2011. november 16., szerda

Novemberi kívánságlista


No comment.

Havas Dóra: Lila Füge -Szakácskönyv

"Az egyik legnépszerűbb hazai gasztroblog a Lila Füge - szerzője, Havas Dóra pedig az egyik legismertebb gasztroblogger. Kimondottan könnyen elkészíthető, fantáziadús, izgalmas, szerethető receptjeit ezrek olvassák naponta az interneten. Most végre csokorba gyűjtötte legújabb kedvenceit - 75 olyan ételt, melyek még sehol nem voltak olvashatók. A szerző utánozhatatlan, és oly népszerű stílusában megírt recepteket a blogtól megszokott, kiemelkedően magas színvonalú fotók egészítik ki ebben a látványos, tartalmas és jól használható szakácskönyvben."

Mautner Zsófia: Gyere velem főzni

Különleges hozzávalókból izgalmasat főzni? Erre sokan képesek. De ahhoz Mautner Zsófia kell, hogy egészen hétköznapi hozzávalók lényegüljenek át mesterkonyhai fogásokká. Viszlát, homár - szervusz, karalábé! A Chili&Vanília blog szerzője könyvében vadonatúj receptek sokaságával hívja ízes és sikeres felfedezésekre olvasóit. Nyugodtan bízzák rá magukat! Ebből az új könyvből főzni olyan, mintha ott állna mellettünk egy segítőkész barátnő.



Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai


"Camorr városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje - leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával. Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop - hiszen ki mástól lenne érdemes? -, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik. Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai valaha otthonukként ismertek, ám most egy titokzatos háború darabokra szaggathatja ezt a világot. Locke és barátai gyilkos játszmába keverednek, és hirtelen a puszta létükért kell küzdeniük."

Claudia Carroll: Ha ez a mennyország, kérem vissza a pénzem

"Gondolná valaki, hogy a Paradicsomban élni
dögunalom? Legalábbis Charlotte-nak ez a tapasztalata, mikor végzetes autóbalesete után odakerül. Mígnem izgalmas feladatot kap: visszatérhet a földre... őrangyalként. Ám az örömbe némi üröm vegyül, mert a számára kijelölt védenc nem más, mint hűtlen szerelme, James, aki közvetve felelős az ő tragédiájáért. Így aztán nem csoda, ha eleinte igazából nem is védelmezni, hanem inkább megleckéztetni szeretné csalfa kedvesét. Charlotte lassanként beletanul az őrangyal szerepbe, segít anyjának, nővérének és legjobb barátnőjének is, ám kis híján öngyilkosságba kergeti Jamest. De minden jó, ha a vége jó... a dolgok jóra fordulnak, és Charlotte is elnyeri jutalmát."

Karen Kingsbury: Mint pitypang a szélben

"A négyéves Joey boldogan él szüleivel Floridában. Jólét, biztonság, szeretet veszi körül. Nem sejti, hogy a két ember, akiket a legjobban szeret a világon, nem az igazi szülei, kisbaba korában fogadták örökbe. Egy nap megszólal a telefon, és a családi idillnek vége szakad. Joey vér szerinti szülei vissza akarják kapni a kisfiút. A nevelőszülők dermedten, értetlenül állnak a tények előtt, hiszen biztosak voltak benne, hogy kiegyensúlyozott életüket nem rendítheti meg semmi és senki. A kétségbeesett nevelőapa veszélyes tervet forral, hogy megmentse családját. A bestseller regényből film is készült Mira Sorvino főszereplésével. "

És és és amit igazán várok az ez (halkan megsúgom, hogy már előrendeltem :)):

Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

"Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög? Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött. Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe. A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét. Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonban folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és kifinomult taktikázáson múlik. "

2011. november 14., hétfő

Françoise Dorin: Prücsök

"Egy nő, egy férfi és Ő. A harmadik. Aki hat hónapos, és nem az a bájos, imádni való, csicsergő-gügyögő baba. Inkább maga a PROBLÉMA. A törékeny zsarnok, Ophélie. Paule sem az az angyali, fahéj illatú nagymama. Egy nő, akinek hivatása van, aki járja a világot, és most, negyvenhárom évesen egy új kapcsolatban épp megtalálja a boldogságot. És ekkor pottyan hozzá ez a batyu. Ophélie, a Prücsök, Paule sosem látott unokája."

Ez a regény annyira ígéretesnek tűnt a szememben, hiszen a fülszöveg alapján egy kis csöppségről szól, vagy legalábbis szólna. Egy biztos, én elhittem, hogy elsősorban ő lesz majd középpontban, de egy kicsit csalódnom kellett, mert a történetben a nagymami szerelmi életét ismerhettem meg. Vajon kellett ez nekem? Egyáltalán nem. De ha már egyszer a kezembe vettem akkor fejezzük is be, nem igaz?

A történet kiválóan indult. Adott egy nő, aki épp szerelmi életét éli, mikor betoppan egy vadidegen, egy kis batyuval a hátán. Azaz egy kis csöppséggel, aki nem más, mint az ő unokája. És a jól megérdemelt szabadságnak egyszer csak vége szakad, jönnek az álmatlan éjszakák és a megoldandó kérdések. Na de akkor hol itt a probléma? Mert hát sajnos azok vannak. Eleinte letehetetlennek és humorosnak véltem a történetet, ám egy idő után legszívesebben félbehagytam volna. Először is frusztráltak a szereplők, másodszor az író enyhén bő lére eresztette a történetet. Néhol enyhe késztetésem támadt arra, hogy kihúzzak egy-egy mondatot, mert úgy éreztem, hogy túlságosan csapong az írónő. Illetve ami még hajtépést okozott nálam, az az erőltetett humor. Igen, emlékszem mit írtam az elején, hogy milyen vicces és szórakoztató, de a végén már itt is átestünk a ló túloldalára. Nem is beszélve a főszereplőkről.

A történetben két fontos személyiség van. Paule, a bizonytalan, aki nem tudja mi lenne a helyes. Megadni magát a szerelmének vagy inkább hagyjon fel mindennel és nevelje unokáját. Hiszen egyszer már elrontotta és most végre kapott még egy esélyt, hogy kijavítsa a hibákat, amiket a lánya nevelése közben elkövetett. Habár romokban hever az élete, mindent megtesz azért, hogy ebből kikecmeregjen. Egyszerűen csak a túlélésért küzd. És ott a férfi, aki nem képes elviselni, hogy élete nőjének valaki más is van az életében. Én még ilyen öntelt férfit nem láttam. Paule helyében, már rég jól fenéken rúgtam volna. Még hogy válasszon közte és Ophélie között? Hát kihalott már ilyet? Borzalom.

Végül arra jutottam, hogy jó lett volna ez a történet, hanem lett volna ennyire túlírva, ha nem ilyenek lettek volna a szereplők és nem lett volna ennyire egyszerű a vége. Annyira kár érte.

U.I.: És hogy ezek után mire föl a hármas? Mert az első százötven oldal annyira, de annyira jó volt.

Értékelés: 5/3

Mások is olvasták:

2011. november 11., péntek

Csapó Tamás: Lángoló Budapest

"Háború, szerelem, lojalitás. Vajon létezhet-e mindez együtt, egy időben, egymás mellett? Szoboszlay Tamás százados egy osztrák katonai kórházból tér haza Budapestre, miután felépült súlyos sérüléseiből. Ám ahová megérkezik, már nem az a Magyarország, ahonnan háborúba indult. A hazája feletti hatalomért küzd egymással a „szövetséges” nyilas hatalom és a szovjet hadsereg, és neki el kell döntenie, melyik oldalra álljon – vagy egyszerűen megmaradjon magyarnak. A döntést nehezíti, hogy embersége az üldözött zsidók védelmére sarkallja, nem törődve saját érdekeivel, sorsával. És ebbe az amúgy is kaotikus és embert próbáló életszakaszba érkezik meg a szerelem."

Igazság szerint a borítóra lettem figyelmes, na meg a címre. Valami azt sugallta, hogy nekem ezt a regényt feltétlenül el kell olvasnom. Hogy miért? Először is, mert szeretem az olvasmányos történelmi regényeket, másodszor pedig ez a történet Magyarországon játszódik. Ja és nem mellesleg az író nem álnévvel adta ki élete első regényét. Fantörpiküs, akarom mondani fantasztikus.

A történet ugyan nehéz, de Csapó Tamás megoldotta, hogy az olvasmányos és érdekfeszítő legyen. Bevallom, mindjárt az első sorokkal képes volt magával ragadni, olyannyira, hogy egy percre se szakadtunk el egymástól. A regény hangulata, a régi Magyarország, a rengeteg elfeledett utcanév, mind azt akarta hogy többet és többet tudjak meg a történet szereplőiről. Tudni akartam mi lesz a vége, miként alakul majd a szereplők sorsa. A történet előrehaladtával egyre többször kerestem fel az internetet, egyre jobban belemélyedtem a múltba.

De egy apró hibát szeretnék azért megjegyezni, mert mégiscsak szúrta a szememet. Ez pedig nem más, mint a túl sok utca név. Némely leírás annyira részletes volt, hogy szinte térképet lehetett volna rajzolni belőle, ami mind szép és jó, de nekem ez egy kicsit sok volt. Mindenesetre ez apróság, könnyen el lehet siklani felette.

Csapó Tamás sikeresen visszavitt a múltba, elhittem minden sorát. A regényen érezhető a rengeteg aprólékos háttérmunka. A szereplők illeszkednek a korba és még a romantika is úgy volt tálalva, hogy ne legyen a történet kárára. A cselekmény érdekes, izgalmas és kiválóan megállja a helyét történelmi regénynek is.

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

2011. november 8., kedd

Nevada Barr: 13 1/2

"Mit tennél, ha egy nap kiderülne, hogy minden, amit az eddigi életedről tudtál, hazugság? Hogy élnéd túl ép lélekkel, ha szörnyű gyilkosságok emléke és egy javítóintézet komor valósága jutna osztályrészedül a boldog és gondtalan gyermekévek helyett? Dylan élete 11 éves korában borzalmas rémálommá változik. Egy tragédia és a múlt árnyai felnőtt koráig kísértenek, mígnem találkozik a szintén hányattatott sorsú Pollyval és csodálatos kislányaival, és az élete új értelmet nyer. Pollyt azonban saját múltjának démonai és a titkolózások egyre bizalmatlanabbá teszik. Vajon képes ennyi szörnyűséget, titkot és félelmet túlélni egy kapcsolat? És vajon képes túlélni az igazságot?"

Mostanában egyre jobban bejönnek nekem a hátborzongatós történetek. Szeretem, amikor pattanásig feszülnek az idegeim, ha egy könyv képes a figyelmemet fenntartani egészen a befejezésig. Ráadásul nagyon jókor jött Nevada Barr regénye, mert éppen erőteljes olvasási válságban szenvedtem.

Nevada Barr könyve számomra letehetetlen kategóriába tartozik. Habár végig tudtam, hogy ki mozgatja a szálakat, hogy mire számíthatok, mégis végigizgultam a több mint háromszáz oldalas regényt.

A történet három szereplő körül bonyolódik: ők Polly, Dylan és Richard. Polly múltja súlyos titkokat rejt, de ő képes volt kitörni, megváltozni és új életet kezdeni. Dylan és Richard pedig testvérek. Dylan a gyilkos és Richard a titokzatos. Ha igazán figyelünk a történetre és igazán megdolgoztatjuk az agysejtjeinket rájöhetünk, hogy valami nem stimmel. Nem minden az aminek látszik. Nevada Barr úgy szőtte a szálakat, hogy bizalmatlanságot és kételkedést ébresszen az olvasóban. Az első oldaltól az utolsóig gyanakszunk és próbáljuk összerakni a kirakós darabkáit. Neked kedves olvasóm, vajon sikerül megfejteni és rájönni az igazságra?

Egyértelműen a legmagasabb pontszámot kapja tőlem a regény. Kellenek az ilyen feszültséggel teli történetek az unalmas szürke hétköznapokra. Ha egy kis borzongásra vágysz, akkor Nevada Barr könyve biztos, hogy jó választás lesz.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:
Francica: ITT
Csenga: ITT

2011. november 7., hétfő

Könyv, amit nagyon szeretnék

Ma reggel megláttam a Kelly oldalán és szerelem lett első látásra. Kicsi szívem neki állt repdesni örömében. Filmen már láttam, most ideje lesz majd könyvben is olvasni. :)

"Julia Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország és lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált. Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai. Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa."

Egyelőre csak kívánságlistás. :)