2010. február 9., kedd

Lisa Jewell: Vince és Joy

Vince és Joy egy tengerparti nyaralás alkalmával ismerkednek meg melynek során egymásba szeretnek. Ám az élet galád módon közbe szól, ugyanis Vince egyszer csak arra ébred, hogy Joy már nincs ott, csak egy elmosódott levél, amin csupán egy mondat virít magányosan. Ám ez az egy mondat félreértések egész hadát indítja el, így Vince soha többé nem keresi fel Joyt. De a sors mégis másképp akarja, ezért hébe-hóba egymásba ütköznek...

Ennek a könyvnek a kapcsán valahogy mindig a Jack és Jill című sorozat jutott az eszembe. Akárhányszor ránéztem a borítójára vagy a címére, mindig ez volt az első gondolatom, pedig a témájuk is nagyon különböző. Mégis ott motoszkált bennem a kisördög és azt sugallta, hogy valami közös lehet bennük. Nem tudom hogy ti mennyire emlékeztek erre a sorozatra, de ha nem csal a memóriám akkor pár évvel ezelőtt játszhatták a tévében. Viszont egy dologra határozottan emlékszem, mégpedig arra, hogy egy nagyon jóképű fickó játszotta a főszerepet. :D Mik meg nem tudják ragadni az embert, hihetetlen. :)

A másik amire felfigyeltem az a borító. Az Ulpius kiadó most nagyon jól nyúlt a borító témájához, mert az eredetit használták fel újra. Hangulatos, fiatalos és üde, pont olyan mint maga a könyv. Nem csak a borító, de a fordítás is remek lett, Vágó Anikó (a fordító) igazán megtalálta az írónő stílusát.

Egyszóval remek választás volt, főleg egy McCarthy féle könyv után. :) Sikerült kihámoznia abból a nyomasztó hangulatból amit "Az út" című könyv okozott. Úgyhogy ajánlom minden hasonló problémában szenvedő betegnek, ez egy igazi orvosság minden bajra.

A történettel csupán egyetlen egy bajom volt, mégpedig az, hogy én nem hiszek az ilyen sorsszerű dolgokban. Nem hiszek abban, hogy az emberben lenne egy kapocs az első szerelem iránt, és emiatt ne tudna beleszeretni valaki másba, családot alapítani vele, vagy ha mégis sikerülne, akkor az balul sülne el.
Pedig én romantikus alkat vagyok. A másik amit észrevettem olvasás közben, hogy taszít Joy karaktere és nem is tudtam azonosulni az ő természetével. Annyira különbözőek vagyunk, mint a tűz és a víz de azért igyekeztem megszeretni őt, sőt az utolsó oldalakon olyan változáson esett át, hogy már képes voltam más szemmel nézni rá. Érdekes, mert rengeteg beszámolót olvastam erről a könyvről és szinte mindenki Joy karakterét emelte ki a regényből, de én nem. Én Vince szerepét szerettem. :) Mindemellett minden szereplő jó fej, aranyos és kedves, egyszóval szerethetőek.

Mindezektől függetlenül nagyon élveztem a regényt és remekül volt csomagolva minden téren, úgyhogy most jelenleg az első helyet birtokolja az én nem létező toplistámon. :)

Értékelés: 10/10**

Mások is olvasták:
Lobo: ITT
Csenga: ITT
Amadea: ITT

3 megjegyzés:

Joeymano írta...

A sorozatra én is emlékszem, tényleg helyes csávó játszott benne, sőt mintha csak jó pasik játszottak volna benne. :) De ezzel nem győztél meg, h elolvassam. :P

csenga írta...

A sorozatra én is emlékszem,de a könyv olvasása közben nem jutott eszembe:-)

Christina alias Pöfivonat írta...

Csenga: Nekem állandóan, de szerintem azért mert a borítón olyan mintha szomszéd lenne Vince és Joy, vagy hát a franc se tudja. :)

Joeymano: Téged egyébként is nehéz meggyőzni. :D