"Négy fiatal képregényrajongó úgy dönt, hogy megteremtik álmaik hősét: a fehérre mázolt arcú, néma pantomimest, akinek vészhelyzetben minden ötlete valósággá válik. Ám felbukkan valaki, aki szerint ez a játék túl veszélyes, ezért elhatározza, hogy véget vet neki. Vajon sikerül győzedelmeskednie a pusztításnak a teremtő képzelet felett? Felvidéki Miklós a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakos hallgatója, a Magyar Képregény Akadémia tagja. Munkáival 17 évesen díjat nyert a Fumetto nemzetközi képregényfesztiválon, azóta pedig már több hazai elismerést is begyűjtött. A Noname és A fiú, akit Zsuzsinak hívtak szerzője most jelentkezik először önálló kötettel."Már nagyon régóta nézegettük a férjemmel, hogy milyen új megjelenések várhatóak a Képregényfesztiválra és többek között erre is szemet vetettünk. Érdekes borító, érdekes fülszöveg és Lakatos István rövid szösszenete ami megragadta a figyelmünket. Na meg persze a Nyitott Könyvműhely standjánál álló hölgyemény is csupa jót regélt a kötetről, így nem volt kétséges, hogy bekerüljön a szatyorba más képregényekkel együtt. Az sem volt egy utolsó szempont, hogy az alkotó is jelen volt az eseményen, így még dedikálhattuk is a szerzeményünket.
A történet honnan is máshonnan indulhatna, mint egy képregénybörzéről :) Máris az elején megmosolyogtatott ahogy ott virított az első oldalon a nagy felirat, az első képkockákhoz tartozó vicces párbeszédek és különlegesnek találtam a történet felvezetését is. Ezeket végiggondolva, azt hiszem nagy reményeket fűztem hozzá, de a végére mégsem voltam maradéktalanul megelégedve. Nem volt olyan "hűű az anyja" érzésem, hanem inkább úgy éreztem, hogy ez is egy volt a sok közül. Nem a rajzzal van problémám, mert nekem nagyon megtetszett ez az egyedi stílus. Semmi túlzó részlet, semmi csicsa, minden passzol mindenhez. A színek is remek összhangban vannak a hangulattal és a történettel, de amikor kiolvastam hiányérzet maradt a végére.
Ez az érzés elsősorban abból fakad, hogy a történet szerintem nem volt annyira kidolgozva, sőt, még vártam valami ütős befejezést, amire azt mondhatom, hogy no ez igen, ez már valami. Vártam valami csavart, valamit amitől leesik az állam, vagy valamit amitől igazán különlegesnek érzem a könyvet. De sajnos ezt nem kaptam meg, így kicsit keserű szájízzel tettem el a könyvespolcra.Felvidéki Miklósnak nagy tehetsége van, remekül rajzol, de szerintem ez még kevés ahhoz, hogy az olvasóközönséget felbolygassa.
Értékelés: 5/3
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése