Szenvedélyek viharában

Ez a bejegyzés tegnap pattant ki a fejemből, amikor megláttam Torey Hayden új könyvét a Napraforgóerdőt, ami a hónap végén fog megjelenni. Biztos vagyok benne, hogy be fogom szerezni, mert Torey Hayden azon írók közé tartozik, akik írhatnak bármit, nekem akkor is tetszeni fog. És ekkor jutottam arra a felismerésre, hogy nem ő az egyetlen szerző, akinek a könyveit szenvedélyesen gyűjtöm.

Magam sem értem, hogy alakul ki az emberben egy fajta bizalom egy-egy szerző iránt, hiszen nem tud mindenki ugyanolyan teljesítményt nyújtani, ám mégis megvesszük az újabb és újabb könyvét. Nem érdekel minket se a fülszöveg, se a borító, se azt hogy jó lesz-e vagy sem, csak abban vagyunk biztosak, hogy nekünk ez kell. Előfordul velünk az is, hogy rosszul érezzük magunkat, mert egy-egy könyvét az adott írónak nem tudjuk beszerezni (rajtunk kívülálló okok miatt) és ilyenkor úgy érezzük, hogy valami hiányzik. Ilyenkor előfordulhat, hogy mindent megteszünk azért, hogy azt az egy darab példányt a polcunkon tudhassuk. És amikor már minden kötet egyben van, esetleg még kiadási sorrendben is raktuk őket, akkor büszkén feszítünk előttük. 

Ha esetleg magadra ismertél nem kell aggódni, mert nem te vagy az egyetlen, hiszen én is ilyen vagyok. És hogy erre mikor jöttem rá? Tegnap, amikor megláttam az új Torey Hayden könyvet és elöntött a boldogság. De a felismerést hatalmas koppanást követett, hiszen nem ő az egyetlen író, akit nagyon szeretek, mivel számos más író vagy írónő könyvét is gyűjtöm. Csak rá kell néznem a könyvespolcaimra és szembe kerülök a Susan Elizabeth Phillips, Jennifer Crusie, Lisa Jewell vagy Weis-Hickman kollekciómra. Mindezek után most már csak abban bízom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ennyire könyvfüggöny (Joeymano után szabadon), mert akkor valami nagy baj van velem. :)

Megtörtént már veletek is, hogy rohantatok a könyvesboltba a kedvenc írótok új regényéért? Van olyan, akinek egyáltalán nincs is ilyen?