"Gemma Doyle élete fenekestől felfordult, mióta belépett a Spence Akadémia baljós falai közé. Meggyilkolták az anyját, az apja az ópium rabja lett. Gemma soha nem sejtett erőt fedez fel magában, amelynek segítségével szembeszáll a csípős nyelvű és rosszindulatú iskolatársnőivel, és hűséges barátnőt farag belőlük. Eközben megnyílik előtte egy elvarázsolt világ, a birodalmak, amelyben elszabadult a fekete mágia. Gemma a fenyegető veszélyek ellenére uralma alá hajtja a varázserőt, és páratlanul izgalmas kalandok során szokatlan szövetséget köt az akaratos Felicityvel és a félénk Ann-nel. Valami vonzza Kartikban. Az egzotikus fiatalember egy titkos társaság tagja, akit a szigorú viktoriánus társadalom szabályai eltiltanak tőle, de akihez mégis gyengéd szálak fűzik. Gemma kettős élete most ér a fordulópontjához: egyszerre készül elhagyni a Spence Akadémiát, hogy első londoni báli szezonja alkalmával bevezessék a társaságba és férjet keressen. Ugyanakkor rendet kell teremtenie a birodalmakban, ahol szövetségük negyedik tagja, a gyönyörű Pippa élőhalottként megrekedt, és ahol titokzatos erők támadása fenyeget. Veszélyekkel dacolva, két ellentétes világ határmezsgyéjén egyensúlyozva próbálja a maga és barátnői életét megmenteni és a boldogság útjára terelni."
Ez a kötet is azok közé tartozik, amit már nagyon régóta vártam/vártunk, hiszen ez az egyik legjobb sorozat befejező része. Egy kicsit aggódtam is , hiszen az előző kötetet valamikor másfél évvel ezelőtt olvastam, így fogalmam sem volt mennyire fogok emlékezni a részletekre. Szerencsére nem volt gondom. :) Nem tudom ki mennyire van tisztában a könyv méreteivel, de azért elmondanám, hogy ez egy FÉLTÉGLA! Szó szerint hatalmas. De hála a Könyvmolyképző kiadónak olyannyira remek a kivitelezése, hogy akárhogy csűrőd-csavarod a könyvet nem esik szét, nem törik meg a gerince. Hihetetlen. Ennek köszönhetően gyönyörűen és hibátlanul áll egymás mellett a trilógia összes része.
A történet olvasásával szépen lassan kell haladni, oldalról oldalra. Ki kell élvezni minden sorát, hiszen tele van szebbnél szebb gondolatokkal. Pont ezért kivételesen nem igyekeztem azzal, hogy minél hamarabb befejezzem, sőt, most kifejezetten lassan haladtam, hogy ne fogyjon el. Nem akartam, hogy az a varázs megszűnjön, ami körbelengi a történetet. Ha valamihez hasonlítani kellene a könyvet, akkor a legegyszerűbb ha megkeresed számodra a legízletesebb bort, melynek illata és zamata egyszerűen felejthetetlen. Ezért ha egyszer belekóstolsz már nem tudsz tőle csak úgy egyszerűen elszakadni, kénytelen vagy újabb és újabb kortyot inni belőle. Na hát ez a könyv is valami hasonló módon hatott rám. Ám ahogy mindent úgy ezt is meg lehet unni egy idő után, ezért lehet hogy az utolsó csepp már nem fog annyira jól esni, unod már hogy mindig ugyanazt érzed. Sajnos bizonyos oldalak elhagyása után valami hasonló érzés kezdett el a hatalmába keríteni. El akartam szakadni, de nem engedett mert a befejezés meg roppantul érdekelt, ezért kénytelen voltam átrágni magam rajta, de nem is baj, mert a befejezés viszont ott volt a szeren.
A szereplők igazi jellemfejlődésen mennek keresztül, hiszen a történet végére mindenki valahogyan, valamilyen módon, de felnő és minden szereplő a végére megtalálja a maga boldogságát. És ez egy sokat jelentő üzenet lehet a mai fiataloknak, az álmainkat meg kell valósítani, még akkor is ha ezért keményen kell küzdeni.
"A rózsakertbe botorkálok, és végighúzom a kezem a szunnyadó bimbókon. Ott ahol a kezem végighúzom, a virágok soha nem látott színszimfóniában bomlanak szét: mélyvörös, tüzes rózsaszín, krémfehér és a nyári naphoz hasonló sárga tombol előttem. Mire befejezem, a tavasz minden rózsát megérintett. És engem is, mert fenségesen érzem magam: erősnek és élettel telinek. Színek bomlanak ki bennem, újonnan felfedezett öröm jár át."
Hosszú ideig voltam a Birodalmakban, most hogy újra kint vagyok a szabadban, egyszerre önt el a szomorúság és a boldogság, Szomorú vagyok, mert vége de egyben boldog is, hiszen egy újabb regényt vehetek a kezembe. Libba Bray méltó módon fejezte be a történetet, csak kár hogy ennyire bő lére eresztette.
Értékelés: 5/4
Mások is olvasták
Joeymano: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése