John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

"A férfiak gyakran megfeledkeznek a bevásárlásról. Meg a házassági évfordulójukról. Mindez nem újság. Az is előfordul, hogy elfelejtenek elmenni a gyerekért az óvodába. Na és? Az azonban korántsem hétköznapi fordulat, hogy valaki teljesen elfelejti a feleségét. E regény főhősével pontosan ez történik: egy esős őszi délután a metrón egyszer csak rájön: fogalma sincs, merre tart és mi okból, sőt azt sem tudja, ki is ő, hogy hívják, mivel foglalkozik és hol lakik. Nincs egyszerű dolga, amikor nekilát mindezt kideríteni: először lerázzák, másodszor hülyének nézik, végül a kórházban, ahol szóba állnak vele, természetesen az adataira kíváncsiak… Nagy sokára előkerül egy barátja, aki segít felidézni egy-egy emlékfoszlányt, és kis időre befogadja amnéziás hősünket. Ő hazafelé egy gyönyörű, vörös hajú nőt pillant meg az utcán, akiről megtudja, hogy a felesége. Csak sajnos épp válófélben vannak… A neves angol humorista abszurd helyzetre építő romantikus regénye üdítően szórakoztató történet arról, hogy a szerelem mindig megérdemel egy második esélyt."

Hosszú, hosszú ideje már annak, hogy utoljára bejegyzést írtam, de talán most már megtörni látszik a jég, ami mostanában körülvesz. Sajnos se az olvasáshoz, se a bejegyzés írásához nem volt kedvem az elmúlt időszakban, de úgy néz ki, hogy szépen lassan visszatér minden a régi kerékvágásba. Az egyik ok, amiért újra nekiveselkedek az írásnak az a címben szereplő könyv. Ugyanis John O' Farrell története volt az első, ami képes volt lekötni és elszórakoztatni a sokáig tartó olvasási válságom alatt. Na már most ha egy könyv ilyen eredményt ért el nálam, akkor arról beszélni kell, nem igaz? Úgyhogy nézzük csak miért is szerettem annyira.  

John O'Farrell

A történetet - nem meglepő módon - férfi szemszögből ismerhetjük meg, egy olyan férfiét aki egy nap elfelejt mindent, minden olyan emléket ami a feleségéhez és családjához köthető, sőt, arra sem emlékszik, hogy ő maga pontosan kicsoda. A metróban ülve azon kapja magát, hogy fogalma sincs merre tart és mit csinált, csak bolyong az utcákon míg el nem megy a legközelebbi kórházig hogy segítséget kérjen, hátha valaki felismeri vagy keresni nem kezdi. Végül hosszú idő után a legjobb barátja érkezik a segítségére, aki segít eligazodni az elvesztett emlékek útvesztőjében. Sajnos azonban az igazság sokkal szomorúbb, mint amire számított, hiszen a házassága romokban áll és éppen egy válás küszöbén van, ezért egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva próbálja megmenteni az életét és megtalálni az elhagyott emlékeit. 

Elképzelésem sem volt arról, hogy merre fognak haladni majd az események, hiszen egy válságban lévő férfi és egy amnézia érdekes dolgokat ígérhet, ezért hagytam sodorni magamat a cselekménnyel. A szerző nagyon jól kihasználta az emlékezetvesztéssel járó lehetőségeket és egy kellemes, szórakoztató és humoros történetet rakott össze. Mindezek mellett egyfajta tükröt is állít a házasságnak, amivel rengeteg olyan dolgot mutat meg, ami a valós életben, esetleg a saját házasságukban is megmutatkozik. Döbbenetes, mennyi hasonlóságot véltem felfedezni a könyv és a saját életem között, ami hol megmosolyogtatott hol pedig elgondolkodtatott, mindenesetre ijesztő volt ez a hasonlóság. Bár az író humorosnak szánta a regényét én úgy vélem, hogy azért a felszín alatt komoly mondanivalója is van a történetnek: válás, családi problémák, gyerekek elhelyezése és minden olyan kérdés ami ezzel a kérdéskörrel jár, valamint mi az a pont amikor egy házasság még megmenthető vagy hagyni kell veszni. 

A könyv titka maga Vaughan, a főhősünk, aki első perctől kezdve elvarázsolt a személyiségével. Ízig-vérig férfi, akinek vannak hibái, problémái, ugyanakkor annyira esendő és szerethető, hogy mindezeket meg lehet neki bocsájtani. Tetszett az a fajta akaratosság, ahogy a házassága megmentéséhez állt, ahogy próbálta megoldani azt a számtalant kérdést ami felmerült benne, illetve azt ahogy próbált rájönni arra, hogy ő hol rontotta el. Mellette a történet már másodlagos lett, hiszen onnantól kezdve, hogy kezdtem őt egyre jobban megismerni, már csak azon járt az agyam, hogy a szerző kerekítsen a végére egy jó kis heppiendet, mert Vaughan megérdemelte. No, nem mintha tökéletesen meg lennék elégedve a befejezéssel, hiszen egy hatalmas kanyarral majdnem sikerült a szerzőnek elrontania, de szerencsére még időben észrevette és kijavította ezt az aprócska nüanszot. Sajnos ezzel a ballépéssel így is elérte nálam, hogy ne adjak neki maximális pontot, mert ennél azért lehetett volna egy hajszálnyival jobb befejezést alkotni. 

A férj, aki elfelejtette a feleségét nem az a fajta könyv, amin könnyesre ne vetjük magunkat, inkább olyan ami csendesen belopja magát a szívünkbe, néhol elmosolyogtat ugyan, de elsősorban nem ez marad majd meg belőle. Szívet melengető olvasmány, kicsit kiszámítható befejezéssel ugyan, de a főszereplő úgyis kárpótol bennünket mindenért, miatta érdemes elolvasni. Ajánlom minden női olvasómnak.   

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták: