"A háborúnak vége, és Clary Fray izgatottan tért vissza New Yorkba, ahol egy lehetőségekkel teli, új világ vár rá. Szorgalmasan edz, hogy Árnyvadász válhasson belőle, és felhasználhassa különleges képességeit. Édesanyja feleségül megy élete szerelméhez. Az Árnyvadászok és az Alvilágiak végre békében élnek egymással. És ami a legfontosabb, Clary és Jace szerelme végre igazán kiteljesedhet.
Valaki azonban Árnyvadászokat kezd gyilkolni, és az éleződő feszültség újabb véres háborúval fenyeget. Clary legjobb barátja, Simon sem segíthet. Akármerre fordul, valaki maga mellé akarja állítani, hiszen szükségük van az életét megrontó átok rettenetes hatalmára. Arról nem is beszélve, hogy két gyönyörű, ámde veszélyes lánnyal jár egyszerre, akik közül egyik sem tud a másikról.
Amikor Jace minden magyarázat nélkül távolodni kezd Clarytől, a lány egy rejtély kellős közepén találja magát, amelynek a megoldásával valóra válik a legrosszabb rémálma. Rettenetes események láncolatát indítja el, aminek akár az is lehet a vége, hogy mindent elveszít, ami fontos a számára. Még Jace-t is."
Életemben nem gondoltam volna, hogy így is lehet folytatni a sorozatot. Az az igazság, hogy kicsit félve vettem a kezembe a könyvet, hiszen a sorozat harmadik része elvileg már lezárta a történetet. Így nem tudtam elképzelni, hogy az írónő miképp tudja majd folytatni, és kicsit aggódtam, hogy nem lesz már meg a korábban megszokott színvonal. De kellemes felüdülés volt a számomra és igazán meglepődtem. Persze voltak benne apró hibák, ennek ellenére mégis letehetetlen és izgalmas, ez nekem bőven elég volt.
A történetben meglepően sokat olvashattunk Simonról, ami kifejezetten jót tett a sorozatnak, de egy kicsit megcsömörlöttem Jace és Clary kapcsolatától. Az elején nem értettem, hogy miért kell szerencsétleneknek még mindig szenvedniük, miért nem élhetnek boldogan, de amikor az utolsó oldalt is elolvastam, akkor rájöttem hogy ennek így kell történnie. De addig míg nem jutunk el a végkifejletig, addig kicsit csöpögősnek hathat a történet. Szerencsére az írónőnek sikerült egyensúlyban tartani az eseményeket, hiszen ha Simonnal nem történne ennyi minden és nem kerülne a középpontba, akkor lehet hogy félretettem volna, de a Napjáróval történt események izgalmassá tették a könyvet.
Cassandra Clare stílusa nem sokat változott, habár az előző részekhez képest kevesebb a humor. Ez a történet határozottan sötétebb és komolyabb lett az általam megemlített hibák ellenére is. És ami a legfontosabb, a végén meg tudott lepni engem az írónő. Míg az Üvegvárosban minden rejtélyre megtaláltam a megoldást, addig itt nem. Nem igazán értettem, hova fognak vezetni a szálak, de nagyon nem is törtem magam rajta.
"– Ha a Néma Városba megyünk, talán felöltözhetnél. Mármint nekem nagyon bejön ez a bugyis-melltartós felállás, de nem tudom, a Néma Testvérek mit szólnának hozzá. Csak néhányan maradtak, és nem szeretném, ha belepusztulnának az izgalomba."
Clary és Jace igazán háttérbe szorultak a "kedvenceim" listámon, mert átvette a helyüket Simon és Jordan. Ők sokkal ütősebb karakterek lettek, és az az igazság, hogy már kellet ez a vérfrissítés a történetnek. Egyszerűen jó volt velük lenni, úgyhogy ide gyorsan a folytatást.
A hibák ellenére mégis öt pontot kell hogy adjak. Először is, mert tipikusan olyan befejezése van, amitől minden ember álla leesik. Másodszor pedig Simon miatt. :)
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
Kellyolvas: ITT
2 megjegyzés:
Wow, meg akartam venni, de aztán mégsem vettem meg, most meg elolvastam ezt a posztot, és szidom magam.:))
Nekem nagyon tetszett, de fun vagyok. :D Mindenképpen ajánlatos.
Megjegyzés küldése