2010. augusztus 30., hétfő

Maryrose Wood: Méregnaplók

"A 18. század végén járunk: Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, akinek élete célja, hogy minél többet megtudjon a gyógyhatású növényekről. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja.
Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a neve Gyom és a jelek szerint rendkívüli kapcsolat van közte és a növények között. Kicsoda Gyom? Mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai között? "

Augusztus 30.


A fűben fekszem az erdő
közepén, az arcomat a friss szellő csiklandozza, miközben figyelem a fák susogását és hallgatom a növények táncát. Néhány órára elmerültem a Méregnaplókba és most, hogy vége van a történetnek csak nézem az eget és sóhajtozom. Annyira gyönyörű történet, ami az ember szívéig hatol...

Ez a könyv egyszerre varázslatos és magával ragadó. Igazán nehéz volt letenni, mert nem bírtam ellenállni a történetet átitató titokzatosságnak, a szenvedélynek, és a romantikának, a sok szépséges és halálos növényről nem is beszélve. Nem csupán emiatt kedveltem meg az egészet, hanem azért is mert a megfelelő képzelőerővel megáldott olvasónak mindvégig olyan érzése van, mintha frissen nyírt gyepen sétálna miközben a különféle növények illata körbelengi őt. Az első oldalakon még elképzelni sem tudtam, hogy a történet hogyan fog alakulni és mi fog várni engem a következő oldalon. Számomra igazi meglepetés volt az egész kötet, mely olyan befejezéssel zárul, ami nem csak a szívet, hanem a lelket is összetöri.

Jessamine édesapja végig taszító volt számomra, már az első pár oldal után tudtam, hogy az ilyen ember nem való apának. Nem elég, hogy elhanyagolta, szinte semmibe vette Jessaminet, de csak a kertjének élt, semmi más nem létezett számára.
Apjával ellentétben Jessamine egy igazi jótét lélek, ugyanakkor rendkívül naív is, aki senkiről semmi rosszat nem feltételezne. És ne felejtsük el Gyomot sem, aki első látásra kicsit ijesztő, talán fura is, de a nevére rácáfolva a lelke mélyén nagyon jó ember. Bár először azt hittem, hogy vaj van a füle mögött, ez óriási nagy tévedés, ám többet nem mondhatok, gyorsan csöndben is maradok még mielőtt több részletet mondanék el :)

Rejtélyes növények, amik mérgezőek, romos apátság, ahol a szereplők élnek, mindezt megfűszerezve egy kis romantikával. Mi kellhet még ennél több? Maryrose Wood tudja, hogyan kell lebilincselő regényt alkotni, ami odaszegez a fotelhez. És fontos megemlíteni így az utolsó sorokhoz közeledve, hogy a gyógynövénykert, ami központi témája a történetnek, valóban létezik, mégpedig Angliában, pontosabban Alnwick kastélyában, ahol Northumberland 12. hercege él. Ez a kert egy évtizeddel ezelőtt még elhagyatott volt, ám Northumberland hercegnője lehetőséget látott benne és most egy gyönyörű, egyedülálló, parkosított kert lett belőle.

Ne maradj ki TE sem, minél hamarabb olvasd el, mert az élmény felejthetetlen lesz :) Garantálja az Olvasószoba.

Szeretném megköszönni a Lybrum kiadónak és Bridge-nek, akik megadták a lehetőséget, hogy még a megjelenés előtt elolvashassam.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Nima: ITT
Zakkant: ITT
Bridge: ITT
Heloise:
ITT

5 megjegyzés:

szeee írta...

namostmáraztán :(
mindenki olvasta már csak én nem, holott ez az én témám :(

Christina alias Pöfivonat írta...

Nemsokára te is olvashatod, mert megjelenik szeptemberben és az meg már mindjárt itt is van. :)

szeee írta...

ezek után biztos nem veszem meg. Hehe.

Tara Nima írta...

szeee, sztem nem a te témád.:) persze csak szerintem, dehát majd meglátod, sose lehet tudni.

Christina alias Pöfivonat írta...

de most már elolvasni sem akarja, úgyhogy nem fogjuk megtudni, hogy tetszett-e neki vagy sem. :)