Lexi Smart egyszerű kis élete egyik napról a másikra megváltozik, amikor egy kisebb balesetet szenved. Csakhogy a baleset során kiesik három év az emlékezetéből és arra ébred, hogy minden megváltozott körülötte. A megszokott egyszerű élete után hirtelen lett egy menő férje, egy menő háza és egy menő állása. De ahogy múlnak a napok hirtelen rájön, hogy már nem minden olyan mint régen: a barátai elfordultak tőle, a kollégái egyenesen utálják és a férje sem az aminek látszik...A kolléganőm valamikor hónapokkal ezelőtt a kezembe nyomta ezt a regényt hogy olvassam el, mert kíváncsi volt az ÉN véleményemre. Most jutottam el odáig, hogy eleget tegyek az Ő kérésének. :)
Hol is kezdjem. Nem voltam annyira elragadtatva tőle az elején, sőt majdnem félbe is hagytam, mert számomra nem volt hihető ez a történet. Nem tudtam elképzelni, hogy valakinek csak úgy kimarad három év az emlékezetéből, CSAK három év. Emiatt kicsit döcögősen is ment az eleje, de egy idő után túltettem magam rajta és később máris sokkal élvezetesebbnek találtam a történetet.
Idegesítő szerepe van Lexi férjének, aki egy igazán undok kis fráter (néhol meg tudtam volna fojtani). Biztos vagyok benne, hogy én a hajamat tépném, hogy ha az uram előállna valami kézikönyvvel, amiben utasításokat kapnék hogyan éljek vele egy fedél alatt. Brr! Mindig is imádtam a spontán dolgokat. :) Ezenkívül volt még két dolog ami szúrta a szememet a könyvben: 1) rettenetesen utáltam a lábjegyzeteket benne, amik igazán sutára sikeredtek. Könyörgöm, miért kell megmagyarázni olyan dolgokat, amiket szerintem a XXI. században mindenki tud, vagy legalábbis majdnem mindenki. Példának itt az egyik kedvencem: "Eric bepötyögtet valamit a blackberryjébe*, elteszi, majd felveszi az aktatáskáját." Lábjegyzetben: *A vállalati számítógép-hálózattal összekapcsoló mobil-internet. :S
2) Furcsa volt számomra, hogy Lexi és Jon egyik pillanatról a másikra neki álltak tegeződni, ugyanis a regény háromnegyed részéig ők magázódtak. Sitty-sutty pikk-pakk! Minden kertelés nélkül máris olyan bensőséges és baráti lett a viszony, hogy csak na. Azt nem tudom, hogy ez a fordító hibája-e vagy esetleg az író hagyta ki a hivatalos "tegeződhetünk-e" kérdést, de mindenesetre furcsa volt.
Összességében azért nem volt olyan rossz könyv ám, sőt az utolsó oldalakat kicsit végig is izgultam. :) De azt hiszem jobb volt ez így, hogy a kolléganőm ajánlásával olvastam el, nem pedig magam költöttem el rá a pénzt. Így mindenki boldog lehet, főleg Ő mert végre elolvastam a könyvét! :D
Értékelés: 10/6
Mások is olvasták: Olvasónapló: ITT
Akik szeretik a könyveket: ITT
Betűvető: ITT
Csenga: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése