2009. május 7., csütörtök

Tessa de Loo: Ikrek

Nah sikerült rászánom magam arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Habár bevallom derekasan, hogy ez most kicsit nehezen ment.

Közel negyven év után újra találkozik az ikerpár (Lotte és Anna) egy wellness szállodában, hogy egy kicsit meg pihentessék fáradt végtagjaikat. De miközben fizikailag pihentetik magukat, úgy érzik hogy lelkileg is meg kell tisztulniuk, ezért elmesélik azokat az éveket amit egymástól távol éltek meg. A könyv első oldalain fiatal korú énjükről olvashatunk, amikor még minden rendben volt, de ez az idill hamar megtörik amikor elvesztik először anyjukat, majd apjukat is. Mivel később kiderül, hogy Lotte ugyanabban a betegségben szenved mint édesapja, ezért őt elküldik Hollandiába nevelő szülökhőz (akkoriban úgy vélték, hogy a környezet változás gyorsítja a gyógyulás folyamatát). De ettől a perctől kezdve semmit nem tudnak egymásról, sőt a II. világháború alatt még jobban eltávolodnak.


Amikor visszaemlékeznek két szemszögből láthatjuk az életüket: míg Anna Németországban maradt ezáltal részesévé vált a háborúnak, addig Lotte Hollandiából szinte csak szemlélőként éli át ezeket a borzalmakat. A történet olvasása közben érezhető Lottéban a feszültség, aki haragszik Annára azért amit a németek tettek a háborúban. Mivel Anna érzi a testvérében lévő dühőt, ezért megpróbálja minden áron elmagyarázni, hogy az életük nekik se volt tejfel és ők is ugyanúgy szenvedtek, mint bárki más. A kérdés az, vajon sikerül ezeket a fájdalmakat kibeszélni? Sikerül újra egymásra találniuk?


Érdekes, hogy két testvér akik ugyanabban a családban születtek, ugyanazon a nyelven beszéltek, de mégis a lelkük mélyén haragudtak egymásra. Oka, hogy az egyik Hollandiában míg a másik Németországban nevelkedett. Vajon a valós életben is ekkora űrt okozhat két ember között a távolság? Nem hiszem, de lehet hogy csak a szenvedéseiket akarták egymásra hárítani, hisz néha sokkal könnyebb a másikra haragudni, mint meglátni a valóságot.

Nagyon érdekes és hátborzongató történet. Csak egyetlen egy bajom volt vele, hogy nem tudtam egy huzamban olvasni. Sokkal élvezhetőbb lett volna a történet, hogy ha rászánok két napot úgy hogy csak ezzel foglalkozom. Tanulság: Nem szabad letenni!, mert akkor kész elvesztheted a fonalat, ahogy velem is megtörtént. Ilyenkor mindig újra és újra vissza kellett lapoznom, ami azzal járt hogy a könyv vesztett az élvezhetőségéből. Értsd: komoly koncentrációt igénylő könyv. Oka: hogy két szálon fut a történet rengeteg szereplővel.

A legeslegjobban Anna történeteit élveztem, mert sokat mesélt a háborúról. Kicsit talán furcsán hanghozhat egy nő szájából, de engem mindig is érdekelt a II. világháború. Ezért alig vártam a könyvben hogy mindig az ő élményeit olvashassam, még ha tudtam is hogy ez csak egy kitaláció, vagy talán mégsem? Hisz ezekből a dolgokból nagyon sok minden valós, attól függetlenül hogy ez a könyv csak az író agyszüleménye.

Összességében megéri a ráfordított időt, pénzt és abban is biztos vagyok, hogy többször elő fogom még venni. Sőt, majd ha lesznek gyerekeim, akkor nekik is oda fogom adni hadd nevelődjenek ők is. :)

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:


2 megjegyzés:

Panasonic FZ18 írta...

Egész felkeltetted az érdeklődésem ezzel a könyvvel. El fogom olvasni.
Én is szeretem a háborús sztorikat, és sztem nem furcsa egy nő szájából hallani. Gondolom téged sem a stratégiai és egyéb taktikai lépések érdekelnek, meg h milyen típusú géppel repültek, hanem az, h milyen lehetett a háború áldozataként élni, hogyan tudták elviselni a feszültséget, milyen kínokat kellett kiállniuk. Sztem ez egészséges érdeklődés csak.:)

Christina írta...

Ehhez kapcsolódóan egyébként most fogom elolvasni a Hullám című könyvet. Az is II. világháború borzalmairól szól.