"Sir Alex Cramer, a tenger alatti olajkutatás világszerte elismert szakértője egy bécsi konferencián ismerkedik meg Kathy-vel, a tolmácsnővel és az egyéjszakás házasságtörő kalandból életre szóló szerelem lesz, mely tele van nosztalgiával és bizonytalansággal, ahogy Sir Alex különös karrierje is, mely már egészen fiatalon a Royal Dutch Shell olajkonszern amerikai vállalatának igazgatói posztjáig repíti.
A felfelé ívelő pálya azonban elszántabb versenytársak ambícióiba ütközve egyszer csak abbamarad. És ekkor kezd érdeklődni Sir Alex a nagy oroszországi változások és a még nagyobb szibériai olajlelőhelyek iránt. Első moszkvai útján ismerkedik meg Vlagyimir Golubenkóval, a KGB majd az FSZB ügynökével, aki megpróbálkozik a neves olajkutató beszervezésével. Sok évvel később Londonban találkoznak újra, de Golubenko hamarosan egy radioaktív izotóppal végrehajtott gyilkosság áldozatául esik.
Egy szenvedélyes szerelem és egy végzetes nagyhatalmi intrika története ez a thriller, melyben a nagysikerű A pénzváltó szerzője Sir Alex Cramer életútját követve tárja fel a hírhedt londoni polóniumos gyilkosság hátterét."
William G. Winkler neve nem volt ismeretlen számomra, mert a Pénzváltó című könyvéről már hallottam korábban, bár még nem volt szerencsém elolvasni azt. Mivel azonban a krimi az egyik kedvenc műfajom ezért már akkor biztosra vettem, hogy előbb vagy utóbb valamit mindenképpen olvasni fogok tőle. Így esett most a választásom erre a könyvére, ami a fülszöveg alapján nagyon ígéretesnek tűnt, ám hogy tetszett-e az mindjárt kiderül a bejegyzésemből.
A történet születése pillanatától fogva végigköveti Sir Alex Cramer életét. Bár sok nehézség éri őt a kezdetekben, a sors később mégis olyan pályára sodorja hogy onnantól nem lesz gondja semmire, hiszen a Shell egyik kulcsfigurájává válik és ugyan nem sikerül a vezérigazgatói pozícióig jutnia, mégis meg van elégedve az eredményeivel.
Egy napon aztán titokban Moszkvába utazik, hátha sikerül valamilyen jövedelmező üzleti kapcsolatot kiépítenie az oroszokkal, ám ehelyett a KGB figyel fel az ő személyére és ennek köszönhetően belekeveredik egy sokkal nagyobb ügyletbe. A könyv olvasmányos volta ellenére mégis úgy érzem, hogy az író túl sok tényre és dátumra hivatkozik, ami miatt egyértelmű, hogy rengeteg kutatómunka előzte meg a történet papírra vetését, de így elveszi izgalmat és a feszültséget a történettől. Ráadásul a cselekmény szálai lassan bontakoznak ki, amiatt számomra nem volt olyan nagy hatású a befejezés. Emiatt többször volt olyan érzésem, mintha egy alapos életrajzot olvasnék. Jobban szeretem az olyan krimiket, ahol tombol a feszültség, a gyomrom remeg és alig várom már hogy a végére érjek, azért hogy fény derüljön az igazságra, de ebben a kötetben ezt a fajta légkört nem kaptam meg.
Ugyanakkor mégis volt valami a szerző írásában - hiszen valamivel azért csak megfogott - mivel azon kaptam magam, hogy egyre kíváncsibban várom a végét. Bár sok benne a tény, azért az író Alex és Kathy kapcsolatát nagyon szépen kibontotta, amit először úgy érezhetünk hogy felesleges a téma szempontjából, de valahol tudjuk, hogy ez később fontos lehet még. Emiatt a kidolgozottság miatt aztán egyre inkább érdekelt a sorsuk és a köztük kibontakozó szerelem. Szerintem az író legnagyobb erőssége a karakterek ábrázolásában van, Alex és Kathy már szinte kézzelfoghatóak, olyannyira valóságosra és emberire sikerült mindkettő főszereplő, ellenben a mellékszereplőkkel szemben akik szinte elvesztek az események közben.
William G. Winkler könyve nem sistereg a feszültségtől, nem rágtam le az összes ujjamról a körmömet, ami nekem rettentően hiányzott, ezért csak hármasra értékeltem a 210-es izotópot. Sajnálom, mert a téma nagyon érdekes, de kevesebb ténnyel szerintem ezerszer jobb lett volna, mert szerintem nem kell minden esetben visszamenni a múltba és minden egyes mozzanatot feltárni csak azért, hogy megszakítsa az események láncolatát és mi olvasok kizökkenjünk belőle. Ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik a lassabb sodrású, sok ténnyel, történelmi háttérrel és politikai játszmával operáló történeteket kedvelik.
William G. Winkler könyve nem sistereg a feszültségtől, nem rágtam le az összes ujjamról a körmömet, ami nekem rettentően hiányzott, ezért csak hármasra értékeltem a 210-es izotópot. Sajnálom, mert a téma nagyon érdekes, de kevesebb ténnyel szerintem ezerszer jobb lett volna, mert szerintem nem kell minden esetben visszamenni a múltba és minden egyes mozzanatot feltárni csak azért, hogy megszakítsa az események láncolatát és mi olvasok kizökkenjünk belőle. Ezért elsősorban azoknak ajánlom, akik a lassabb sodrású, sok ténnyel, történelmi háttérrel és politikai játszmával operáló történeteket kedvelik.
Értékelés: 5/3
Mások is olvasták:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése