2012. március 18., vasárnap

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

"Egy napon a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek értesítőt. Rövidesen kiderül, hogy a hírek nem múltbéli, hanem a hamarosan bekövetkező eseményekre vonatkoznak. Egymás után furcsábbnál furcsább balesetek történnek, öröknek hitt kapcsolatok szakadnak meg, új és rejtélyes barátságok, szerelmek szövődnek. Ki írja a jövendöléseket és mit akar elérni velük? Ki lehet a sokat emlegetett, titokzatos JJ? Ki és miért akarja eltenni láb alól az idős matematika-tanárnőt? Mi köze a merényletsorozatnak egy különös, régi fényképhez?"

A Jóslatok hálójában olyan könyv, amit mindenáron szerettem volna elolvasni, már csak azért is, mert magyar a szerzője. Az új nevek mindig valamiféle kíváncsiságot váltanak ki belőlem, na meg szeretem őket felfedezni. B. M. Grapes nagy reményekkel indult nálam, mert nagyon jó beszámolókat olvastam róla, de végül egy kisebb csalódással búcsúztunk egymástól.

A közel 534 oldalt hihetetlen gyorsasággal olvastam ki. Az író remekül vezeti a szálakat és hihetetlenül izgalmasra sikerült megalkotnia a történetet. Olyannyira szövevényesre sikerült, hogy nem csak a könyvben szereplőket sikerült megvezetnie, hanem magát az olvasót is. Maga a történet is különlegesre sikerült, jóslatok melyek minden reggel napvilágot látnak, ki hallott már ilyet. Máris szívembe zártam az írónőt, hiszen igyekezett nem egy szokványos regénnyel előállnia, azt gondoltam, na végre valami. Erre a befejezésben akkorát csalódtam, hogy minden összeomlott bennem és csak az járt a fejemben, hogy miért? Aki olvasta az biztos tudja mire gondolok, de most nem szeretném jobban kifejteni, mert egy hatalmas nagy spoiler lenne. Mindenesetre elvette a kedvemet a befejező oldalaktól. Igazság szerint én valami sokkal kézenfekvőbb megoldást vártam volna és nem azt kaptam. 

Ha csupán a vége alapján értékelnék, akkor biztosan egyest adnék, de mivel az egészet nézem így azért megérdemli mind az öt csillagot. Mert végig izgultam az egészet, ráadásul kiszámíthatatlan a vége, ami után van egy hatalmas nagy csatt és csak fogja az ember a fejét, hogy miért is nem gondolt erre. És én imádom az ilyen könyveket. Na meg a szereplők is kedvelhetőek. Egyiktől sem kaptam agymenést, ami már önmagában is figyelemre méltó. És hiába ifjúsági regény, szerintem egy felnőtt is kiválóan szórakozhat rajta.

"A tudatlanság olyan,mint a sötétség. A feneketlen mélyében az ismeretlen bújik meg, és amíg lenn fel nem tűnik egy csöpp fény, fenn nincs semmi remény."

Persze maradtak kérdések bennem, amikre nem feltétlenül kaptam meg a választ és szívesen feltenném a kérdéseimet a szerzőnek. Na de a lényeg, hogy nem csak egyszer, de százszor is el lehet olvasni ezt a könyvet, ami már önmagában is fantasztikus, mert mostanában ritka az ilyen. Az író remekül játszik a szavakkal, nagyon választékosan fogalmaz és különleges a stílusa. 

B. M. Grapesre érdemes figyelni, mert biztos hogy remek könyvek fognak még elkészülni a tollából. 

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Gretty: ITT

3 megjegyzés:

Gretty írta...

De édes vagy, hogy belinkeltél! :)

Kíváncsi vagyok, hogy mire számítottál a végén a könyvben kapott helyett. Lelevelezzük valahol? :)

Szerintem olyan aranyos volt az a true love-os motívum. Mondjuk, én imádom, ha bele van csempészve némi tündérmese a könyvekbe.

No és Aaron... így utólag visszagondolva ő a kedvenc.

Christina alias Pöfivonat írta...

Gretty: persze a molyon írok rád privit. :)

Azzal semmi baj nem volt, sőt kifejezetten üdítő volt, de a vége hát nekem nem jött be. :(

Viktória Üstöky írta...

Szerintem is zseniális darab, de nekem tetszett a vége is. Vörösék amúgy is ilyen misztikus, sci-fi jellegű témákban utaznak, tehát számomra nincs gond ezzel. Az én változatom itt olvasható: http://riaolvas.blogspot.hu/2013/05/b-m-grapes-joslatok-halojaban.html