Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Eddig egyetlen egy vámpíros könyvet sem vásároltam meg, hiszen elég nagy választék van ebben a témában. Így a gondos megfigyelések után a választásom Charlaine Harris könyvére esett. :)

Sookie Stackhouse, a pincérnő egy kisvárosban él Louisianában és egy igazán különleges képességgel rendelkezik; képes az emberek gondolatában olvasni. Egy napon mikor a kocsmában megjelenik Bill Compton a vámpír, fenekestül felfordul az élete. Ráadásul egyre több gyilkosság történik a kisvárosban, amibe sajnos belekeveredik Sookie és a kis családja is. Azt hiszem mindezek után bátran elmondhatjuk, hogy így igazán nehéz kialakítani egy felhőtlen kapcsolatot, mivel a kiszemelt áldozat egy vámpír. :)

A mostanában megjelent vámpíros könyvek közül számomra azért emelkedik ki ez az olvasmány, mert az író sokkal valószerűbben ábrázolja a vámpírokat, mint bármely általam olvasott más műben. Ezek az élőhalottak tényleg halottak és valóban éjszaka mászkálnak, ahogy annak rendje és módja szerint kell. Sőt, nappal a földben alszanak (ez azért vicces :), nem lehetne inkább koporsóban?:D) és onnan bújnak elő mikor már eljön a sötétség. Ők is isznak vért, mint más könyvben szereplő egyedek, de nincsenek köztük "vegetáriánusok" (kivéve egy defektes vámpírt :D) és mivel már megoldódott a szintetikus vér előállítása is, ezért kevesebb embert fogyasztanak. Sőt, mindezt az író tetézte azzal, hogy a vámpíroknak nem kell rejtőzködniük mert igenis tudnak róluk, ismerik őket és szokásaikat, ezért kialakítottak olyan helyeket, bárokat, hoteleket meg mit tudom én micsodákat, ahol nyugodtan mozoghatnak.

Mellesleg a könyv nem csöpög a romantikától (külön plusz pont), és inkább a krimi szálon van a hangsúly. Sőt, a krimi mellett még egy kis csipetnyi humort is varázsolt bele az írónő, amitől még szórakoztatóbb lesz a mű.

Külön plusz pontot érdemel a kiadó, mert a könyv nagyon jó lett mind külsőre, mind belsőre. Ugyan puha kötésű, de mégsem puha így nem kell attól félni, hogy meggyűrödik vagy megtörik a gerince. A lapokat is kellemesen lehet forgatni, és mivel a nyomtatáskor vékony papírokat használtak ezért nem lehet érezni, hogy egy 400 oldalas művet forgatunk a kezünkbe (mert nem súlyos). Habár a fordítás néhol nyelvtanilag nem volt teljesen tökéletes, (de ez lehet a szerkesztő hibája is) mégsem veszített az élvezhetőségéből.

Mivel nincs édzsbionk, hálistennek az a probléma nem áll fent, hogy én ezt lássam valamikor a tévében. Inkább megveszem a lassan kilenc kötetes könyv sorozatot, mert jelen pillanatban NEKEM sokkal nagyobb élményt nyújt, mint a tévés változata. :)

Szóval bizakodom, hogy tényleg sikerült egy igazán jó sorozatba bele kezdenem és reménykedem, hogy az Ulpius nem fogja abba hagyni a széria kiadását a harmadik résznél, mint a Stephanie Plumnál. De majd imádkozom érte. :D

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT
Nima: ITT