2010. január 14., csütörtök

Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda

A tizenéves kora óta megfigyeléseken részt vevő, egykori lázadóból mára tehetséges magánnyomozóvá előlépő Izzy életében eljön az a nap, amikor elege lesz a nyomozásból.

Így egyik reggel úgy kel fel az ágyból, hogy mától nem folytatja tovább és kilép a családi vállalkozásból, de a szülők egy feltétellel engedik el, ha megoldja az egyik legnehezebb ügyet
. Miközben Izzy minden erejét megfeszítve dolgozik rajta, addig a kishúga egyik pillanatra a másikra eltűnik...

Jó estét kedves olvasóink, ebben a pár sorban a mai híreket olvashatják:
A mai napon a blogtársadalom egyik tagja kiolvasta a Spellman nyomozóiroda című könyvet és most szeretne beszélni róla. Úgyhogy most kapcsoljuk Christinát, aki tűkön ülve várja már hogy megszólalhasson (egyébként halkan megjegyzem, hogy ma egész nap be sem állt a szája :)):

"Ki kell hogy ábrándítsam azokat az olvasókat, akik azt hiszik hogy egy szingliregényt fognak a kezükben, mert NEM.

Mindjárt a legelején el szeretném mondani, hogy a fordítás remek lett, ezért bizton állíthatom hogy nem fogtok kifacsart, értelmetlen mondatokkal találkozni. Mindemellett a külcsín is megér annyit, hogy egy pár szót említsek róla, hiszen remekül olvasható, tagolt és még a betűmérete is nagyon jól el volt találva, úgyhogy csillagos ötös a kiadónak.

A szerző az abszurditás és a normalitás határán mozogva csal oldalról oldalra mosolyt az arcunkra, feledtetve ezzel a BKV sztrájkkal átszőtt gondterhelt hétköznapokat. :)
A történet egyes szám első személyben játszódik, így négyszázhetven oldal erejéig bújhatunk bele a Spellman szülők legidősebb lányának bőrébe. A főszereplők nagyon szerethetőek és kidolgozottak, akár családtagnak is vallhatjuk magunkat a könyv végére, mivel rengeteg információt megismerhetünk róluk. :D Szívemhez legközelebb Rae állt aki nagyon bohókás, vicces és komoly rábeszélőkészséggel megáldott kislány.

Részlet a könyvből:

"Isabel, Kor: 8

Az egyik billegős széken ülök, féloldalt támaszkodva. Albert fel-alá járkál. Megvárja még fészkelődni kezdek, és akkor beszélni kezd.

-Isabel belopóztál bátyád szobájába tegnap este, hogy levágd a haját?
-Nem – mondom.
Hosszú szünet.
-Biztos vagy benne? Talán egy kis időre lenne szükséged, hogy felfrissítsd a memóriádat.
Albert leül az asztal másik oldalára, és egyenesen a szemembe néz. Gyorsan elkapom a tekintetemet, de igyekszem megőrizni a hidegvéremet.
-Nem tudok semmiféle hajvágásról – mondom.
Albert egy ollót tesz az asztalra.
-Ez ismerős?
-Ez bárkié lehet.
-De ezt a te szobádban találtuk.
-Valaki rám akarja kenni.
Egy hét büntetést kaptam."

Úgy gondolom, hogy Lisa Lutz képes olyan könyveket írni, ami elszórakoztatja, megnevetteti és elfeledteti az emberrel a szürke hétköznapokat."

Értékelés:10/10

Mások is olvasták:

4 megjegyzés:

Lobo írta...

Én is szemezgettem már egy ideje a kötettel. Pont most raktam félre egy hasonló koncepciójút, mert bűnrosszul kezdődött. Lehet ezzel még próbát teszek:)

Christina alias Pöfivonat írta...

Mielőtt én megvásároltam volna megnéztem az amazon.com-t meg néhány külföldi oldalt, hogy mit is írnak róla. De mivel szinte majdnem kiváló eredményt kapott így vállalkoztam a feladatra és megvettem. :) Szerencsémre. Nekem tetszett, de ez nem jelenti azt hogy másnak is fog, úgyhogy Lobo azért legyél szkeptikus a véleménnyel kapcsolatban, mert engem jókor találtam meg a könyv. :)

csenga írta...

Nahát ez nem ér!!! Előbb elolvastad mint én!Most már nagyon kiváncsi leszek,mi lesz a vége,mert azt nem árultad el:-)

Christina alias Pöfivonat írta...

Még jó hogy nem árultam el. :D Az lenne az igazi Spoiler. :D:D:D