2009. május 29., péntek

Stephenie Meyer: Újhold

Az egész az úgy kezdődött, hogy gondoltam elolvasom a Burok című könyvet, de ez valahogy nem akaródzott és hát ezért inkább elolvastam az Újholdat helyette. Azt hiszem ez valahogy sokkal jobb választásnak tűnt, jelenleg. :)

A Swan családnál egyelőre minden rendben van, legalábbis még az elején úgy tűnik. Aztán egy katasztrófába fúló születésnap után Edward úgy dönt, hogy inkább elhagyja Bellát. Az elkövetkezendő hónapokban a kis Swan lány szenvedéseiről olvashatunk mindaddig amíg közelebb nem kerül Jacobhoz, aki úgymond felébreszti zombiságából... Igazándiból a történetet szerintem már ismeritek, szóval felesleges erre fecsérelni a drága billentyűzetem gombjait.
Helyette inkább kaptok egy kis ízelítőt az én véleményemből, és most elővillantottam a vámpírfogaimat. Muhahahahaaa :)


Két igazán érdekes dolog ragadta meg a figyelmemet a könyvben: az egyik, amikor Edward, illetve a Cullen család visszatér. Hát szerintem ennél jobbat ki sem lehetett volna találni. Teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy valami sablonos dologgal fog visszatérni, mint például egyszer csak odaáll elé az utcán, valami ilyesmi dumával, hogy "kérlek fogadj vissza" bla bla bla. De természetesen nem így történt. Igaz kicsit Rómeó és Júlia szaga van a dolognak, de lehet hogy azért érzem így, mert többször is említik a könyvben a Shakespeare művet.

A másik pedig egy igazán hátborzongató rész, mégpedig amikor a Volturi családnál időznek és ítélkeznek felettük. Huuu, az valami izgalmas rész volt!!!!!!!! Az egy igazi eseménydús fejezet volt, sőt a többi rész el is törpülhet mellette. Úgy gondolom, hogy akár egy jó pár fejezetet ki is hagyhatott volna a kedves írónő. :) De sajnos ezt nem diskurálhattam meg vele, pedig lett volna egy-két frappáns ötletem. :)

Mindentől függetlenül a sorozat második része jobban elnyerte a tetszésemet, mint az első. Míg az Alkonyatnál a kétszázvalahanyadik oldaltól szenvedve olvastam a művet egészen a négyszázadik oldalig (kb.), addig ez képes volt végig fenntartani a figyelmemet. Persze azért néhol untam Bella szenvedéseit, de valahogy mégis jobban viseltem, mint azt amikor halálra csöpögjük magunkat a szerelemtől. Épp ma meséltem anyukámnak a könyvről és megemlítettem neki, hogyha most lennék tizenhat éves biztos élnék-halnék ezért a könyvért. Így csak mosolygok az oldalakon és hümmögök magamban arra gondolva, hogy kár hogy ez az egész csak egy mese. :)

Érdekes, hogy sok más bejegyzést olvasgatva mindenki azon a véleményem van vagy volt, hogy ez sokkal unalmasabb, mint az első rész. Én valahogy pont fordítva voltam ezzel nekem valahogy ez jobban tetszett. Biztos mazochista vagyok vagy valami ilyesmi. :D:D Ezt természetesen nem kell komolyan venni. :)

Még mindig ugyanazon a véleményen vagyok, hogy a többi részt is el fogom olvasni habár engem még mindig nem kapott el a Twilight láz, mint a többieket, de abban biztos vagyok, hogy érdemes elfecsérelni rá a délutánjaimat.

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták:
Akik szeretik a könyveket: ITT
Könyvvizsgálók: ITT
Ninetta és a könyvmolyok: ITT


0 megjegyzés: