2014. március 31., hétfő

Camilla Grebe - Åsa Träff: A terapeuta


"Siri Bergman, a harmincas éveiben járó, jó nevű pszichoterapeuta sokféle fájdalommal és kórképpel foglalkozik. Egyik páciense, a nehéz múltú, önpusztító hajlamú Sara a javulás jeleit mutatja, ám Sirit mégis nyugtalanítja valami, s rossz előérzete csakhamar be is igazolódik: épp az ő háza előtti partszakaszon találják holtan a fiatal lányt. A rendőrség számára egyértelmű, hogy gyilkosság történt. Sirit nagyon megviseli az eset, szorongásai, amelyeket férje egy évvel korábbi, tragikus halála okoz, erős félelemmé alakulnak át. Úgy érzi, hogy figyelik. Az erre utaló jelek sokasodnak és egyre vészterhesebbek, Siri már attól retteg, hogy páciense gyilkosa ezúttal őt vette célba. Hiába töpreng, ki akarhat ártani neki, képtelen rájönni. A zaklatások elől menekülve elköltözik a házából, ám amikor megtudja, hogy egy férfit letartóztattak, mint Sara gyilkosát, nyugodt szívvel tér vissza otthonába karácsonyozni. De hiú reménynek bizonyul, hogy végre fellélegezhet…

A sodró erejű pszichothriller hitelesen mutatja be: a terápia is egyfajta nyomozás, de a terapeutának is le kell ásnia lelke legmélyebb bugyraiba, hogy rájöjjön az igazságra."


Mostanában folyamatosan olyan regényekhez nyúlok, amik nem váltják be a hozzáfűzött reményeket, de a Terapeuta végre nem okozott csalódást. Igaz, az élmény nagyon friss, hiszen tegnap este fejeztem csak be, de azt máris elmondhatom hogy nagyon hatásos volt. Igazi pszichothriller a javából!

"Idilli kép is lehetett volna.
Az az álnokul nyugodt, harmatos reggel. A napfény lassan, de biztosan telepedett rá a tiszta, szecessziós homlokzatra."

A történet egy terapeutáról, egy lányról és egy gyilkosról szól. A könyv szinte végig Siri, a terapeuta szemszögéből játszódik, ám a gyilkos is megszólal egy-egy rövidebb szakaszban. Az első perctől kezdve tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. Végre. Mindjárt a legelső oldalon egyfajta nyugtalanság kerített hatalmába és ez egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy egyre többet és többet tudtam meg a történetből. Hihetetlen erőfeszítésembe került, hogy ne lapozzak a regény utolsó oldalához csak azért, hogy kiderítsem ki a tettes, ám végül nem tettem meg mert vártam türelmesen. A várakozás közben viszont rengeteg kérdés merült fel bennem, elsőként az hogy miért pont Siri? Mit tett amiért halállal kellene lakolnia? És a legfontosabb, miért pont most? Annak ellenére, hogy folyamatosan járt az agyam és további számtalan kérdés merült fel bennem, mégsem sikerült közel kerülnöm az igazsághoz. Viszont a befejezés a meglepetés ellenére mégsem volt akkora hatással rám, mint amire kezdetben számítottam, de ez természetesen nem von le semmit az élvezeti értékéből.

A cselekmény sodrása komótos és a feszültség sem zúdul rá az olvasóra, mégis erőteljes, olvasmányos ami miatt nem lehet tőle elszakadni. Hihetetlen módon van felépítve a könyv, rengeteg olyan lépés van benne ami képes teljesen összezavarni a regény olvasóját azért, hogy amit szépen felépített magában azt a szerzőpáros egy tollvonással felborítsa. Ami leginkább levett a lábamról, hogy egyszerre több szerepben is tetszeleghettem olvasás közben, hiszen nem csak terapeuta voltam, hanem nyomozó, páciens és gyilkos is egyben. Mindegyik szerepben a mozaik egy újabb darabkáját ismerhettem meg, ami részben vagy egészben, de segít kideríteni hogy vajon mi lehet a végkifejlet.

A szerzőpáros végig Sirire fókuszált, aki a könyv elejétől a végéig a saját szemszögéből tolmácsolja a történetet. Siri terapeuta, aki elsősorban másokon segít azzal, hogy feldolgozzák a traumájukat és a problémáikat, túljussanak a személyiségzavaraikon, de most kivételesen ő lesz az áldozat. Problémái, feldogozatlan ügyei vannak, ő az akinek igazán szüksége lenne egy terapeutára, hogy túljusson a nehézségeken. Nagyon hatásos, hogy Sirit úgy mutatják be mint egy esendő embert, aki eleinte harcol az ellen, hogy beismerje, egyszer az életben ő is lehet préda, de a történet előrehaladtával lehullik az álca róla. Siri karaktere abszolút emberi, jól megírt és összetett egyéniség, ellenben a többiekkel akik valóban csak töltelékszereplőként jelennek meg a könyvben.

A terapeuta tipikusan az a könyv, ami a történet lassúsága ellenére bekúszik az ember elméjébe, hogy minden sorával feszültséget és kérdéseket hagyjon. Igazi nyalánkság a pszichothriller kedvelőinek, amit semmiféleképpen sem szabad otthagyni a könyvesboltok polcain.

"Elhallgatott, majd megint rám nézett. Azután lassan és nyomatékosan megismételte az utolsó mondatot.
- Szerintem meg akar ölni!"

Egyértelműen öt pontos egyrészt mert azt kaptam tőle amit ettől a műfajtól elvárok, másrészt végre egy terapeuta életébe is bepillantást nyerhettem, ami különleges csemege volt az olvasmányaim között. Így egyértelmű, hogy ajánlom minden kedves olvasónak, mert nem fognak egy pillanatra sem unatkozni. 

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

1 megjegyzés:

Anaria Matthews írta...

Na örülök hogy neked is ennyire tetszett. Én még a szép mondatszerkesztéstől meg az eredeti képzettársításoktól is eldobtam au agyam. Szeretem az ilyesféle stílust. Na igen én se lepődtem meg annnyira mint azt vártam, de ettől még ez egy baromi jó könyv mert a hangulata az csillagos ötös, meg a motivációk, meg a lelki defektek megjelenítése is hiteles. CSomó mindenkinek el kellene olvasnia mert megéri :)