
Most először olvastam Salman Rushdietól könyvet, de azt hiszem jó kötettel kezdtem. Habár nem hiszem, hogy valaha is újra kezembe fogom venni ezt a művet, de ettől függetlenül üdén hatott rám a természet lágy ölében. :) Úgy érzem rám is ragadt Rushdie szójátékából egy kevéske - mert most már én is így írok :) - ugyanis rengeteg ilyen mondattal találkozhatunk a szövegben, amitől ez az egész sokkal dallamosabb.
Az író ezzel az elbeszéléssel akarja felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre, melyre többször is utal a műben. Hát lássunk példának egyet (Spoiler): "- Környezetszennyezés - mondta vészjóslóan a Vízidzsinn. - Nem érted? Valaki vagy valami szennyet zúdít a Meseóceánba. És a szenny persze beszivárog a mesékbe, és tönkreteszi őket. (...) Ha itt a Távolészakon is kimutatható a szennyeződés, mi lehet Gapvárosban? " A másik üzenet: hogy igenis van jelentősége a mesemondásnak, attól függetlenül hogy sok rajzfilmet vetítenek a tévében, ami miatt már elmaradnak azt esti felolvasások. Úgyhogy kérem szépen leendő és már meglévő szülők, tessék olvasni a gyerkőcöknek. :)
Olvastam valahol, hogy ez egy felnőtt mese. Én azért szeretnék ezzel egy kicsit vitatkozni: úgy gondolom, hogy ez a könyv, pont az üzenetek fontossága miatt, nyugodtan kezébe veheti bárki korhatár nélkül. :) Nem kell megijedni, a kalandos utazás végén ahogyan egy mesében már csak lenni szokott, mindenki boldogan él amíg meg nem hal. Na meg persze a jók és a rosszak is elnyerik jutalmukat, amitől igazán kerek lesz ez a történet. :)
Itt a vége fuss el véle! Csak a pontosság kedvéért. :)
1 megjegyzés:
OFF:
http://href.hu/x/9ocm
Van itt neked valami:)
Megjegyzés küldése