Neil Gaiman: Coraline

Coraline és családja új házba költöznek, ami a kislány számára sok új felfedezni valót rejt. Miközben épp egy ilyen körúton van rátalál egy titkos ajtóra ami látszólag nem vezet sehova. És mégis van ott valami, ami sötét, titkos és nagyon-nagyon gonosz. Coraline a figyelmeztetés ellenére mégis úgy dönt, hogy ő igenis átlép azon az ajtón és számára ekkor kezdődik el a nagy kaland.

Ez a könyv pont arra volt elég, hogy egy hosszadalmasra sikerült utazás közben el tudjam magamat foglalni. Eddig Gaimantől még csak a Csillagport olvastam, úgyhogy még csak barátkozom az író stílusával, de egyelőre nem panaszkodhatom. :)

Viszont elárulok nektek most egy teljesen ciki dolgot: szóval (mély levegővétel) én meg voltam róla győződve, hogy Coraline kisfiú. Tessék, lehet nevetni. Esküszöm ezt gondoltam! És emiatt először nem is értettem a történet elejét, sőt azt hittem valami nem stimmel a könyvvel, de aztán leesett hogy mekkora idióta vagyok. :D

Valahol azt olvastam erről a regényről, hogy ez egy horror mese, ám úgy vélem ez egy nagyon erős túlzás. Igaz ami igaz, van benne izgalom, meg gonosz boszorka, meg minden földi jó ami arra szolgál, hogy ráijesszen az emberre, de ÉN nem tenném a horror szekcióba. Egyszerűen csak megborzolja a kedélyeket, úgy ahogy kell. Persze, nem biztos hogy a kilencéves öcsémnek odaadnám hogy olvassa el, de amikor már kicsit idősebb lesz akkor nyugodtan kezébe veheti, anélkül hogy rettegne minden zárt ajtótól. :)

Összességében: rövid, ijesztő és izgalmas mese, amit biztos hogy még elő fogok venni. :) Ha nem is a saját gyerekeimnek (mert az még nincs), de biztos hogy az uramnak majd olvasok fel belőle, hátha rá tudok ijeszteni. :)

Értékelés: 10/10

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Amadea: ITT
Isolde: ITT
Könyvmolyok: ITT
Annamarie: ITT