Josefine hétéves korában egyik pillanatról a másikra megtanul repülni és erre akkor jön rá, amikor kiesik a vár ablakán. Nem tudja honnan és hogyan kerül hozzá ez az adottság, de egyelőre a birtokában van. Persze egyből rohan a kis családjához elújságolni, hogy mi is történt vele, de valahogy ők ezt nem nézik jó szemmel. Mégis a nagynénje arra kéri gyakoroljon bőszen, mert kitudja mi fog történni a jövőben...Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy a könyv méltánytalanul van elhanyagolva, ezért kéretik az írónőre jobban odafigyelni. Ugyanis a regény fantasztikus! Imádtam a történetet és a szereplőket, de utáltam a gonoszt és a koboldokat. Azt hiszem pont erről szólnak az ilyen mesék, hogy el tudjátok határolni a jót és a rosszat.
Rettenetesen tetszett, hogy az írónő próbálta egy tizenkét éves lány szemével leírni a történéseket. Habár bevallom eleinte ez nagyon idegesített, mert a mondatszerkezetek nagyon egyszerűek voltak. De aztán rájöttem, hogy ez így természetes, hisz mégis csak egy kislány szájából halljuk az egészet. :) Meg hát ezt a regényt elsősorban nem az én korosztályomnak találták ki, hanem gyerekeknek. És itt meg is jegyezném a kedves gyermeklelkű felnőtt olvasóknak, hogy ti is vegyétek bátran a kezetekbe. "Miért?" - teszitek fel joggal a kérdést. Mert amíg olvassátok nem kell a csúnya, gonosz hétköznapokra gondolni, hanem arra fogtok vágyni majd hogy ti is tudjatok repülni, még ha kis időre is.
Összességében: vedd kezedbe, olvasd el, csukd be szemed és légy pár percre te is gyerek. :)
"Önök tudnak repülni? És ti?
Gondoltam.
Ami azt illeti, hétéves koromig én se tudtam. Akkor is csak véletlenül fedeztem fel a tudományomat. Kiestem a padlásablakon, de nem zuhantam, csak lebegtem lefelé, miközben a karjaimmal csapkodtam. Aztán bementem a konyhába, ahol a családom tartózkodott, és közöltem velük a nagy újságot."
U.I.: Remélem egyszer lesz folytatása! Én örülnék neki!
Értékelés: 10/10**
Mások is olvasták:
6 megjegyzés:
Mondom én, h szereted megélni a történeteket. Fogadjunk, h megpróbáltál kiugrani a padlásablakon! :DD
Hehehe! Egyesek milyen viccesek. :D Igazándiból nem a padlás ablaka volt, hanem a munkahelyem ötödik emeletének ablaka. :D
Na látod! Mondtam én! :DD
Szép az új sablon, de én a régi neveden szeretnélek továbbra is hívni:)
"Véletlenül" tévedtem ide, és most nagyon jólesett, amit olvastam :)
Én vagyok az írónő, de tényleg.
És készül a folytatás, kb. a fele készen van.
Köszönöm a véleményt és a kedves szavakat :)))
Vitkolczi Ildikó
Ildikó: Remek hír. Bízhatsz benne, hogy én megveszem amint megjelenik. :)
Megjegyzés küldése