Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."

Kicsit félek az olvasóim reakciójától, ugyanis ez a regény nekem nem nyerte el úgy a tetszésemet, mint ahogy a többi könyves bloggerét. Azért azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a borító valóban mesés és valóban csalogató, aminek én áldozata is lettem, de a tartalomtól nem dobtam hátast. Rettenetesen tetszett, hogy a történet levelezések formájában bontakozott ki előttünk, habár bevallom derekasan, hogy az elején többször is vissza kellett lapoznom mire rájöttem, hogy ki kivel van, vagy ki kicsoda. De a külcsín mind nem elég, ha a belbecs az olvasónak nem tetszik. Na jó, azért ez így nem teljesen igaz, mert voltak olyan részek, amikben szívesen elmerültem, de összességében elmondhatom, hogy olvastam már sokkal jobbat is. Kicsit úgy éreztem, hogy a könyv utolsó harmadánál elfogyott volna a szufla, ezért ezeknél a részeknél el is vesztettem az érdeklődésemet.

A történet a második világháború végén játszódik, amikor is Juliet kap egy levelet bizonyos Dawsney uraságól, aki a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagja és arra kéri Julietet, hogy ismerkedjen meg velük közelebbről. Ezekből a levelekből kiderül, hogy a kis szigetecskét, ahol ezek az emberek laktak, megszállták a németek a háború alatt. Szépen lassan a folyamatos levelezgetésen keresztül az olvasó megismerheti az egyes szereplők személyiségét és életét is. És itt jön a második bökkenő, hogy én egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, valahogy egyiket sem éreztem közel magamhoz. Annyira távolinak éreztem őket, mint amennyire tőlünk van Amerika.

És akkor most jöjjön a konklúzió: a regény ötletes, egyedi megvalósítással, de a végére a szerzők türelme elfogyott, mint ahogy nekem is. De ez ne riasszon el senkit sem, mert nem mindenkinek ugyanaz tetszik, lehet, hogy a kedves olvasómnak pont ez lenne az ideális könyv. ;)

Értékelés: 5/2,5

Mások is olvasták:
Olvasónapló: ITT
Ilweran: ITT
Margófirkák: ITT