"Susie tizennégy éves. Üldögél a kilátóban, a maga kis mennyországában, és visszaemlékezik a halálára. Susie-t megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd. Családja csak annyit tud, hogy eltűnt, és visszavárják. A rendőrség nyomoz. A szomszéd eltünteti a nyomokat. Az élet megy tovább. A kérdés persze éppen ez: hogyan megy tovább? Hogyan birkózik meg két szülő a lánya elvesztésével? A tizenhárom éves húg a nővére hiányával? Megérti-e négyéves öccse, mit jelent az, hogy elment? És megbékél-e Susie azzal, hogy csak nézheti őket? Susie apja a szomszédot gyanúsítja. A rendőrség nem hisz neki. Susie húga a tanulmányaiba és egy osztálytárs szerelmébe temetkezik. Öccse képregényekből tanulja meg, hogyan változtassa kővé a szívét, ha nagyon fáj. Anyja pedig elmenekül az érzései elől, egészen Kaliforniáig. Ahogy telnek az évek, kezdenek begyógyulni a sebek."Kavarognak a gondolataim. Próbálom végig gondolni, megfogalmazni, hogy mi is történik bennem. Én hiszek abban, hogy valahova megyünk, ha már nem leszünk a földön, én hiszek abban hogy igenis létezik olyan, hogy mennyország. A történet igen közel állt hozzám, mégis felmerül bennem a kérdés, hogy akkor ez most mi a frász volt.
Nem akarom az írónőt bántani, de szerintem a gyilkost nem kellett volna olyan gyorsan kiadni. Lehetett volna picivel izgalmasabb a történet, ha mi olvasók is részt veszünk a nyomozásban. Ez egy kicsit szúrta a szememet, szerintem a szerző hagyhatta volna hogy megdolgozzuk egy kicsit az agysejtjeinket. :)
Miközben olvastam végig vártam valamire (amit a végén meg is kaptam), hogy valami történjen, valami amivel a család le tudja zárni az eseményeket. Ám a kezdeti lelkesedésem a könyv közepe felé alábhagyott, ugyanis akkor kezdtem el rettenetesen unni. Azt hiszem Sebold maga sem tudta, hogy mivel kellene azt a közel száz oldalt kitölteni. Aztán a vége fele mint az expressz gyorsvonat száguldottunk valami fele, ami nekem egyre jobban tetszett. Igen, igen és igen a vége valami fenomenális volt, de ezt szerintem csak az az olvasó tudja megérteni, aki valamilyen szinten maga is hisz benne.
Viszont haragszom arra az asszonyra, aki életet adott Susienak. Legszívesebben beleordítottam volna a képébe: Hogy te meg mi a frászt csinálsz? Mi az, hogy egy anya csak úgy ott hagyja a gyerekeit, mert neki így jobb, mert ő úgy gondolja, hogy így el tud menekülni a gondok és problémák elől. Ez szerintem nem így működik, attól még nem fognak megoldódni, ha hátunk mögött hagyjuk, főleg egy ilyen helyzetben. Grrr, még mindig mérges vagyok. Azt sem igazán értettem, hogy a gyerekei hogy tudták ilyen hamar megbocsátani ezt a félrelépést, mintha mi sem történt volna. A nagy frászt, ha az ő helyükben lettem volna, biztos hogy mentem volna a szobámba duzzogni.
Az igazságszolgáltatás módja is kicsit sutára sikeredett. Ez volt az a pillanat, mikor meghökkenve görnyedtem a könyv fölé és repkedtek a kérdések a fejemben, hogy akkor ez most mi is volt? A gyilkos halála szerintem inkább nevetséges lett, mint felszabadító.
Összességében vegyes érzésekkel tettem le, mert igenis jó az alapsztori és majdhogynem olvasmányos is lenne (de csak lenne), ha az sok kis apróság nem bosszantott volna fel. Viszont a szerző szemléletmódja hasonló, majdhogynem megegyezik az enyémmel és ez nagyon tetszett benne. :)
Értékelés: 5/3,5
Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Pupilla: ITT
F-Andi: ITT
Lobo: ITT
4 megjegyzés:
A filmet láttad? Eddig érdekelt engem, de a posztod után már nem annyira. :)
Nem még nem, de nem vagyok benne biztos, hogy megszeretném nézni. Szerintem hagyom, hogy megmaradjon ez a könyv a sajt képzeletem szerint. :)
Hű, örülök, hogy neked se jött be annyira. Amikor én olvastam, talán az enyém volt az első igazán negatív kritika róla, és teljesen rosszul éreztem magam tőle, hogy midnenki szereti, én meg untam.
Persze, jobb lett volna egy krimisebb vonulat, de gondolom nem ezt akarta, viszont a tötyörgéssel azt a 150-200 oldalt nehéz kitölteni. Én sem tudtam megbocsátani az anyának, sehogy sem. :S Vártam azt a valamit a végén, mint te, a feloldozást, meg a bőgést, meg mindent, de én még azt se kaptam meg úgy éreztem.
A filmről is írtam egy rövidet, ha érdekel olvasd el, arra jutottam benne, hogy a film jobb, mint a könyv, viszont a film trailere a legjobb az összes közül :D azért voltak ééérdekes dolgok a filmben is.
Pupi: hát azaz igazság, hogy sokkal többet vártam tőle, hisz mindenhol csak azt olvastam, hogy milyen remek, milyen csodás. Aztán lett itt hopp meg kopp. :) De nekem a vége tényleg tetszett. :) Most odaadtam az uram anyukájának elolvasásra kíváncsi leszek ő mit fog mondani róla. Egyébként a filmet nem terveztem meg nézni, mert általában az ilyen adaptációk nem szoktak valami remekül sikerülni (kivéve Gyűrűk ura)
Megjegyzés küldése