2014. április 8., kedd

Michel Bussi: Emilie vagy Lyse-Rose?


"Kicsoda valójában a százhatvannyolc emberéletet követelő repülőszerencsétlenség egyetlen túlélője, a három hónapos csecsemő, akit a média Szitakötőnek nevezett el 1980 karácsonyán? Két család harcol érte foggal-körömmel, az egyik dúsgazdag, a másik szegény. 

Tizennyolc évvel később mozgásba lendülnek az események: egy nagyvonalúan megfizetett magándetektív azt állítja, rájött az ügy végső megoldására. De golyót repít a fejébe. Vagy meggyilkolták? Éveken át írott füzetében részletesen összefoglalja az egész nyomozást. Párizsban, Normandiában, a Jura hegységben és Törökországban bonyolódik az izgalmas történet, míg végül lehull minden álarc. Kik keresztezik Szitakötő útját? Miért történik körülötte annyi rejtélyes haláleset, gyilkosság, öngyilkosság? 

Michel Bussi hatodik, nagy sikerű, számos díjjal kitüntetett krimije tavaly jelent meg hazájában, máig 275 000 eladott példánnyal büszkélkedhet, és hamarosan film is készül belőle, eddig tizenkilenc nyelvre fordították már le."

Ha röviden kéne valamit megjegyeznem a könyvről, akkor csak annyit mondanék, hogy szerelmes vagyok az íróba és a történetbe, de nyilván ennél azért sokkal többet vártok tőlem, aminek igyekszem is megfelelni.

Minden 1980. december 23.-án kezdődött egy repülőszerencsétlenséggel, melynek egyetlen tűlelője egy három hónapos csecsemő. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy két család is meg van arról győződve hogy az ő unokájuk maradt életben. Vajon ki élte túl, a dúsgazdag Carville család Lyse-Rose-a vagy a Normandiában élő szegény Vitral család Emilie-je? A kérdés ugyan roppant egyszerű, de ha a dolgok mélyére ásunk rá kell jönnünk arra, hogy valójában csak a felszínt sikerült megkapargatnunk, mert a rejtély kulcsa ennél sokkal mélyebben van elásva. Elképesztő aprólékossal van kidolgozva ez a könyv, nem lehet találni benne egyetlen olyan részletet, kérdést amire ne kapnánk meg a logikus választ. Hihetetlen módon van felépítve az egész történet, olyan csavarok vannak benne ami miatt egy idő után az olvasó már feladja, hogy kitalálja a befejezést. Imádom az ilyen történeteket, az egész könyv remek úgy ahogy van.

A történet végig érdekfeszítő, ha tehettem volna akkor egy lélegzetvétellel kiolvasom, mert az első oldaltól kezdve túl akartam lenni rajta, annyira felpiszkálta a kíváncsiságomat már a legelején. Ez a könyv nem hemzseg a horrorjelenetektől és a gyilkosságoktól, ám ettől függetlenül is megdolgoztatja az agyat ami csak azon jár folyamatosan, hogy akkor most ki is Szitakötő valójában.
Ez egy klasszikus krimi a javából a legjobb értelemben véve. Amit nagyon élveztem, hogy a cselekményt több oldalról is megismerhettem, hiszen nem csak a magándetektív, hanem az összes szereplő szemszögéből láthattam az eseményeket. A naplórészletek, illetve a múlt és jelen eseményeinek váltakozásával tartja fenn és tartja össze a történetet, amiben rengeteg cselszövés és intrika fokozza az egyébként sem unalmas eseményeket. 

Egyértelmű, hogy a szövevényes cselekmény a legnagyobb erőssége a könyvnek, de mindez nem működhetne erős személyiségű karakterek nélkül. A mellékszereplők mellett van pár erősebb jellem, akik nem csupán maximálisan hihetőek, hanem teljesen életszerűen viselkednek a regény olvasása során.  A szereplők a tőlük elvárható módon cselekednek, mindegyikükön érezhető, hogy okkal van helye a történetben.  Az író legjobb húzása szerintem, hogy hagyja az olvasót együtt gondolkodni a szereplőkkel, így sokkal közelebb kerülünk hozzájuk. Emiatt a nyomozás során nem csupán egy pillanatra, hanem végig benne élhet az olvasó a cselekményben, amitől sokkal átélhetőbbé válik az egész történet.

Na szóval Michel Bussi regénye elsöprő gyorsasággal vett le a lábamról, kiváló a maga műfajában. Zseniális. A történet előrehaladtával újabb és újabb kérdések merülnek fel, ezekre pedig mindig maradéktalanul meg is kapjuk a választ.

Van valakinek még bármi kérdése? Ugye, hogy nincsen. És akkor még mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy melegen ajánlom minden olvasómnak, senki ne habozzon megvenni. És ha már megvetted, akkor érdemes rögtön egy-két napot rászánni, mert a történet azonnal odaszegez majd az ágyadhoz. 

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT

1 megjegyzés:

Nikkincs írta...

Már szilvamag felcsigázott a posztjával, de most aztán a nálad olvasottak alapján tutibiztos, hogy ezt nekem is el kell olvasnom, ráadásul olyan jó lenne végre valami igazi vérbeli krimit olvasni!