Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

"Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával."

Soha nem gondoltam volna hogy ez a regény egyszer eljut hozzám, mivel egyszer sem akadt a kezembe, sőt még az interneten se bukkantam rá. Valahogy mindig elbújt a könyvesboltok polcainak mélyén, mintha szándékosan került volna engem, hogy egyszer csak váratlanul a kezembe akadjon. Pedig az ilyen témájú könyvek mindig is vonzottak, de ez az egy elkerülte a figyelmemet.

A történet nem túl egyszerű, hiszen egy olyan anyáról szól akinek szembe kell néznie a fia tetteivel, az életével és a családjával. Ez a könyv egyfajta önvallomás. Nehéz és súlyos. Bátorságra vall, hogy képes volt szembe nézni a gondokkal, és ennyire őszintén leírni a problémákat. Ha azt írnám, hogy nem éltem bele magam ebbe a helyzetbe, akkor hazudnék nektek és magamnak is. Sokszor elképzeltem magam ugyanebben a szituációban, mivel én magam is anya vagyok. Most még egyfajta rózsaszín köd vesz körül, hogy majd az én gyerekem okos és szép lesz. De ilyenkor jön rá az ember, hogy a köd mögött ott van a valóság is, még ha egy kicsit megrázó is. Habár eleinte nem volt ínyemre a regény, mert száraznak és ettől unalmasnak éreztem, de a fejezetek végén mindig kaptunk egy kis morzsát abból, hogy valójában miről is szól ez az egész. Emiatt folytattam és folytattam, a végén már nem bírtam letenni, egyszerűen muszáj volt végigolvasnom, hogy megtudjam (még ha tudtam is, hogy mi lesz a vége) mi lesz a befejezés. Hátborzongató és egyben lebilincselő. Annyira őszinte és hiteles a történet, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy vajon az írónő nem saját életéből merítette-e az ötletet.

Nincs igazán sok szereplője a történetnek, de az a kevés is bőven elég. Teljes mértékben sikerült átéreznem Eva helyzetét, de ebben nagy segítségemre volt az írónő. Hétköznapi és esendő. A férje viszont egy vakegér, aki nem képes a fától az erdőt meglátni. Rengeteg indulat keringet bennem miatta, legszívesebben felpofoztam volna. Szegény Eva megpróbált mindent megtenni, hogy felnyissa Franklin szemét, de ő csak hajtogatta a butaságait. Áááá, még most is forr bennem a düh miatta.

Összefoglalva ezt az egész maszlagot, muszáj legalább egyszer mindenkinek elolvasnia. Hogy miért? Mert ez a könyv maga az élet. Lionel Shriver regénye nem kislányoknak való, őszinte, megrázó könyv anyáról és fiáról. Olyan, amit soha az életben nem fogsz elfelejteni, annyira felkavaró lesz.

Értékelés: 5/4,5

Mások is olvasták:
Katamano: ITT