Avagy, hogyan menjünk könyvesboltba egy csöppséggel...
Gondolom számtalanszor megfordult a fejedben, miközben otthon ringatod következményed popsiját, hogy milyen jó lenne elszaladni valamelyik üzletbe, mondjuk egy könyvesboltba. Megsúgom neked, nincs lehetetlen. Te is ugyanúgy megteheted mint bárki más, csak komoly előkészületek szükségesek. A legeslegfontosabb az etetés: enélkül el ne merj indulni, különben egy bőgő csomaggal kell rohangálnod valamelyik áruházban, amely komoly következményekkel járhat.
Cumi: ami mindjárt második a fontossági sorrendben. Arra az esetre, ha a babád úgy döntene hogy elkezd nyafizni, vagy sírni, ilyenkor jól jönni a cumi, amit a szájába lehet adni.
Pelus csere: habár nem garantált, hogy útközben nem fog becsinálni, de azért érdemes egyet megejteni otthon indulás előtt. Illetve fontos, hogy magaddal is vigyél legalább kettő darab pelenkát, végszükség esetére.
Textilpelenka: na ennek a szerepe igencsak fontos lesz az út során, mert előfordulhat hogy csemetéd szájából bőséges mennyiségben és esztétikusan távozik nyál. És tudom, hogy mindent meg fogsz tenni azért hogy szép legyél ezért kerüljük el, hogy a ruhádon mindenféle foltok jelenjenek meg.
Hordozóeszköz: érdemes kenguruban vagy kendőben cipelni gyermeked. Egyrészt sokkal kényelmesebb, másrészt kisebb helyen is elfértek a közlekedési eszközön. Nem hiszem, hogy lelkileg felkészültél volna egy 15 kilós babakocsi ide-oda cipelésében, ráadásul biztos hogy valamelyik utas lábán átfogsz menni minimum háromszor.
Ha úgy érzed, hogy mindent megtettél azért, hogy elindulhassál, akkor érdemes lesz lelkileg is felkészülnöd, hiszen hosszú útnak nézel elébe. Mert természetesen mindenki a te csemetédben fog gyönyörködni. Megnézik milyen cuki az orra, a keze, azon fognak sápítozni milyen pici a lába vagy csodálkozva merednek a hosszú hajára. Szóval nem lesz egy rövid menet. De ha bejutottál a könyvesboltba, akkor ezt a sok borzalmat máris el fogod felejteni, hiszen végre egy üzletben vagy, ahol emberek vannak. Emberek, akik hozzád beszélnek, nem gügyögnek, nem sípitoznak, nem áhítoznak, hanem beszélnek. Hozzád, emberi nyelven. Ugye milyen jó érzés?
2 megjegyzés:
jók ezek a gondolatébresztőid. eszembe jutott, hogy nálunk is így volt.:D (bár egyáltalán nem bánom, hogy már réges rég kinőttünk ebből a korból.:)
Nima: Örülök, hogy tetszik. Ezek mind a saját példánkból jönnek. :D van egy pár érdekes élményem a gyerkőccel. :)
és ha bele gondolok, hogy én még egyet szeretnék majd. :D
Megjegyzés küldése