2009. augusztus 24., hétfő

Cecelia Ahern: Utóirat: Szeretlek

Gondolom felfedeztétek, hogy mostanában kicsit olvasós hangulatban vagyok, ezáltal is megszaporítva a bejegyzések számát. Az elmúlt két olvasmány után úgy döntöttem, hogy egy kicsit más felé evezek így akadt a kezembe Cecelia Ahern regénye.

Holly aki rettenetesen szenved férje halála után (akivel már több mint tíz éve ismerték egymást), igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy az életét rendes mederbe terelje. Ekkor jön a segítség, még pedig a halott férj által kitalált kis üzenetekben, amikből összesen tíz darab van. Ezek az üzenetek kis borítékokban vannak elhelyezve, amelyre fel van tüntetve melyiket milyen hónapban nyíthatja ki. Ezzel a kis játékkal Holly úgy érzi, hogy férje újra ott van mellette és segít neki átvészelni a mindennapokat. De vajon ha elfogynak a kis cetlik akkor ő is rendbe jön majd?

Az első pár oldal elolvasása után felfedeztem, hogy ennek a könyvnek az alaptörténetét már olvastam valahol. Ekkor nagy kutatásban kezdtem a lakásom tájékán és rájöttem, hogy a "Te jó ég" című olvasmány köszön vissza ebben a műben. Igaz nem hasonlítanak egymásra teljes mértékben, de az alapötletek mind a kettőben ugyanazok. Azt hiszem ezt az észrevételemet annak könnyebb megérteni, aki már olvasta mind a két könyvet. :) Egyébként (és ez most itt a reklám helye :D) ajánlom figyelmében mindenkinek a fentebb említett művet mert az is kellemes olvasmány, habár terjedelmében sokkal hosszabb. :)


Érdekesnek találtam ezt a kis csavart a végére (nem akarom én elrontani a poént, ezért nem árulom el miről van szó :)), hisz teljesen másra számítottam, de talán ez pont így volt jó. Valóban, ahogy már más blogokon is olvashatjátok (ezzel nem is fogok újat mondani) nagyon hűen ábrázolja egy özvegy mindennapjait. Nem éreztem túlzónak a benne lévő drámai részeket sem, sőt kifejezetten tartalmasnak véltem a könyvet, hisz rég volt már olyan, hogy csak úgy faltam volna a betűket. De mindezektől függetlenül hiányérzetem van a könyvvel kapcsolatban és valahogy nem is úgy tettem le, hogy teljes mértékben kielégített volna. De ezt az érzést még megmagyarázni sem tudom, ez itt a legnagyobb probléma. Vajon ki érti ezt? :)

Valami megjegyzésem lett volna még a könyvvel kapcsolatban, de ez most nem fog eszembe jutni, még ha neki is álltok
egyéb kínzó eszközökkel vallatni. De ígérem, amint agyam egyik féltekéjében megjelenik ide fogom pötyögni. :D

U.I.: Igen, igen jól látjátok! Nekem nem a Tericum által kiadott Ahern könyv van meg, ha nem Reader's Digest kiadású. Igazándiból fogalmam sincs hogy változtattak-e rajta valamit, de állítólag - legalábbis a könyve belső oldalán ez olvasható - a szövegét egy kicsit átdolgozták.

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Lobo: ITT
Ninetta és a könyvmolyok: ITT
Rita: ITT
Christine: ITT
Nani & Zitus: ITT



4 megjegyzés:

Joeymano írta...

A filmet láttam belőle, az tetszett, és egésznek tűnt. Mi hiányzott a könyvből szted? Mi elégített volna ki? Vagy az a rossz vámpíros kiszívta az agyad, és képtelen vagy kielégülni?:DD

Christina írta...

Nem tudom mi hiányzott belőle. Nekem talán túl gyors volt egy kicsit a tempó vagy nem is tudom. :S De ez a vámpíros, még most is elképedek amikor eszembe jut. :D

Amadea H. írta...

Nekem is a Te jó ég! - párhuzam ugrott be:) Sőt, mondhatok egy harmadik könyvet is, de csak emilben vagy sms-ben, mert a könyv elsőre nem tűnik olyannak, mint ez a kettő:)

Christina írta...

Aham, légyszi küld el, nagyon kíváncsivá tettél. :)Hátha meg van elfekvőbe a polcomon, de kitudja. :)