Vegyesen

Az utóbbi időben kevesebb lehetőségem adódott arra, hogy megírjak egy - egy bejegyzést, viszont olvasni olvastam. Ezért most összeszedtem azokat a könyveket amiket már kivégeztem, de néhány szó erejéig mindenképpen szeretném megemlíteni nektek. 

Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva

"Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyős, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bakkhánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak."

Valójában a Hexedet még év elején olvastam, de csak most jutottam el odáig hogy említést is tegyek róla. Hozta azt a színvonalat amit már az első kötetben is nyújtott, ezért csalódást egyáltalán nem okozott. A történet izgalmas, sőt talán valamivel komolyabb is volt, mint az első kötet, de ez számomra egyáltalán nem okozott problémát. Itt már jóval többet nevettem, a szereplők sem változtak, sőt Atticust egyre jobban kedvelem, viszont még mindig van valamilyen hiány érzetem a sorozattal kapcsolatban, amit nem tudok megfogalmazni. És pont emiatt a hiány érzet miatt nem tudok neki négyesnél jobbat adni, egyelőre várok egyfajta változást a sorozattól, ezért mindenképpen folytatni fogom.

Értékelés: 5/4

Kenneth Oppel: Az élet víze

Veszély, merészség, szenvedély – ebből lesz a megszállottság? Victor és Konrad Frankenstein ikertestvérek, csaknem elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy növekednek, életüket képzelet szülte kalandok sorozata szövi át… mígnem vakmerő játékaik véres valósággá válnak.
Véletlenül bukkannak a Sötétség könyvtárára, ahol az ősi orvoslás és az alkímia titkos könyveivel ismerkedhetnek meg. Apjuk eltiltja őket e sötét irodalomtól, de amikor Konrad súlyosan megbetegszik, Victor mégis visszatér a könyvtárba, és felfedezi az egyik könyvben az élet vizének receptjét. Távoli unokahúga, Elisabeth és barátja, Henry segítségével felkutatják azt a híres és hírhedt alkimistát, aki segíthet nekik a varázsszer előállításában.
A három barát, hogy megmentse Konradot, az elixír összetevőinek megszerzése érdekében a Viharerdő legmagasabb fáját is megmássza, lemerül a legmélyebb tó fenekére, sőt még más elképesztő áldozatok vállalásától sem riad vissza. Megpróbáltatásaikat csak tetézi a szeretet és a szerelem szálainak összekuszálódása, ami tragédia bekövetkezésével fenyeget.

Többek között ez az egyik könyv, amit karácsonyra kaptam mégpedig Pupilla barátnémtól és már baromira érdekelt hogy vajon milyen lehet. Frankestein előélete ez csak jó lehet. Viszont azzal nem számoltam, hogy ez akár túlságosan is ifjúsági lehet a számomra, ami miatt veszíthet az értékéből. Nem azt mondom hogy nem volt jó, csak én már ebből kinőttem. Valahogy jobban szeretem az izgalmas, borongós, baljós hangulatú könyveket, amibe bele lehet borzongani. De a tizenéveseknek kiváló olvasmány, mert rengeteg érdekes dolog van benne és számukra biztos vagyok benne, hogy érdekfeszítő olvasmány lesz. Nekik ajánlom, de csak nekik! :)

Értékelés: 5/4

Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő

"Szeretni valakit nehéz.

De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is.
FELEMELEM A FEJEM, ÉS EGYENESEN RÁNÉZEK. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá.

Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán – mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok – félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.

Eltűnt.

Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon ott volt-e egyáltalán. De végül csak összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.

Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.

És akkor feltűnik még valami.

A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is – hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűz takaró." 

Hát ööööö.... Ez a könyv egyáltalán nem valósította meg a hozzá fűzött reményeimet, sajnos. Olvasás közben végig azt éreztem, hogy ezt már olvastam, hogy ezt már valaki valamelyik könyvben megvalósította, képtelen volt bármi újat nyújtani. Ráadásul semmilyen szenvedélyt vagy szerelmet nem éreztem kiáradni a regényből, ami legalább valamit javított volna a történeten. Ettől függetlenül azért egyszeri olvasmánynak elment, de nem hiszem hogy a közeljövőben szeretném a folytatást is olvasni.

Értékelés: 5/3

Read More

Sárga cetli 4.

A március sem múlhat el anélkül, hogy ne nézzek ki számomra érdekesnek tűnő könyveket, úgyhogy íme azoknak a jóságoknak a listája amit én biztos, hogy megvásárolnék:

Stephanie Barron: Egy boszorkány portréja

"1804 karácsonya táján Miss Austen, aki meglehetősen unalmasnak találja Bath városát, végre érdekes megbízást kap régi ismerősétől, Lord Harold Trowbridge-től. Az úriember arra kéri, hogy tájékozódjon unokahúga, Lady Desdemona esetleges szívügyei felől, a hölgy ugyanis megszökött és nagyanyja védőszárnyai alá menekült kérője, a kétes hírnévnek örvendő Lord Swithin elől.
A hölgy diszkrét szemmel tartása az özvegy hercegné házában megrendezett estélyen venné kezdetét, amikor azonban váratlan esemény kavarja fel a város nyugalmát: mialatt a társaság szórakozik, az egyik szobában holtan találják a helyi színtársulat vezetőjét. Lord Harold és Jane, akit segítségül hív a nyomozáshoz, egyetlen nyomon tud elindulni - meg kell tudniuk, kinek a szemét ábrázolja az a titokzatos miniatúra, amelyet gyilkosa a leszúrt férfi mellkasára helyezett. Az idő pedig igencsak sürgeti őket: ha nem bukkannak a gyilkos nyomára, a lord ártatlanul gyanúba keveredett unokaöccsét vonják felelősségre a tettért.

"Akik sajnálták, hogy Jane Austennak oly rövid élet adatott, vigaszt meríthetnek a tudatból, hogy kedvencük e lapokon tovább él." (Drood Review of Mystery) "

Lauren Weisberger: Az ördög Pradát visel

"Andrea Sachs friss diplomásként olyan állást kap, "amelyért lányok milliói az életüket is odaadnák". A Runway divatlap főszerkesztője, Miranda Priestly asszisztenseként egy számára teljesen új világban találja magát, ahol csakis Pradát, Versacét és Armanit hordanak. A nők elképesztően ápoltak és tűsarkakon tipegnek, a férfiak pedig izmosak és elbűvölők. De Miranda mindnyájukat képes hisztérikus kisgyermekké változtatni.
Andrea megpróbál alkalmazkodni és megfelelni. Zokszó nélkül és legjobb tudása szerint teljesíti Miranda minden óhaját. Megszerzi a még meg sem jelent legújabb Harry Potter regényt, és különgéppel elküldi Párizsba, hogy Miranda lányai elsőként olvashassák. Felkutatja a közelebbről meg nem nevezett régiségkereskedést Manhattanben, ahol Miranda látott egy jópofa tálalót. Pontosan azon a hőmérsékleten tálalja Miranda ebédjét az irodában, ahogy a főnökasszony megköveteli. És szinte éjjel-nappal csörög a telefonja, mert Mirandának minden percben újabb és újabb lehetetlen kívánsága támad. De Andrea mindent elvisel, mert egyetlen cél lebeg a szeme előtt: ha kibír egy évet Miranda mellett, az ő ajánlásával utána akármelyik szabadon választott hetilapnál vezető beosztásban dolgozhat. Ám egy idő után Andrea kezd rádöbbenni, hogy a munka, "amelyért lányok milliói az életüket is odaadnák", őt akár meg is ölheti.

A regény A főnöknőm egy boszorkány címmel 2005-ben jelent meg először magyarul."

 

Lauren Weisberger: A bosszú Pradát visel

 

"AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL FOLYTATÁSA!
VISSZAJÖTT...
ÉS ÖRDÖGIBB, MINT VALAHA...
Amióta otthagyta a Runway magazinnál az állását, "amelyért lányok milliói az életüket is odaadnák", Andyvel igazán jól bánt az élet. Jelenleg, tíz év elteltével az esküvőjére készül, és a saját, sikeres magazinját szerkeszti.
De akkor miért nem bír aludni az esküvő előtti éjszakán? Csak ideges lenne, vagy komoly kételyei vannak? És miért kell örökösen a volt főnökére, Mirandára - vagyis az Ördögre - gondolnia?
Nagyon úgy tűnik, hogy Andy erőfeszítései, amelyekkel az új áloméletet építgette magának, egyenesen odavezették az Ördög útjába, aki bosszúra szomjazik...
MERT A VISSZAVÁGÓ SOSE MEGY KI A DIVATBÓL!"

 

Julia Quinn: Lent délen, édes... 

"Egy szívtiprót csak egy nádi boszorka csábíthat el...
Henrietta Barrett soha nem követte a társasági etikettet. Ő igazgatja idős gyámjának a távoli Cornwallban lévő birtokát, női ruha helyett nadrágban jár, és az egyáltalán nem kisasszonyos Henry névre hallgat. Ám amikor gyámja meghal, Henry szeretett otthona egy távoli unokatestvér tulajdonába kerül. És a kisasszonyt csak egy szívtipró szelídítheti meg.
William Dunford, London legjobb partinak számító agglegénye meglepődik, amikor megtudja, hogy birtokot és nemesi címet örökölt... valamint egy gyámleányt, aki azon mesterkedik, hogy a birtokra tett első látogatása egyben az utolsó is legyen. Henry elhatározza, hogy a nagyon jóképű fiatal lord nélkül fogja tovább vezetni Stannage Parkot, de Dunford ugyanilyen biztos abban, hogy változtathat bizonyos dolgokon... és a változtatásokat zabolátlan fiatal gyámleányával kezdi. Azzal, hogy Henryt igazi hölggyé okíttatja, nemcsak az előkelő társaság kedvencévé teszi, de ellenállhatatlan kísértéssé is annak a férfinak, aki úgy gondolta, őt női báj és kellem soha nem kísérti meg."

 

Albert Sanchez Pinol: Pandóra Kongóban

 

"Tommy Thomson tizenkilenc éves árva gyerek - és egy néger négerének a négere: azaz fillérekért, névtelenül ír népszerű, Afrikában játszódó regényfüzeteket.
Az első világháború idején járunk, Londonban, és Tommynak meg kell élnie valamiből. Így hát elvállalja, hogy megírja egy börtönben sínylődő fiú regényes történetét, akit gyilkossággal vádolnak, miután egyedüli túlélőként visszatért egy afrikai expedícióról. Az ügyvéd szerint ezzel megmentheti az életét: a bíróság talán megérti, hogy a fiú igazat mond, nem ő gyilkolta meg az expedíció vezetőit, sőt...
Tommy lelkesen végzi a munkát, amely hihetetlenül izgalmasnak bizonyul: a fiú, Marcus Garvey nemcsak hogy gyilkos nem volt, hanem ő mentette meg az emberiséget a föld alatt élő kegyetlen lények, a tektonok támadásától.
És közben szenvedélyes szerelem szövődött közte és egy tekton lány között...

A katalán irodalom sztárja ezzel az agyafúrt módon megszerkesztett kalandregényével világszerte lebilincselte a műfaj kedvelőit - s ugyanakkor vájt fülű kritikusok is hozsannáznak róla. Mert olyan olvasmányos, mint egy Verne-mű, s helyenként mégis olyan mélységekbe hatol, mint Conrad remekműve, A sötétség mélyén."

 

Saskia Sargonsan: Ikrek

 

"Isolte és Viola ikrek. Gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnőttként mégis nagyon különböznek egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós; Viola pedig eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd.

Mi történt oly sok évvel ezelőtt, ami ilyen messze ágazó ösvényekre terelte az ikrek életét? Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyárnak a tovagyűrűző tragédiáit, a múlt rémisztő titkai visszatérnek és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket...

Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan lopózik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi."

 

 

Read More

William Landay: Jacob védelmében

"Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.

Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.
 
William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk."

Az élmény még nagyon friss, hiszen nincs még egy napja se, hogy elolvastam a könyvet, de folyamatosan vissza-visszatér a gondolataimban. Ritka dolog amikor egy egy történet ennyire belefészkeli magát a fejembe, de a Jacob védelmében olyan nagy hatással volt rám, hogy nem is biztos hogy szavakba tudom önteni. Ez a könyv nem csupán krimi, sőt, ez nem is igazán krimi, hanem inkább lélektani dráma, ami mély, nagyon mély nyomott hagy az emberben. 

"Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor már nem a szüleink gyerekei vagyunk, hanem a gyerekeink szülei."

A könyv egy fiúról, egy gyilkosságról és egy összeomlott családról szól. Megtapasztalhatjuk milyen érzés lehet a vádlottak oldalán lenni, milyen érzés amikor az egyik családtagunkat, szerettünket gyilkossággal gyanúsítják. Felvetődik egy csomó kérdés nem csak a regényben, hanem bennünk is arról, hogy meddig mehetünk el, mi az a határ amikor megbízol még a szerettedben vagy elkezded őt távolról figyelni, mint egy kívülálló és elkezded elhinni, hogy van igazságalapja a vádnak. A regény kérdések és gondolatok hadát zúdítja az olvasóra, olyan mély hatással van az emberre, hogy automatikusan kivetíti saját magára és a környezetére. Az a közel ötszáz oldal olyan intenzív, átható és feszültséggel teli, hogy a cselekmény észrevétlenül bemászik minden egyes gondolatodba és azon kapod magad, hogy újra a könyvet olvasod. Bár nem az első pillanattól, de azért sikerült belemásznom olyannyira a könyvbe, hogy egy percre sem tudtam elszakadni tőle. A feszültség amit megteremtett a szerző egyszerűen szétfeszíti az olvasót, többször is azon kaptam magam, hogy legszívesebben hátralapoztam volna a végkifejletet miatt, amit végül nem tettem meg. Iszonyatos energia árad belőle elejétől a végéig, amit egyszerűen képtelenség szavakba önteni. Ez egyszerűen eszméletlen.

A hangulata nyomasztó, de érezhető, hogy a szerző elsősorban a cselekményre fektette a hangsúlyt, ami nem csak fordulatokban bővelkedik hanem egyszerre olvasmányos és erőteljes is egyben. William Landay könyve egyszerűen pazar, az általa kigondolt történeten keresztül, ha nem is teljesen de közelebb kerülünk egy széthullott család életéhez. Talán a vége az, ami ellen szót emelhetek, mivel nagyon hirtelen és gyorsan lett befejezve, amitől olyan érzésem volt egy pillanatra mintha nyakon öntöttek volna egy vödör hideg vízzel.

A szerző elsősorban a szereplők oldaláról közelíti meg az eseményeket, azonbelül is Andyn van a hangsúly, aki a gyanúsított édesapja. Rajta keresztül érzékelhetjük egy ember és egy család széthullását, ezért is írtam az elején, hogy elsősorban lélektani és csak másodsorban krimi a könyv műfaja. Ettől lesz olyannyira hatásos, hiszen az író teljesen közel engedi az olvasót a szenvedő alanyhoz, az apához aki bízik a saját fia ártatlanságában. Küzd és folyamatosan harcol, azért hogy nemcsak önmagával, hanem másokkal is elhitesse a fia ártatlanságát. Lenyűgöző és tiszteletreméltó az a harciasság ami Andyben jelen volt, egy pillanatra sem ingott meg a hitében és elszántan folytatta a küzdelmet mindenkivel szemben. 

Tudom, hogy tele van közhelyekkel az írásom és nem először írok hasonló véleményt egy általam kedvelt könyvről, de higgyétek el erre a regényre érdemes időt és pénzt pazarolni. Nyomasztó, megdöbbentő, fordulatos, egyszerűen zseniális és remélem átjön ha csak egy pillanatra is, hogy én miért is kedveltem annyira. 

"– Meddig vagy hajlandó elmenni érte?
– A pokolba és vissza."
 
Egyértelműen hat csillagos és az idei év egyik kedvence lett, most már csak abban bízom, hogy előbb vagy utóbb, de a szerző többi regénye is megjelenik majd magyarul. Figyelmébe ajánlom azoknak, akik imádják a krimit vagy a lélektani regényeket, mert nekik tuti hogy a szívük csücske lesz. :)

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
 

Read More

James Dashner: Az útvesztő

"Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.

„Üdv a Tisztáson!”"

A Sötétség városa után teljesen rákaptam az úgynevezett disztópiákra. Az okát nem tudom megmondani, hogy mi ez a hirtelen nagy szerelem e műfaj iránt, de most úgy érzem el kell olvasnom az összes ilyen könyvet, mert eddig még egyikben sem csalódtam. Az Útvesztő felülmúlta az elvárásaimat, mert nem érezni rajta, hogy ifjúsági regény, másrészt nem csupán kellemes meglepetés volt, de óriási élményt is nyújtott.

"– Tizenhat körül. És mielőtt megkérdezed, olyan százhetvenöt centi. A hajad barna. Ja, és rusnya vagy, mint a rántott máj."

A történet ott kezdődik, amikor Thomas, a főhősünk megérkezik a Tisztásra. Nem tud semmit, nem ismer senkit és nem ismeri a szabályokat. Minden rejtve van előle és előlünk is. Információt pedig egyelőre senki nem akar vele megosztani, ezért minden homályos még az olvasó előtt is. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem a könyvet kíváncsivá tett, tele van kérdésekkel, rejtélyekkel, ami csak fokozta az érdeklődésemet. Borzasztóan jól mozgatja  a szerző a szálakat, mivel mindig annyi információt csepegtet el, ami továbbra is fenntartja az emberben a kíváncsiságot. Fordulatokban gazdag, pörgős és letehetetlen, pontosan olyan ami az én szívem csücske. Az egész koncepció zseniálisan volt felépítve: a háttér, a Tisztás, az Útvesztő, a Siratók, mind - mind jól voltak beleépítve a történetbe. Valójában ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége maga a cselekmény lesz, nem pedig a hangulat. A szerző a feszültségre és a történetre fektette inkább a hangsúlyt, ami az elejétől a végéig érezhető volt az egész könyvben. 

James Dashner eszméletlen nagyot alkotott az első kötetben, - merthogy egy trilógia elő részéről beszélek - azért volna egy aprócska észrevételem, ami miatt végül nem kapta meg az elvárt csillagos ötöst, ez pedig a végkifejlet. A befejezésben a megoldás bár sejthető, valójában csak akkor válik biztossá előttünk amikor a srácok megoldják a feladatot, addig viszont az olvasó is csak ködben tapogatózik és találgat. Ez teljesen rendben is lenne, ha nem lett volna benne az a banális félrelépés, amit beleírt a szerző. A mai napig nem fér a fejembe, hogy lehetett egy ilyen egyszerű lépést belerakni, amikor az egész cselekmény olyan zseniálisan volt felépítve, hogy csak tátogni tudtam, erre egy ilyen jelentéktelen, hülye megfejtéssel áll elénk a szerző. Bahhh. A vége sokkal ütősebb lehetett volna, ha nem így zárja le az egészet, de ezen valószínűleg csak én fogok puffogni. Legalább az epilógus kiköszörülte azt a csorbát ami a befejezés okozott nálam, hiszen újabb kérdéseket vet fel, így mindenképpen kelleni fog a folytatás úgy kábé most azonnal. 

Hozzám egyelőre egyik szereplő sem került túl közel, aminek egyik oka, hogy a szerző a cselekményre összpontosított, ezért bízom benne hogy a folytatásokban, sokkal többet látunk majd a hőseink lelkivilágából, mint most az Útvesztőben. Persze valamilyen szinten azért betekintést nyerünk az érzelmeinkbe, a gondolatainkba és az egymáshoz való viszonyukba, de nekem ez vajmi kevés volt ahhoz, hogy el tudjam dönteni kifelé húz a szívem. Nyilván Thomas kapta a fő szerepet, hiszen ő a központi alakja a regénynek, mégsem tudtam eldönteni a regény végére, hogy most szeretem-e vagy sem és azért egy ilyen könyvnél szerintem fontos lehet. Még van hátra két rész, úgyhogy bármi történhet.

James Dashner egy feszültséggel teli, fordulatos, elgondolkodtató első kötetet adott a kezünkbe, ami bár nem hibátlan, mégis megérdemli, hogy nagyobb figyelmet kapjon. Nagyon jó könyv és a folytatásoktól ugyanezt várom, úgyhogy hajrá. 

"Thomasnak végül sikerült elfojtania a könnyeit. A Tisztáson Chuck egy jelkép volt számára, egy iránytű, ami azt mutatta, hogy a világot újra jobbá lehet tenni. Hogy lehet ágyban aludni, jóéjtpuszit kapni, tojást és szalonnát reggelizni, iskolába menni. Boldognak lenni."

Sajnos a folytatások ezidáig nem jelentek meg, de mivel nemsokára az első részt a mozikban is láthatjuk (szeptemberben), ezért remélem a kiadó majd úgy dönt végül, hogy hozza az elmaradt részeket. Addig is nézzétek a trailert:

Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:

Read More

Könyvajánló

Muszáj erről a könyvről beszélnem / beszélnünk és nem csak azért mert jó, hanem azért is mert rengeteg gondolatot ébreszt az emberben. Folyamatosan azon kattogok, hogy vajon én hogyan és minkét próbálnám segíteni a gyermekeimet egy hasonló helyzetben. Letehetetlen, izgalmas és elsősorban nem csak krimi, hanem lélektani regény is, ami miatt kiemelkedik a hozzá hasonló regények közül. Olvassátok, mert baromira jó, nálam az év regénye lesz ha marad végig ez a színvonal. Már kiadtam férjnek is olvasásra, hogy valakivel meg tudjam beszélni a témát, mert itt motoszkál bennem folyamatosan és tutira felrobbanok, hanem adom ki magamból sürgősen. :D

William Landay: Jacob védelmében

"Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.

Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.
William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk."

Read More