Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe

"Rachel tehetséges, fiatal ügyvédnő, New York egyik legjobb jogi cégénél dolgozik. Karrierje sikeres, de szerelmi élete nem alakul valami rózsásan: közeledik a harmadik X-hez, de még mindig szingli. Korábbi nagy szerelme, Dex éppen arra készül, hogy elvegye a legjobb barátnőjét, Darcyt. Rachel megbízható barát, sosem ártott másoknak, így esze ágában sincs keresztbe tenni a házasulandó párnak, azonban amikor harmincadik születésnapján egy kicsit többet iszik a kelleténél, bevallja Dexnek, mit érez iránta. Döbbenten állapítják meg, hogy a férfi is szereti őt. Közeledik az esküvő napja, és Rachel egyre erősebben érzi, választania kell, el kell döntenie, hogy a lelkiismeretére hallgat, vagy inkább a szívére. Megérti, hogy a jó és a rossz között sok esetben nincs világos határvonal, és az embernek időnként mindent kockára kell tennie azért, hogy önmaga lehessen."

Annyira jó lett volna valami könnyed olvasmányt olvasni Deborah Harkness regénye után. Az a tömény 700 oldal eléggé lefoglalt jó pár napra, ezért azt gondoltam, hogy ha romantikus könyvet olvasok, akkor sikerül elszakadnom a boszorkányok világából. Ám ahelyett, hogy kikapcsolt volna, jól felbosszantott.

A történet egy harmincéves nőről szól (Rachel) aki egyik pillanatról a másikra hirtelen rájön, hogy szerelmes a barátnője vőlegényébe. Miközben ők az esküvőjüket szervezik, addig Rachel és A vőlegény folyamatosan összejárnak, persze nem azért, hogy bélyeggyűjteményt nézegessenek. Ezzel idáig nincs is probléma, de kérdem én hol érdekel engem, hogy a csaj mennyire szenved? A könyv első 30 oldalán azt kell olvasnunk, hogy Rachelnek milyen élete volt, majd a következő 400 oldalon milyen élete van. Azaz neki semmi nem sikerül és mindig csak a második a barátnője után és ezt hol valamelyik barátjával beszéli meg, hol pedig velünk az olvasóval. De efölött még talán képes vagyok szemet hunyni, ha legalább a történet vicces lenne vagy érdekfeszítő, de NEM. Egyik sem. Kérdem én: miért nem lehetett ezt megírni ennél szórakoztatóbban? Nem lenne ez rossz, ha egy kicsit feldobta volna a történetet egy kis színnel, konfettivel. Roppant szomorú vagyok, hogy erre pénzt és időt szakítottam.

De ez még semmi, hisz itt van nekünk Rachel a főszereplő, aki idegesítő és nyámnyila. Brr. Nem képes kiállni önmagáért, folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő mindig csak a második és második. De ha így érzi akkor miért nem szól be a barátnőjének, miért nem tesz azért hogy ne csak második legyen a ranglétrán. Nem értem. Aztán ott van a munkahely, amit szintén utál, de akkor miért nem próbál változtatni. Azt hiszem Rachel mazochista, vagy legalábbis szeret szenvedni különböző formákban. Hát ez szuper. De legalább A vőlegényt képes magának megszerezni. Remek!

Összességében rém unalmas könyv volt, és higgyétek el ebben a műfajban van ennél sokkal, de sokkal jobb is. Úgyhogy lehetőleg ezt kerüljétek el messzire vagy csak a filmet nézzétek meg, mert ott legalább bele lehet pörgetni, nem úgy mint a könyvben. Ezen kívül még egy Emily Giffin könyv van a polcomon, ha az is ilyen lesz akkor a tűzbe dobom őket, az egyszer biztos.

Értékelés: 5/2

Most biztos azon gondolkodtok mire föl a kettes értékelés. Azért mert annyira gonosz nem vagyok, hogy egyest adjak neki. :)

Mások is olvasták: