Cassandra Clare: Csontváros

"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon."

Igazán szerencsésnek érzem magam, hiszen mostanság jobbnál jobb könyvekkel akadok össze. :) Először Anna Gavalda varázsolt el a maga stílusával, most meg Cassandra Clare vitt el az ő álomvilágába. Remek dolog amikor az ember megtalálja a hozzá illő regényeket. :)

Azt kell mondanom, hogy a regény szenzációsra sikeredett. A szerző egy csodálatos álomvilágot hozott létre, ahol érdekesebbnél-érdekesebb lények kerülnek a szemünk elé. Mindezek mellett a szereplők ábrázolása is remekül van tálalva, senki sem tökéletes, mindenki annyira emberi. Eleinte azt gondolhatjuk, hogy egy kukkot nem értünk a történetből, mert elég széleskörű világot mutat be nekünk a szerző, de aztán lépésről lépésre összerakjuk az elszórt puzzle darabokat (már csak ezért is érdemes volt elolvasni), illetve az írónő olyan csattanót rittyentett a végére, amitől az egész történet átértékelődik, minden amit gondoltunk, vagy feltételeztünk hamissá válik. És ha ez a kedves olvasónak még mindig nem lenne elég, akkor ott van Cassandra Clare humora, aki egy éles, izgalmas helyzetbe is képes belecsempészni egy kis iróniát, ami miatt az olvasó kénytelen egy-egy halkabb kacajt elereszteni. :)

"– Mi ez? – robbant ki belőle, miközben Claryről a társaira pillantott, mintha ők tudnák, hogy került oda.
– Egy lány – mondta Jace, aki lassan összeszedte magát. – Nyilván láttál már lányokat, Alec. A húgod, Isabelle is lány."

A szereplők közül számomra Luke lopta be magát a szívembe. Nem tehetek róla, de élek-halok a vérfarkasokért. Na persze nem csak ezért lett ő kedvencem, hanem azért, mert olyan tulajdonságokkal ruházta fel az írónő amik miatt kifejezetten imádtam. Hiszen ki ne szeretne egy olyan embert, aki elszántan védelmez egy olyan lányt aki nem is a saját lánya. Mivel Luke úgy szerette Clare-t mintha a sajátja lenne, úgy bánt vele mintha ő lenne az apja és én emiatt a tulajdonsága miatt kiemeltem a többiek közül.

Egyetlenegy dolgot sajnálok, hogy a Libri még mindig nem küldte a levelet, hogy átvehetem a második kötetet, ezért egy kis időre ki kell lépnem ebből a világból nagy bánatomra.

U.I.: Rájöttem, hogy utálok fülszöveget írni ezért úgy döntöttem, hogy inkább az eredeti szöveget fogom nektek mindig bemásolni. :P

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Gigi olvasmányai: ITT
FFG: ITT
Sorozatfüggő: ITT