2010. február 16., kedd

Ann Patchett: Életszonáta

Valahol Dél-Amerikában az alelnök palotájában születésnapi rendezvényt tartanak Kacumi Hoszokavának, a világ legbefolyásosabb ember tiszteletére. A parti legfontosabb vendége Roxane Coss operaénekesnő, akit világszerte dicsőítenek a remek hangja miatt. Az énekesnő előadása mindenkit magával ragad, az emberek úgy érezhetik az életük legjobb estéjén vesznek részt, addig míg egy csapat terrorista el nem foglalja az épületet. Nemsokára megjelenik a katonaság is, akik igyekeznek mindent megtenni azért hogy a túszul ejtett emberek épségben megmeneküljenek. A helyzet már-már pattanásig feszül, de ami a falak között történik arra senki sem készült fel...

Mielőtt elkezdeném a hosszú-hosszú monológomat az Életszónáta című regényről, előtte szeretném megköszönni Csengának a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet. Remélem lesz még alkalmam szemezgetni a könyvtárából. :)


Rengeteg olyan információ áramlott felém erről a könyvről, ami azt sugallta hogy nekem marha jó lesz ha én ezt elolvasom. Na már most ez egy oltári nagy tévedés kérem szépen, mert nekem nem tetszett. Nem arról van szó, hogy másnak esetleg ne lehetne kedvére, mert a témája és az atmoszférája valóban egy lebilincselő regényre utal vagy utalhatna, csak ez nekem nem jött be. Az a nagy igazság, hogy engem untatott a könyv.

A szereplőkről készült jellemzés annyira aprólékosra, hitelesre és részletesre sikeredett, hogy már-már azon gondolkodik az olvasó hogy nem valós személyekről olvas-e. És itt lehet hogy nevetni fogtok, de majdnem ott tartottam hogy megnézem az operaénekesnő létezését a gugliban. :D Itt meg is kell jegyeznem, hogy néhol túlzónak éreztem Roxane kisasszony dicsőítését. Igaz, hogy ő egy operaénekesnő és én azt is elhiszem, hogy mindenki odáig meg vissza van érte, de hogy ennyit írni róla. Persze, most mondhatnátok erre, hogy hát ő a központi témája az egész történetnek, mivel a hírességek közül ő a legértékesebb, de amennyi energiát fektett ebbe, annyit nyugodtan fektethetett volna a történetbe is. Szerintem ebből a témából ki lehetett volna hozni ennél sokkal de sokkal többet is, de javítsatok ki ha tévedek.

Viszont a romantika pont annyira jelenik meg a regényben, mint amennyire meg kell jelennie.
Sikerült az írónőnek eltalálnia azt a határt amikor még nem túl csöpögős és nem is túl nyálas, hanem egyszerűen csak élvezhető. :) Viszont a vége hát öööö, hát öööö: egyszóval nem nyerte el a tetszésemet és egy kicsit bajban is vagyok hány pontot adjak majd a bejegyzés végén. Nem akarok túl keveset sem, de túl sokat sem, mert azért a karakterek ábrázolása remek lett, de a történettel nem vagyok megelégedve. Úgyhogy azt hiszem megegyezhetünk egy öt pontban, ennyit megérdemel. :)

Értékelés: 10/5

Mások is olvasták:
Szee: ITT
Csenga: ITT
Amadea: ITT
Nima: ITT

4 megjegyzés:

csenga írta...

Nagyon szívesen máskor is:-) Kicsiny könyvtáram nyitva áll előtted:-)

Mhm...sajnálom,hogy többet vártál..persze ebbe már én is többször beleestem mikor egy sokak által dicsért könyvet végre olvashattam,hogy annyira nagyok voltak az elvárásaim,hogy csalódtam-talán veled is ez történt most.
Annyiban egyezik a véleményünk,hogy a történet vége nekem sem tetszett-tök logikátlan,és majdnem hogy hülyeség lett.

szeee írta...

én erre csak azt tudom mondani, hogy nem kell mindig történnie valaminek, mint ahogy nem is történik mindig valami :D a "semmiről" írni az igazi művészet. szerintem.
A vége nekem sem tetszett.

Christina alias Pöfivonat írta...

Szeee: mostanában kicsit fel vagyok pörögve sok mindent kell csinálnom és szerintem ezért nem tudott most lekötni annyira a könyv sem. Nem volt meg a hangulatom hozzá. :)

Csenga: nem kell sajnálni, mert megérte. :) Még egy élménnyel gazdagabb lettem. ;)

Névtelen írta...

...és tényleg megtörtént Peruban, az opera énekesnő kivételével. Nem rég hallottam erről egy riportot a médiában. Az alaptörténet majdnem megegyezik a valósággal, persze a szereplők... és a szerelem...
Felkeltette a riport az érdeklődésemet, mert pár hete olvastam a könyvet és felemás érzéseim voltak vele kapcsolatban: részben a többet vártam, részben ha egy-egy szereplő sorsát mélyen nézzük úgy elgondolkodtató.