2014. december 14., vasárnap

Christina Baker Kline: Árvák vonata

"1854 és 1929 között elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték. 

Fiatal ír bevándorlóként Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik New Yorkból indultak vonattal a bizonytalan jövő felé. Később visszatér a keleti partvidékre, Maine partjai mentén éli csendes, nyugodt életét, emlékei pedig szinte a feledés homályába vesznek. Ám padlásán, ládákba rejtve ott sorakoznak mozgalmas életének relikviái. 
A tizenhét éves Molly Ayer tudja, hogy csak azért nem kell bevonulnia a fiatalkorúak börtönébe, mert közhasznú munkában segíthet kitakarítani az idős hölgy padlását. Miközben segít kiválogatni Vivian holmiját, rá kell jönnie, hogy a látszat ellenére sok közöttük a hasonlóság. Molly penobscot indián, akit kézről kézre adtak a nevelőszülők. Vivianhez hasonlóan őt is idegenek nevelték fel, s neki is választ kell találni néhány, a saját múltjával kapcsolatos kérdésre. 
Christina Baker Kline regénye részletekben gazdag, nagyívű történetet mesél el, melyben egyformán szerephez jut a történelem, az egyéni kitartás, a váratlanul köttetett barátság lehetősége és magunkban tartott titkok sorsfordító szerepe."

Christina Baker Kline könyve tipikusan az a történet, amit nekem szinte kötelező jelleggel el kellett olvasnom, hiszen műfajilag a történelmi fikcióhoz tartozik, ráadásul a harmincas évek Amerikájának az eseményei elevenedek meg benne, ami az egyik kedvenc időszakom. A magyar kiadás borítója is szemet gyönyörködtető, ráadásul a megérzésem is azt súgta, hogy ez nekem biztosan tetszeni fog, ezért egyáltalán nem volt kérdés, hogy belekezdjek-e. És ha  már így alakult, akkor mindjárt az olvasási sorrend legelejére ugrott.

Nem szeretek olyan regényekről írni, amelyek nagy hatással voltak rám, mert ilyenkor egy normális gondolat sem jut az eszembe. Itt ülök a gép előtt teljesen tanácstalanul, hogy akkor most hol is kezdjem, merthogy ez a könyv is a várakozásaimon felül magasan teljesített. Christian Baker Kline egyszerűen zseniális.

"Hiszek a szellemekben. Ők kísértenek bennünket, ők azok, akik magukra hagytak minket."

Múlt és jelen váltakozásában elevenedik meg a cselekmény, egyszer Molly másszor pedig Vivian szemszögéből láthatjuk az eseményeket. A tizenhét éves Mollyt könyvtári lopás miatt ítélték közhasznú munkára, amit Vivian házának padlásán kell ledolgoznia. Az idős hölgy és a fiatal lány igen különös kapcsolatot ápolnak egymással, ám ahogy haladunk előre a történetben rájövünk, hogy sok közös van bennük. 
Az Árvák vonata már az első mondatával elvarázsolt, valamiért biztos voltam benne, hogy ez egészen a végéig meg is marad. Különös hangulata és egyfajta gyermeki bája sokat tett azért, hogy még közelebb érezzem magam a történethez. A fülszövegből arra következtettem, hogy egy szomorú és mellbevágó könyvet kapok kézhez, amiben a valóság az elevenembe fog vájni, de valójában ez egy gyönyörű utazás története arról, hogy egy árva hogyan találja meg a boldogságot.

Christina Baker Kline stílusa és a könyvből áradó hangulat egy kicsit  L. M. Montgomery könyveire hasonlított. Olvasás közben folyamatosan az ő munkássága kattogott a fejemben, emiatt Baker írása egyből ismerőssé vált a szememben. Talán emiatt a hasonlóság miatt éreztem még közelebb magam a regényhez, vagy csak szimplán a szerző írt olyan könnyedséggel, ami engem teljesen letaglózott, nem tudom, mindenesetre meghozta a kedvemet, hogy elővegyem és újra elolvassam Montgomery regényeit.
A másik fontos momentuma a műnek az a remény, ami csak úgy árad kifele minden sorból és mondatból. A remény arra, hogy Vivian megtalálja a boldogságot, a szeretet és a családot.

Vivian és Molly személyiségében sok hasonlóság van és bár a múltjuk azonos, mégis másképp tudták mindketten feldolgozni. Míg Molly a külsejében próbálja megmutatni különcségét tetoválásai és piercingek segítségével, egy lázadó tinédzsert arcát mutatva, a valóság azonban teljesen mást takar. Vivian ellenben merev és zárkózott, aki ritkán járt el hazulról és igyekezett mindenben megfelelni az örökbefogadó szüleinek. Amiben viszont mindketten megegyeznek, hogy egyetlen céljuk van csupán, megtalálni maguknak az egyetlen fontos dolgot, mégpedig a boldogságot. Mindketten szerethető személyek, akiket azonnal meg is tud kedvelni az olvasó, személyiségük kidolgozott és egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy valóságos, hús-vér emberek.

Az Árvák vonata egyértelműen csillagos ötös, ami már az első sorával magával ragadott és csak az utolsó mondatával eresztett el és ebben az élményben remélem még sokszor lesz részem, ha újra és újra elolvasom. Kedvenc!

"Meglehet,  nem helyettesítik az élőket, de nem adatott meg nekem a választás lehetősége. Vagy vigaszra lelek jelenlétükben, vagy összeomlok, s siratom amit elvesztettem.
A szellemek a fülembe suttogtak, s arra biztattak, lépjek tovább. "

Christina Baker Kline regénye annyira jó volt, hogy legszívesebben most azonnal újra is kezdeném, hogy megint átélhessem Vivian történetét. Az Árvák vonata az idei legjobb olvasmányom volt és remélem kedves olvasóm, hogy neked is hasonló élményt jelent majd.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:

2 megjegyzés:

Viktória Üstöky írta...

Könyvesboltban láttam, és tervben van, hogy olvasom, talán írok is róla, még nem tudom. Majd meglátjuk.

Christina alias Pöfivonat írta...

Üstöky Viktória: írj róla mindenképpen, szeretném olvasni a véleményed. :)