2014. október 18., szombat

John Scalzi: Bezárt elmék

"Egy hotelszobában ismeretlen férfi holttestére bukkan a rendőrség. A feltételezett gyilkost még a helyszínen elfogják, de ő semmire sem emlékszik. Nem sokkal később újabb bűntény történik. Az esetet a kezdő FBI-ügynök Chris Shane-nek és sokat látott társának kell megoldania.
Hamarosan rájönnek, hogy igen nagy a tét. Az események ugyanis összefüggésben vannak egy frissen beiktatott törvénnyel, amelynek értelmében az USA radikálisan csökkenti a Haden-szindróma által érintett emberek ellátására szánt összegeket. A gyógyíthatatlan betegség több millió amerikait fertőzött meg: az életben maradottak elméje ugyan ép maradt, de elveszítették az uralmat önnön testük felett, így az agyukba ültetett neurális háló segítségével tartják a kapcsolatot a világgal.
Az új törvény nemcsak a lakosság jelentős részét háborítja fel, hanem számos nagyvállalat érdekeit is sérti. A hadenes közösség tiltakozásként tüntetéseket és sztrájkot szervez, mások azonban akár ölni is képesek...

John Scalzi futurisztikus politikai thrillere két Vének háborúja-kötet közti szünetben íródott, és kiváló példája annak, hogy a tengerentúl legnépszerűbb sci-fi szerzője az akciódús űroperák világán kívül is képes maradandót alkotni."

John Scalzi neve nem volt ismeretlen számomra, hiszen az én figyelmemet sem kerülte el a Vének háborúja sorozata, csak ezidáig valahogy idegenkedtem tőle. Ám a Bezárt elmék fülszövege olyannyira érdekes volt, hogy ezt már nem hagyhattam ki. Így kerültem közelebb egy újabb sci-fihez és egy újabb szerzőhöz, akinek a regényeit most már mindenképpen el kell olvasnom, mert higgyétek el nagyon jó.

"Apa trófeaszobája tényleg lenyűgöző, de persze ez a lényege az egésznek. Marcus Shane nem az a típus, aki közli bárkivel, hogy ő fontosabb ember nála. Boldogan hagyja, hogy ezt a javai tegyék meg helyette."

A rövid tartalomról annyit, hogy nem fogom leírni. Egyrészt annyira összetett volt számomra, hogy egy pár szóban erről nem is lehetne megnyikkanni, másrészt meg nem is akarok. Nem akarom senkitől sem elvenni az újdonság varázsát és bár tudom,  hogy csupán bemásoltam a hivatalos fülszöveget, azért azt se olvassátok el. Tényleg ne. Későn szóltam, tudom. Egyszerűen csak menjetek be a legközelebbi könyvesboltba és vegyétek meg, nyugodtan rámbízhatjátok magatokat és higgyétek el, megéri elolvasni ezt a könyvet. Én - aki összesen ha két sci-fit ha elolvastam - is azt mondom, hogy baromi jó a Bezárt elmék. Humoros, ötletes, elképesztően hangulatos és intelligens. Igen, intelligens. Felpezsdítő volt egy olyan regényt olvasni, ami teljesen kívül esik a komfortzónámon, hiszen alapvetően nem rajongók az efféle műfajért, de John Scalzi levett a lábamról. A regénye olyan ami egy percre sem hagyja elkalandozni a figyelmet és bár jóval a  vége előtt megtudjuk a megoldást, azért ez ne szegje kedvét senkinek sem, mert ettől még maga a történet zseniális marad. 

A cselekmény lendületes, pörgős, a párbeszédek szórakoztatóak, viccesek, a hangulata pedig pont olyan amilyet én egy sci-fitől várok. A Bezárt elmék majdhogynem a tökéletesség határát súrolja, de sajnos két ponton csúszott el a szerző: a krimi szálat én zavarosnak éreztem, ahogy fentebb említettem már jóval a könyv vége előtt kiderül a megoldás, illetve a szerző érezhetően nagyobb hangsúlyt fektetett a szereplőire és talán emiatt lett olyan a befejezés amilyen. Ha a kettő jobban egyensúlyban lett volna, akkor elérhette volna nálam a maximális pontot, de ettől függetlenül is rajongásik bele szerettem a szerzőbe, szóval ez nem szegte kedvemet. A szereplőkről meg mit is mondhatnék, totális szerelem. A történet narrátora nem más, mint Chris Shane, ő és a társa is szédületes, tipikusan hamar megkedvelhető és szerethető karakterek, már értük megérte az olvasást.

"Tessék – pingetett meg Tony egy meghívóval a nyilvános csatornán.
– A kedd esték csoportos esték az Agorán. Ott szórakozunk, és általában szétlőjük egymás agyát valami FPS-játékban. Ugorj be. Megismerkedhetsz a többiekkel, és fejbe lőhetsz egy-két embert.
– Ez jól hangzik."

A Bezárt elmék az a regény, amit mindenki figyelmébe ajánlanék. Különösen egy szürke esős hétköznap után a legjobb beburkolózni egy John Scalzi regénybe, mert gyorsan és fájdalommentesen képes felvidítani az embert. 

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:

0 megjegyzés: