2013. december 10., kedd

Szavazzatok!!!


Határozzátok meg TI, hogy mit olvassak. Az oldal jobb oldalán lehet szavazni, akár többre is. ;)

Ezek közül lehet választani:

William Nicholson: Anyaföld

A szüleink – ahogy korábban az ő szüleik is – ismerték a szerelem érzését még azelőtt, hogy mi a világra jöttünk volna. Könnyen lehetséges, hogy a szerelemhez való viszonyunkat úgy örököljük, akárcsak a szemünk színét. Az örömöt, amely átjár bennünket, érezték már; ahogy a tévedéseinket is elkövették azelőtt. Magunkban hordozzuk a minket életre hívó generációk reményét és félelmeit. Ez az az ismeretlen anyaföld, amelynek partjairól folyamatosan menekülni akarunk, mégis – oly reménytelenül – mindig hűségesek maradunk hozzá.

Egy fájdalmas szakítás után Alice Normandiába utazik, hogy találkozzon sosem látott nagyanyjával. Az asszony elmeséli neki, hogy a családjában minden múltbeli nehézség ellenére egyszer fellángolt az igaz szerelem, s a történetet meg is osztja unokájával. A regény ennek az igaz szerelemnek a története.

Kitty katonai sofőrként 1942 nyarán Sussexben állomásozik, ahol Megismerkedik Eddel, a tengerészgyalogosok tisztjével és Larryvel, a hadműveleti parancsnokság összekötő tisztjével. Kitty azonnal beleszeret Edbe, aki viszonozza a lány érzelmeit. Larry azonban ugyanígy érez. 
Az angolok hamarosan tengeri támadást indítanak a német megszállás alatt álló észak-franciaországi Dieppe partjainál. A hadművelet a világháború egyik legnagyobb katasztrófájának bizonyul, s örökre megváltoztatja Ed és Larry életét is. A II. világháború szörnyűségei közepette létezhet-e boldogság Kitty számára, s ha igen, vajon kinek az oldalán?

Jojo Moyes: Akit elhagytál

1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.

Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Az árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét. 
Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti.

Karen Mack – Jennifer Kaufman: Freud szeretője

A századfordulós Bécs pezsgő, dekadens világában járunk. Minna Bernays, az éles eszű, tanult társalkodónő hirtelen munka nélkül, az utcán találja magát. Bécs az avantgárd művészek és a forradalmi gondolatok otthona, ahol azonban egy ifjú hölgy számára még mindig a házasság jelenti az egyetlen biztonságot. Minna azonban ennél jóval többre vágyik, és kétségbeesésében nővéréhez, Marthához fordul segítségért. 
Ám Marthának is megvan a maga gondja: hat gyermeket nevel, túlhajszolt, közönyös férje pedig nem más, mint a zseniális, ám zsarnoki természetű Sigmund Freud. Freud ebben az időszakban sokat küszködik, kollégái kerülik, szexuális késztetésekkel, ösztönökkel és perverziókkal foglalkozó elméletei pedig támadások kereszttüzében állnak. Martha megdöbbentőnek és visszataszítónak találja férje „pornográf” munkáját, Minnát azonban lenyűgözik Freud korszakalkotó felfedezései. 
Minna mindenben Martha ellentéte: intellektuális kíváncsiság hajtja, vonzó és szenvedélyes. Freud szellemi társa lesz, ám a felszín alatt valami ennél sokkal mélyebb is lappang. Valami, amitől egyikük sem menekülhet.

Lauren DeStefano: Hervadás

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egye fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?

2013. december 8., vasárnap

Svájci répatorta


Tegnap kint jártam a piacon és többek között vettem répát is. Egy kicsit túl sokat is. És ha már sok van, akkor miért ne lehetne belőle édesség :) .  

Ezt a receptet most először csináltam meg és biztos, hogy nem utoljára merthogy ez bitang finom! Jó étvágyat! 



 Hozzávalók :
  • 25 dkg sárgarépa (reszelt)
  • 35 dkg dió (darált)
  • 4 db tojás
  • 20 dkg porcukor
  • 6 dkg liszt
  • 1 narancsból nyert narancshéj (reszelve)
  • 1 tk sütőpor 
  • 1 csipet só
Tetejére: 
  • 15 dkg porcukor
  • 2 evőkanál narancslé

1. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

2. A répát, a dióval, a porcukorral, a liszttel, a sütőporral, a sóval és a narancshéjjal összekeverem.

3. A tojást felverem és hozzáadom a masszához (az eredeti recepttől kissé eltérve raktam bele még csokoládét is összetörve).

4. A masszát egy tortaformába helyezzük és berakjuk az előmelegített sütőbe 45-50 percig, amíg meg nem sül.
5. A formában hagyjuk kihűlni majd megkenjük a narancsos sziruppal.

2013. december 5., csütörtök

Richard Godwin: A romlás labirintusa


"Frank Castle főfelügyelőt még mindig kísérti egy huszonnyolc évvel korábban elkövetett brutális sorozatgyilkosság emléke. Akkor a nyomozás kudarcba fulladt, ami romboló hatással volt a karrierjére és magánéletére egyaránt. Újabb sorozatgyilkos kezdi el szedni áldozatait a régi esetekkel azonos módon, és Castle partnerével, Jacki Stone felügyelőnővel beleveti magát az ügy felgöngyölítésébe. 

Együtt lépnek be abba a halálos labirintusba, amelynek középpontjában egy vészjósló ember áll – Castle szerint ő az eredeti gyilkosságok elkövetője. A férfi egy vallási szekta vezetője, és sötét játékot űz a rendőrséggel. A gyilkos közben politikusokat feszít keresztre, tökéletes precizitással darabolja fel áldozatait, és rejtett üzeneteket hagy a helyszíneken. 

Vajon létezik-e kiút az újabb gyilkosságok és gyilkosok uralta világ, a bizonyosságok és mellékvágányok, múlt és jelen összefüggéseinek útvesztőjéből?"

Újabb krimi vagy inkább thriller, ami bődületesen jó volt. A fene se gondolta volna, hogy A romlás labirintusa ennyire szövevényes, és ennyire izgalmas lesz, bár azért a fülszöveg egy-két morzsát elhint.

"Ösvény kanyarog az erdő felé, és belevész a sötét árnyakba.
 Szakadás hallatszik.
 Acél villan. Egy alak zuhan a sűrű levélszőnyegre - az avar felkavarodik, mint holmi levegőben szálló értéktelen papírpénzek, majd újra elrendeződik, miközben apró éjszakai állatok iszkolnak tova riadtan. Az alak fölé árny hajol, pengét emelve magasba."

Az elején egy pillanatra megijedtem, mert eszméletlen mennyiségű hulla lepi el a történetet, és félő volt, hogy csak erről fog szólni az egész könyv. De nem így történt. Richard Godwin irigylésre méltóan logikus módon és lépcsőzetesen építette fel a cselekményt. Egyedül az a függő vég zavar, amit a végére hagyott és ami nem is igazán illik bele az egész sztoriba, de ez a legkevesebb amit felróhatok az írónak. A másik ami szembeötlő és szokatlan ebben a műfajban, hogy a szereplők maguk is változnak a bűntények megoldása közben, szó szerint behálózza őket a gyilkosságok sora. Habár a cselekmény nem bővelkedik fordulatokban, az olvasó mégis úgy érezheti, mintha megállíthatatlanul robognánk a cél felé és olvasás közben azt vesszük észre, hogy folyamatosan gyorsul a szívverésünk. Végig tudjuk, hogy valami váratlan és meglepő felé haladunk, majd amikor ott vagyunk, akkor csak döbbenten nézünk magunk elé. Zseniális.

Richard Godwin
A hangulat szürke, esős és borongós, és annak ellenére, hogy több hónap  is eltelik, évszakok váltakoznak a bűntény megoldásáig, ez mégsem érzékelhető annyira. Ami a történet szempontjából ugyan irreleváns, de abból a szempontból zavaró, hogy az olvasó csak a könyv közepénél veszi észre, hogy az egyes bűncselekmények között nem napok, hanem hónapok telnek el. De ez szerintem nem az író hibája, hanem a tördelés rossz néhol, logikailag különálló bekezdések vannak összemosva néhol. Mikor ez feltűnt nekem, akkor egy pillanatra kizökkentett, de valójában a rejtély megoldását ez nem befolyásolja.

A könyv erőssége maga a történet és annak felépítése, illetve a szereplők, Jacki és Frank. Frank Castle karizmatikus, szerethető karakter, de lelkileg sérült, hiszen a huszonnyolc évvel ezelőtti gyilkosságot nem sikerült megoldania, ez pedig a mai napig nyomasztja. Most, hogy folytatódnak vagy legalábbis hasonlóak a gyilkosságok, felszakadnak a régi sebek, ami Franket a mélybe taszítja, olyannyira hogy az alkoholhoz menekül mentsvárként. Jacki kemény csaj, aki felnéz Frankre és aki eleinte optimistán áll az eset megoldásához, de egy idő után már ő sem tud elszakadni az ügytől, ami a magánéletére is hatással lesz. Mindkét szereplőt, ahogy haladunk oldalra-oldalra egyre jobban beszívja a gyilkosságok sorozata, szinte már a megszállottság határán mozognak. És ami miatt az olvasó csak egy kérdést lát maga előtt: ki lehet-e jutni ebből? Hol van a labirintus vége?

Mondhatom, hogy a könyv megfelel mindenfajta követelménynek, amit ebben a műfajban elvárhatunk. Lendületes, olvasmányos és izgalmas. Egyedül a fordítás az, ami az első pár oldalon nem lett túl tökéletes, de ez is javul a végére.

"A szennyezett szürke égből ömlött az eső, és valami különös szagot érzett az aláhulló csapadékban. Ujjai kifehéredtek, ahogy szorította a kormányt, lelke tompa bénultságban volt, mintha valami halász épp most vonszolná ki a partra, ő meg elfelejtett volna vérezni. Megnézte az arcát a visszapillantó tükörben. Hamuszürke volt."

A romlás labirintusa egy brutálisan jó krimi, amiben nem csak egy rejtély, de rengeteg vér és megcsonkított test található. A szétvágott testek, a gyilkosságok eszméletlen hitelesen vannak ábrázolva, talán túlságosan is, emiatt gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. De aki bírja és imádja a jól felépített krimit az vésse jól az eszébe a címet és ez legyen az első, amit megvesz a könyvesboltban. Mivel ez a könyv öt pontos.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

2013. december 3., kedd

Újabb adag a polcomon


Aham, merthogy nem bírtam már megint magammal. :) Ez az idei év utolsó adagja és a legdurvább is egyben, de nem érdekel. :D Maximum zsíros kenyeret eszek egész hónapban. :P


Mark Pryor: A könyvárus rejtélye

Hugo Marston, a párizsi-amerikai nagykövetség biztonsági főnöke kénytelen végignézni, ahogy barátját, Maxot elrabolja egy fegyveres ember. Hugo versenyt fut az idővel, hogy megtalálja az idős könyvkereskedőt. A nyomozásban segítségére lesz egy rejtélyes, vonzó újságírónő, egy félig-meddig visszavonult CIA-ügynök és egy kelletlen rendőrnyomozó, akik segítenek Hugónak megküzdeni az őt körülvevő politikai intrikákkal, rendőrségi korrupcióval, az egyre terjeszkedő drogháborúval és a náci kollaborálás szellemével, amely Párizs egyik legjelesebb személyiségét kísérti. A helyzet rosszabbra fordul, amikor egyre több könyvárus tűnik el, testüket pedig a Szajnából halásszák ki, és az ismeretlen gyilkosok már Hugóra vadásznak. Ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek, a férfi a nyomokat követve jut el az ellenség barlangjáig… pontosan úgy, ahogy a gyilkosok eltervezték.
A regény egy modern Sherlock Holmes története, aki a könyvek világában nyomoz.
 
Gavin Extence: Az univerzum és Alex Woods
 
Alex Woods jól tudja, hogy nem éppen átlagosan kezdődött az élete. Azt is sejti, hogy egy érzékfeletti képességekkel megáldott leányanya, az édesanyja, nem teszi rokonszenvessé az iskola rémei előtt. Tudja továbbá, hogy az életben a legképtelenebb dolgok megtörténhetnek – a fejét elcsúfító forradás tanúskodik erről. Azt azonban ő sem látta előre, hogy a mogorva, megözvegyült remetével, Mr. Petersonnal való ismeretsége barátság lesz. Az idős férfi arra tanítja, hogy az életben egyetlen nagy dobásunk van, és hogy ezért jól, a lehető legjobban kell dönteni. Így hát, amikor a tizenhét éves Alexet Doverben megállítják a vámtisztviselők 113 gramm marihuánával a kocsija kesztyűtartójában, meg egy urnával az utasülésen, miközben az egész ország felbolydult miatta, halálosan biztos abban, hogy jól döntött.
 
Szergej Lukjanyenko: Igék földje
 
Egy világban, melyben a kisded Jézus nem élte túl Heródes betlehemi mészárlását, az Úr mostohafiául fogadott egy másik ifjút, és birtokába adta az Igét, egy varázsszót, amivel csodákat tehetett. Tanításainak és varázshatalmának köszönhetően az Üdvözítő a Római Birodalom császára lett, s immár a trónról próbálta elérni az emberiség megváltását, akár a szelíd erőszak eszközeivel is. Amikor azonban így sem járt sikerrel, elkeseredésében eltüntette a világból a háborúzáshoz legnélkülözhetetlenebb vasércet, majd beteljesítette a rá kirótt végzetet, és ő maga is távozott egy párhuzamos dimenzióba, melyet az Ige segítségével nyitott meg.

Közel 2000 év telt el azóta, de a vasszegény Föld továbbra is nehezen vánszorog a tudományos-technikai fejlődés útján. A legtöbb ember lovon jár, a tenger hullámait vitorlás hajók hasítják, és mind az elektromosság, mind a repülés gyerekcipőben jár. Ugyanakkor elterjedt az Igék használata, melyek segítségével kisebb-nagyobb dolgokat lehet elrejteni abban a bizonyos párhuzamos dimenzióban.
A kényszermunkára ítélt tolvaj Angolna Ilmart több más bűnöző társával együtt egy vitorlás szállítja büntetése letöltésének színhelyére, a Gyászos-szigetekre. A fedélzeten megismerkedik egy fiatal fiúval, Marcusszal, akiről sejteni kezdi, hogy nem egészen az, akinek mondja magát, ráadásul egy Ige is van a birtokában. Együtt tervelik ki szökésüket, amelynek sikere az egész világ képét átrajzolhatja.
 
Mark Lawrence: Tövisek császára
 
A KIRÁLY, AKI MINDENKIN URALKODNI AKAR, MÉG NAGYOBB BIRODALOMRA VÁGYIK. DE EZ A BIRODALOM A PUSZTULÁS SZÉLÉN TÁNCOL…

Jorg Ancrath király immár húszéves és hét ország ura. Apján ezidáig nem sikerült bosszút állnia, és az őt kínzó belső démonok egyre erősödnek. Ám legyen bármilyen gyötrelmes is az útja, ő kitartóan tör előre.

Mert csakis egyfajta hatalmat érdemes birtokolni: a teljhatalmat.

Jorg császár akar lenni. Ezt a méltóságot azonban karddal nem, csak szavazatokkal lehet megszerezni. És emberemlékezet óta nem jutott még többséghez senki a császárválasztó Kongresszuson, a Széthullott Birodalomnak emberemlékezet óta nincs vezetője. Jorgnak feltett szándéka, hogy változtat ezen, és szokás szerint nem válogat a módszerekben. Még több elfeledett technológiát tár fel a múltból, és nem habozik használni azokat.

Csakhogy a megszerzendő birodalmat egy még nála is jobban rettegett és gyűlölt, misztikus alak fenyegeti: a Holt Király. 
 
William Landay: Jacob védelmében
 
Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.

Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.
William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk. 
 
Peter V. Brett: A Rovásember
 
Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával. 
 
Jennifer L. Armentrout: Ónix
 
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… 
 
Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva
 
Nicole Peeler, a Tempest Rising írója
Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.
Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bakkhánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak.
  

2013. december 1., vasárnap

Robert Holdstock: Mitágó-erdő


"Az Anglia egyik utolsó ősi vadonjaként ismert Ryhope-erdő rejtélye felemésztette George Huxley életét. Halála után két felnőtt fia nem csak a rengeteg szélén álló Tölgylakot örökli tőle, hanem megszállottságát is: amikor megsejtik, hogy a kihaltnak hitt állatok és ősi mítoszok hősei által benépesített erdő miféle titkot rejt, nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Egymás után maguk is bemerészkednek a fák közé, és amit odabenn találnak, az furcsább és veszélyesebb, mint valaha is gondolták volna.



Robert Holdstock World Fantasy-díjas regényét a huszadik század legfontosabb fantasyjei között tartják számon, a szerzőről Angliában tavaly díjat neveztek el."


Nimának sok szeretettel. 

Mostanában sajnálatos módon egyre kevesebb igényes fantasy könyvet adnak ki, melynek oka szerintem abban keresendő, hogy kevesen vannak azok akik igazán igénylik ezt a műfajt. Ennek ellenére szerencsére néha lehet egy-egy gyöngyszemre is bukkani. A Mitágó-erdőre Nima hívta fel a figyelmemet, ugyanis a borítója számomra semmitmondó, megérdemelt volna egy sokkal hivalkodóbb külsőt, mert így az ember figyelme simán elsiklik felette. 

"A mitágókat a gyűlölet és rettegés hatalma szüli, és az ősvadonban öltenek testet, amelyből vagy kilépnek a nagyvilágba – mint Arthur, avagy Arthorius-alak, a medvehős, aki népek vezetésére termett –, vagy megbújnak természetes élőhelyükön, megtestesítve a mindenkori jó reménységet."

Rhyope-erdő
A Rhyope-erdő mellett a Tölgylakban lakik Robert Huxley feleségével és két fiával. Huxley megszállottan kutatja az erdő titkát a benne rejtőző különleges lényekkel egyetemben. Ez a kutatás azonban nem csak őt, hanem a családját is egy idő után felemészti. Később, mikor fiai visszatérnek a Tölgylakba maguk is kutatásba kezdenek, először az idősebb lesz az akit elsőnek elnyel az erdő mélye, majd később a testvére is megszállottja lesz, miközben a Tölgylak körül egy különös lány bukkan fel.

Szerencsém volt, mert amikor belekezdtem a könyvbe, akkor az időjárás is nekem kedvezett, hiszen kint borongós esős idő volt, bent viszont kellemes meleg árasztotta el a helységet (szívesen mondanám, hogy a kandallóban a tűz ropogott, de sajnos egyelőre olyanunk nincsen), ami mindenesetre  megalapozta a megfelelő hangulatot. Sejtelmes és misztikus volt mindjárt az első oldaltól kezdve, amitől az ember háta libabőrös lesz, mivel Robert Holdstock kiválóan ért a ködös atmoszféra megteremtéséhez. 

A történetet három fő részre osztotta az író, mindegyik valamiben különleges, de mégsem tökéletes. Az első részben megismerkedünk a mitágó jelentésével, és az erdő jelentőségével. Ez az a szakasz, ami a legtöbb sejtelmességet árasztja magából és ami felébreszti az olvasóban a kíváncsiságot. A második egységben egyre több hatás éri az erdő felől Stevent, a legkisebb fiút, viszont itt zajlanak a leglassabban az események. Ez volt az a szakasz, ami szerintem egy kicsit megakasztotta a regény folyamát, itt majdnem abbahagytam az olvasást. Folyamatosan vártam, hogy mikor fogunk végre bejutni az erdőbe, ami csak a harmadik szakaszban jött el. Vélhetően nem árulok el nagy titkot azzal ha bevallom, hogy nekem a harmadik, vagyis a befejező szakasz tetszett a legjobban. 

A Mitágó-erdő érdekessége, hogy ez a három szakasz más-más stílust hordoz magában. Az első jellemzője a misztikum, a második sajátossága a lassúságában rejlik, a harmadik viszont már feszültséggel teli. A befejező rész az, ahol az egész történet kiteljesedik, ahol egy váratlan csavarral minden kérdésre egy az egyben megkapjuk a választ és végre bejutunk az erdőbe.
 
Lenyűgöző, ahogy a mitológiát használja a történet alapjául, ahogy kitalálta és felépítette ezt a világot. Bár azért az is jó lett volna, ha lett volna egy alaposabb háttértudásom az általa beleszőtt mítoszokról, ami könnyebbséget és mélységet adott volna a történetnek, de ettől függetlenül is érthető volt számomra. A cselekmény magával ragadó - még ha a közepével nem is vagyok maradéktalanul elégedett - könnyű megteremti és elképzelni az általa felvázolt világot és lényeket. Varázslatos, miközben ijesztő is egyben, de biztos vagyok benne hogy aki elolvassa a Mitágó-erdőt maga is rabja lesz.

"Követtem az erdőbe, folyamatosan a legkönnyebb utat kutatva az összefonódó páfrányok és tüskebozótok között; élveztem a sűrű csendet. Az erdőszélén még alacsonyak voltak a fák, de pár száz méterrel beljebb már megmutatkozott a vadon valódi kora: hatalmas, csomós tölgyfatörzsek meredtek ki korhadtan a földből, vastag ágaik súlyát nyögve. A talaj enyhén emelkedni kezdett, és a kusza aljnövényzet több helyen megtörték a simára kopott, zuzmó lepte szürke mészkősziklák. A gerincen túl meredek lejtő következett, lépésről lépésre feltárult az erdő valódi arca."

A Mitágó-erdő különleges és egyedi, és bár nem tökéletes, én biztos vagyok benne, hogy egy párszor még elő fogom venni a polcról, hogy újra és újra bejussak a Mitágó-erdőbe. És hogy kellenek-e a folytatások? Mindenképpen, mert még szeretnék újabb részleteket megtudni az erdőről. 
A végeredmény mondhatni tökéletes, de azért kap egy fél pont levonást, hiszen a közepe azért mégis csak vontatott. A regényt ajánlom azoknak, akik szeretik a különleges csemegét, szeretik a fantasy műfajt és azoknak is, akik nem ijednek meg az igényes irodalomtól.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Szubjektív Kultnapló: ITT
Shanara: ITT