végkifejlettel búcsúzzon az utolsó oldalakon, amitől izzadság ül ki a homlokunkra és nem bírjuk letenni a könyvet. Persze ennek is meg van a maga jó és rossz oldala, ennek ellenére szerintem az a jobb, ha nem csak utolsó száz akárhány oldalon történik valami izgalmas.

A szereplők közül talán Adrian személyiségén érezhető a legnagyobb változás. Christian mellett - aki sajnálatomra ebben a részben sokkal kevesebbet szerepelt - a rejtélyes Abe személyében újabb kedvencre leltem. Kezdem megszeretni Rose és Lissa kisasszonyt is ;). A szerző remekül alakítja a szereplők sorsát, nincsenek meggondolatlan lépések, mindig minden a helyére kerül. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy a hernyóba csinálhatja egy író: először kigondolja a fejében az egész hat kötet, vagy a folyamatos írás közben visszatekint egy-egy előző kötethez? Nem tudom, de mindenesetre érdekelnének ezek a kis műhelytitkok. :)

Összességében elmondható, hogy jó kis sorozat ez, apró-cseprő hibákkal megfűszerezve, de emiatt semmit sem veszít az élvezhetőségéből. Richelle Mead még mindig jól ír, csak így tovább! :D Jöhet a folytatás. :)

A könyvért köszönet az Agave kiadónak!

U.I.: Nekem még mindig a második kötet borítója tetszik a legjobban. :)

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Könyvgalaxis: ITT
Amadea: ITT
Gigi: ITT

2 megjegyzés:

Mircsi írta...

Én is olvastam, itt: http://bacasagok.blogspot.com/2011/01/richelle-mead-vampirakadamia-iv-veresku.html
Nem tudom, engem még mindig meg tud lepni a dolgokkal az író. Mondjuk az utolsó részben tényleg elég hosszú volt a felvezetés, meg a Dmitrij így, Dmitrij úgy rész se volt igazán a kedvencem... Na jó, a sorozatból eddig nem ez a kedvencem, de azért már várom az 5. részt...:D
Majd írj molyon, hogy akkor mi legyen a cserénkel.;)

Christina alias Pöfivonat írta...

Mircsi: a meglepetésekkel nincsen gond, csak egy erős kezdés után kicsit úgy érzem lanyhult a dolog. De lehet csak nekem nagyok az elvárásaim. :)