Megjelenésükre várva!

Nyakunkon a Könyvfesztivál és már érezhető, hogy a kiadók is készülnek rá teljes mellbedobással, bár nagy valószínűséggel idén nem fogok kimenni, azért rajta tartom a szememet az új megjelenéseken. :) És akkor nézzük mik azok az új regények, amik felcsillantották a szememet:

Mary Robinette Kowal: Üvegbúbáj (Bűbájoló történet 2.)

1815 – Miután Napóleont megfosztották trónjától és Elba szigetére száműzték, már a brit alattvalóknak is biztonságos a kontinensre utazniuk. A friss házas Jane és Vincent elfogadja a férfi régi barátjának és kollégájának meghívását. Monsieur Chastainnél és családjánál szállnak meg a festői belga kisvárosban, Binchében. 

Miközben a két férfi az új bűbájolási technikákkal ismerteti meg egymást, Jane csak elméletben fejlesztheti tovább legújabb ötletét, mert állapota egy ideig nem teszi lehetővé, hogy tényleges bűbájolást végezzen, pedig mielőbb szeretné kipróbálni, lehetséges-e üvegbe zárni, s ily módon raktározni és szállítani a bűbájt. 

A kellemesen csordogáló napok nyugalmát riasztó hír zavarja meg: Napóleon visszatért! Partra szállt Franciaországban, és már Belgium felé tart. Vincent azonnal haza akarja küldeni a feleségét, azt viszont nem hajlandó elárulni, hogy ő miért akar mindenáron maradni. Ám Jane-nek hamarosan nem csak amiatt kell aggódnia, hogy kettejük között megrendült a bizalom: francia katonák szállják meg a házat, és elhurcolják Vincentet. 

Moskát Anita: Bábel fiai

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot. 

Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek. 

A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.

Robert Galbraith: Kakukkszó

Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.

Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…

A Kakukkszó J.K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye.

Viven Shotwell: Mozart múzsája

London az 1700-as évek végén. Egy fiatal lány titokban énekórákat vesz egy híres kasztrálttól. Miután felvértezte magát tudással, hátrahagyja a biztonságot jelentő otthont, hogy Velence és Nápoly színpadain versenyre keljen a kor legjobbjaival. Tizenhat évesen részegítő világba csöppen; nemesek és méregkeverők közé, ahol a hírnév és gazdagság együtt jár, de nagy árat kell fizetni érte. Anna a szerelmi csalódásba is hamar belekóstol. 

Pár év múlva a zseniális szoprán híre eljut Bécsig, a császár udvarába. Itt találkozik az egykori csodagyerek Mozarttal, akiben intelligenciában és tehetségben is párjára lel. Minthogy a konvenciók és friss házasságaik mindkettőjüket kötik, nyíltan nem közeledhetnek egymás felé. Ahogy magánéletük fokozatosan megromlik, Anna és Mozart egyre inkább egymásban találják meg a fényt, az inspirációt, a boldogságot…de vajon meddig mehet el egy nő abban a világban, amelyet férfiak kottáznak? 

Elsöprő szerelmem és pontos korrajz az operaszínpadok kevéssé ismert világáról. A Mozart múzsája két különleges csillag találkozását és rövid együttállását örökíti meg. A világ legnagyobb zeneszerzője és a fiatal szoprán története időtlen, felkavaró és megható egyszerre, akár Mozart zenéje.

Anthony Ryan: A vér éneke

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Robert Merle: Az utolsó nyár Primerolban

"...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.

Beléptem hát a történelem sűrűjébe" - ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.

A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.

Read More

Camilla Grebe - Åsa Träff: A terapeuta

"Siri Bergman, a harmincas éveiben járó, jó nevű pszichoterapeuta sokféle fájdalommal és kórképpel foglalkozik. Egyik páciense, a nehéz múltú, önpusztító hajlamú Sara a javulás jeleit mutatja, ám Sirit mégis nyugtalanítja valami, s rossz előérzete csakhamar be is igazolódik: épp az ő háza előtti partszakaszon találják holtan a fiatal lányt. A rendőrség számára egyértelmű, hogy gyilkosság történt. Sirit nagyon megviseli az eset, szorongásai, amelyeket férje egy évvel korábbi, tragikus halála okoz, erős félelemmé alakulnak át. Úgy érzi, hogy figyelik. Az erre utaló jelek sokasodnak és egyre vészterhesebbek, Siri már attól retteg, hogy páciense gyilkosa ezúttal őt vette célba. Hiába töpreng, ki akarhat ártani neki, képtelen rájönni. A zaklatások elől menekülve elköltözik a házából, ám amikor megtudja, hogy egy férfit letartóztattak, mint Sara gyilkosát, nyugodt szívvel tér vissza otthonába karácsonyozni. De hiú reménynek bizonyul, hogy végre fellélegezhet…

A sodró erejű pszichothriller hitelesen mutatja be: a terápia is egyfajta nyomozás, de a terapeutának is le kell ásnia lelke legmélyebb bugyraiba, hogy rájöjjön az igazságra."

Mostanában folyamatosan olyan regényekhez nyúlok, amik nem váltják be a hozzáfűzött reményeket, de a Terapeuta végre nem okozott csalódást. Igaz, az élmény nagyon friss, hiszen tegnap este fejeztem csak be, de azt máris elmondhatom hogy nagyon hatásos volt. Igazi pszichothriller a javából!

"Idilli kép is lehetett volna.
Az az álnokul nyugodt, harmatos reggel. A napfény lassan, de biztosan telepedett rá a tiszta, szecessziós homlokzatra."

A történet egy terapeutáról, egy lányról és egy gyilkosról szól. A könyv szinte végig Siri, a terapeuta szemszögéből játszódik, ám a gyilkos is megszólal egy-egy rövidebb szakaszban. Az első perctől kezdve tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. Végre. Mindjárt a legelső oldalon egyfajta nyugtalanság kerített hatalmába és ez egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy egyre többet és többet tudtam meg a történetből. Hihetetlen erőfeszítésembe került, hogy ne lapozzak a regény utolsó oldalához csak azért, hogy kiderítsem ki a tettes, ám végül nem tettem meg mert vártam türelmesen. A várakozás közben viszont rengeteg kérdés merült fel bennem, elsőként az hogy miért pont Siri? Mit tett amiért halállal kellene lakolnia? És a legfontosabb, miért pont most? Annak ellenére, hogy folyamatosan járt az agyam és további számtalan kérdés merült fel bennem, mégsem sikerült közel kerülnöm az igazsághoz. Viszont a befejezés a meglepetés ellenére mégsem volt akkora hatással rám, mint amire kezdetben számítottam, de ez természetesen nem von le semmit az élvezeti értékéből.

A cselekmény sodrása komótos és a feszültség sem zúdul rá az olvasóra, mégis erőteljes, olvasmányos ami miatt nem lehet tőle elszakadni. Hihetetlen módon van felépítve a könyv, rengeteg olyan lépés van benne ami képes teljesen összezavarni a regény olvasóját azért, hogy amit szépen felépített magában azt a szerzőpáros egy tollvonással felborítsa. Ami leginkább levett a lábamról, hogy egyszerre több szerepben is tetszeleghettem olvasás közben, hiszen nem csak terapeuta voltam, hanem nyomozó, páciens és gyilkos is egyben. Mindegyik szerepben a mozaik egy újabb darabkáját ismerhettem meg, ami részben vagy egészben, de segít kideríteni hogy vajon mi lehet a végkifejlet.

A szerzőpáros végig Sirire fókuszált, aki a könyv elejétől a végéig a saját szemszögéből tolmácsolja a történetet. Siri terapeuta, aki elsősorban másokon segít azzal, hogy feldolgozzák a traumájukat és a problémáikat, túljussanak a személyiségzavaraikon, de most kivételesen ő lesz az áldozat. Problémái, feldogozatlan ügyei vannak, ő az akinek igazán szüksége lenne egy terapeutára, hogy túljusson a nehézségeken. Nagyon hatásos, hogy Sirit úgy mutatják be mint egy esendő embert, aki eleinte harcol az ellen, hogy beismerje, egyszer az életben ő is lehet préda, de a történet előrehaladtával lehullik az álca róla. Siri karaktere abszolút emberi, jól megírt és összetett egyéniség, ellenben a többiekkel akik valóban csak töltelékszereplőként jelennek meg a könyvben.

A terapeuta tipikusan az a könyv, ami a történet lassúsága ellenére bekúszik az ember elméjébe, hogy minden sorával feszültséget és kérdéseket hagyjon. Igazi nyalánkság a pszichothriller kedvelőinek, amit semmiféleképpen sem szabad otthagyni a könyvesboltok polcain.

"Elhallgatott, majd megint rám nézett. Azután lassan és nyomatékosan megismételte az utolsó mondatot.
- Szerintem meg akar ölni!"

Egyértelműen öt pontos egyrészt mert azt kaptam tőle amit ettől a műfajtól elvárok, másrészt végre egy terapeuta életébe is bepillantást nyerhettem, ami különleges csemege volt az olvasmányaim között. Így egyértelmű, hogy ajánlom minden kedves olvasónak, mert nem fognak egy pillanatra sem unatkozni. 

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

Read More

A fogadalom és annak megszegése

Mint tudjátok volt egy fogadalmam január elején amit hónapról - hónapra sikerült is betartanom, egészen ama bizonyos napig. Egyik reggel felkelve, levelek hada lepte el a fiókomat, többek között mindenféle reklámok arról, hogy melyik online könyvesboltban milyen akciók vannak. Kérem szépen én nem tehetek semmiről, csak a Szukits. Meg a levele. Pontosabban az a levele, ahol azt hirdették, hogy olcsóbban lehet náluk előrendelni bizonyos könyvekre. Én naiv pedig azt gondoltam, hogy mindenféle következmény nélkül képes leszek, úgy végig nézni az oldalt hogy nem vásárolok semmit. Aha. Ezt buktam. Teljesen. És innentől kezdve csak csúsztam lefele... 

Íme a bűnös lista:

Így közel három hónap után bűnbe este és elbuktam a saját fogadásomat. De tanultam belőle, sokat is és azt hiszem ez a legfontosabb. :)

Read More

George R.R. Martin: Lázálom

"Abner Marshra, a balsorstól hajszolt hajóskapitányra végre rámosolyog a szerencse, amikor egy titokzatos idegen segítségével megépítheti álmai gőzösét, amely a legjobb istenverte hajó lesz az egész Mississippin. De mi álmaink ára? Mit akarhat a távolról érkezett Joshua York és nála is különösebb barátai, akik csak éjjelente tűnnek elő a Lázálom fedélzetén? 1857 fülledt nyarán a vén folyamördög hullámai a vér ízét sodorják magukkal…

A Trónok harcával világhírűvé vált George R. R. Martin korai regénye nem csupán nagyszerű – eredetiségével, zseniális történetével, utánozhatatlan stílusával mindent felülmúl, amit eddig a vámpírokról írtak.

A Lázálom úgy tűnik ki ragyogó mivoltában a többi rémregény közül, ahogyan a hold tündököl a Mississippi hullámai fölött. Elegáns, izgalmas, a klasszikus regényírás legjobb hagyományait felelevenítő mű, amelyet képtelenség letenni."

George R.R. Martin nevét először a Tűz és Jég dala című sorozatával ismertem meg és ezidáig más regényéről nem is hallottam egészen addig, amíg az Alexandra honlapján nem találkoztam a Lázálommal. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet és nem csupán azért mert Martin írta, hanem azért is mert számomra egy teljesen új, vadidegen területen mutatkozik be.

"Mindig is úgy tartotta, hogy szép dolog hajóskapitánynak lenni, de semmi öröm nincs benne, ha az ember időnként nem küldhet el valakit a pokolba."

A történet az első perctől kezdve vízen játszódik, pontosabban egy hajón melynek tulajdonosai Abner Marsh és társa Joshua York. Mikor Marsh megkötötte a szerződést Yorkkal fogalma sem volt arról, hogy pontosan mibe is fogja beleártani magát, hiszen ő semmi mást nem akart csak egy hajót amivel legyőzheti a Mississippi legerősebb gőzősét, a Napfogyatkozást. Ám ahogy telnek a napok egyre több furcsasággal kell szembesülnie, míg végül egy napon fény nem derül a rettentő igazságra. Az író a cselekményt a XIX. század közepére helyezte, a gőzhajók aranykorába, a helyszín pedig a Mississippi folyó és vidéke. A korra jellemző sajátosságokat remekül átadta a szerző, szinte magunk is érezhetjük a folyó illatát, a bűzt ami a városokból árad, halljuk a hajó padlójának recsegését a talpunk alatt, azt a fajta misztikumot és titokzatosságot, amit a város falai elrejtenek. Hitelesen ábrázolja a fehér- és színesbőrű lakosság között lévő szakadékot, a társadalmi különbségeket, egyszóval mindazt ami a XIX. századra olyannyira jellemző.

A könyv legnagyobb erőssége egyértelműen a hangulat megteremtésében van, hiszen a cselekmény igazából lassan halad előre és bár érezhető egyfajta feszültség a sorok között, a befejezés nem okozott akkora meglepetést mint amire számítottam. Viszont az a fajta misztikum ami átjárja az egész regényt, az valami zseniális. A könyv kinyitásakor azonnal megcsapja az embert és szinte végig árad ki belőle a sejtelmesség, ami miatt az ember egyből beleszeret a történetbe. Stílusilag nagyon nehéz behatárolni a Lázálmot, hiszen ez a könyv nem csak egy egyszerű vámpírregény, hanem egy megfogalmazott társadalomkritika és hiteles történelmi regény is egyben.

A történet első fele két szálon fut, az egyikben megismerhetjük Abner Marsh és Joshua York személyiségét, a másikban Damion Julian és csapata kerül előtérbe. George R.R. Martin kiváló jellemábrázolást végzett, mindegyik karakter mélyen kidolgozott, hihetetlen erős személyiséggel bír mindegyik, amitől még valószerűbb lesz az egész történet. Egy idő után természetesen elkerülhetetlen a két csapat egymásnak feszülése, ami egyértelműen kikövetkeztethető a cselekmény előrehaladtával, így nem is okozott óriási meglepetést. Nyilvánvalóvá válik az is mely karakterek lesznek azok akiket meg lehet kedvelni, illetve akik már az elején ellenszenvessé válnak. Az író ebben az esetben is kiváló munkát végzett, hiszen a szereplői valósak, élnek és mozognak, a cselekedeteiket sem lehet egyetlen pillanatra sem megkérdőjelezni. Ami még igazán tetszett, hogy a vámpírokat sem a hagyományos értelemben ábrázolja - egy kicsit módosított rajtuk - a szerző, ezért a Lázálom kiemelkedik a szokványos vámpír regények közül. A megszokotthoz képest ebben a regényben a vámpírok egy teljesen más élőlényként vannak feltüntetve, testfelépítésük teljes eltér az emberi testfelépítéstől, sőt arra vannak rendeltetve, hogy az embereken élősködjenek, azaz jószágként kezelnek minket. Ha kilépnek a fényre nem égnek azonnal porrá, sőt egy jól irányzott fejlövéstől azonnal meghalnak és ezenfelül plusz képességgel is rendelkezhetnek. Mindemellett a z ő társadalmukban is  létezik hierarchia, vagyis a többi vérszívónak alá kell rendelnie magát a vámpírmesternek.

Ebben a történetben a vérszívók egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg és bár az eleje lassan indul be a cselekmény aprólékossága miatt, de higgyétek el, totálisan megéri a várakozást, mert felülmúlja minden elvárásunkat. Igazság szerint a vámpírok annyira nem is hiányoztak volna a történetből, mert nélkülük is eszméletlen jó lett volna, de természetesen így is kiválóra sikerült. 

"Ahogy a nap eltűnt a fák és a felhők mögött, a baljós szín rohamosan tovább sötétedett, előbb barnára, majd feketére váltva, az alvadó vérhez hasonlatosan, s végül fekete lett, halálos fekete, fekete, akár a sír."

Végül a négy pontot azért kapta, mert az elején nagyon-nagyon lassan indul be a történet, de ettől függetlenül számomra megérte azt a pár napot, amit az olvasásával töltöttem. A fanatikusoknak és a vámpírregény kedvelőinek mindenképpen ajánlott a beszerzése. :)

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Shanara: ITT
Profundus Librum: ITT

Read More

Cynthia Lord: Rules

"Twelve-year-old Catherine just wants a normal life. Which is near impossible when you have a brother with autism and a family that revolves around his disability. She's spent years trying to teach David the rules from "a peach is not a funny-looking apple" to "keep your pants on in public"---in order to head off David's embarrassing behaviors.
But the summer Catherine meets Jason, a surprising, new sort-of friend, and Kristi, the next-door friend she's always wished for, it's her own shocking behavior that turns everything upside down and forces her to ask: What is normal?"

Többek között ez az első angol olvasmányom, amit majdnem végig is olvastam, ha a felénél nem éreztem volna úgy, hogy folyamatosan ugyanazokat a köröket futják a regényben.  De ennyire ne is szaladjunk előre.

A történet a tizenkét éves Catherineről szól - ő a könyv narrátorra - és a testvéréről Davidről, aki autizmusban szenved. Catherine saját oldaláról mutatja be milyen érzés egy ilyen testvérével együtt élni, azokat a nehézségeket amik napról - napra felbukkannak az ő életünkben. Milyen elvárásokat támasztanak vele szemben a szülei és azt hogy valójában miért is szeretne normál életet élni. A téma valójában roppantul érdekes, legalábbis az én kíváncsiságomat felkeltette, ráadásul az angol szöveget sem mondanám annyira borzasztóan nehéznek. Eleinte nagyon érdekes volt, ahogy Catherine bemutatja a testvérét, önmagát és a szabályokat amiket ő maga alkotott meg, hogy Davidnek könnyebb legyen az élete. Mindemellett bekukkantást nyerhetünk egy olyan klinikára, ahol nap mint nap Davidhez hasonló gyerekek fordulnak meg, de sajnos ez önmagában nem volt elég ahhoz hogy az érdeklődésemet végig fenntartsa. Egy idő után önismétlésbe csapott át a dolog, emiatt kezdett érdektelenné válni az egész olvasmány.

Viszont Catherine személyisége teljesen el van találva. Végig érezhető, hogy ő tizenkét éves, az írónő nagyon jól átadja az ő problémáit: azt hogy mit szeretne az élettől, mennyire elege van a mindennapos nehézségekből és mit jelent számára a normális élet. Tipikus  tinédzser, aki semmi mást nem akar, csak egy lányt a szomszédban akivel naphosszat csevegnek, úsznak a tengerben, egyszóval csupa olyan dolgot ami az ő korukban minden gyermek szeretne. 

Ám Catherine karaktere sem volt elég ahhoz, hogy továbbra is szenvedjek vele, mert nem éreztem úgy, hogy a történet teljes mértékben kielégítene. Igazság szerint hol a klinikán voltunk, hol épp az otthonukban és mindig ugyanazok az események ismétlődtek meg, ami egy idő után valljuk be unalmas lesz. Borzasztó nagy reményekkel estem neki egyrészt mert megértettem a szöveget, másrészt nagyon érdekelt mit lehet kihozni ebből a témakörből, de végül csalódottan kellett letennem. A külföldi oldalakon ugyan tizenkét éveseknek ajánlják a történetet, de én úgy gondolom hogy elsősorban a felnőttek azok akiknek élvezetet nyújthat, mert inkább ők azok akiket jobban érdekel az autizmus, mint téma, nem pedig a fiatalokat. De javítsatok ki ha tévedek. :)  

Értékelés nincs, mert nem olvastam végig és nem lenne fair a részemről, ha így pontoznám.

Értékelés: nincs

Mások is olvasták:

Read More