"Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg.
Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják..."
Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják..."
Ez az a könyv ami megkapta az első helyet az "elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján és azt hiszem nem véletlenül.
Képzelj el egy olyan világot, ahol már semmi sincs csak a puszta kietlenség, ráadásul mindent por és hamu fed és még az időjárás sem kedvez neked. Rettegsz, menekülsz és a túlélésért játszol, de van-e értelme ennek? Ki tudja. Csak az tudod, hogy menned kell egy jobb élet reményében. Közben néha elgondolkozol, hogy milyen életed van neked és milyen életed van így a fiadnak, akit minden áron meg akarsz menteni. Kicsit nyomasztó, nem igaz?
"Aztán később a sötétben: Kérdezhetek valamit?
Igen. Kérdezhetsz.
Mit csinálnál ha meghalnék?
Ha meghalnál én is meg akarnék halni.
Hogy velem lehess?
Igen. Hogy veled lehessek.
Jó."
Igen. Kérdezhetsz.
Mit csinálnál ha meghalnék?
Ha meghalnál én is meg akarnék halni.
Hogy velem lehess?
Igen. Hogy veled lehessek.
Jó."
A történet során nem fogjuk megtudni mi történt a Földdel, de ez nem is számít igazán, inkább végig abban bizunk/reménykedünk hogy a végén minden jóra fordul. Egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, mert a bizakodó énem mindvégig abban reménykedett, hogy valami jó is történik. Minden sora, minden betűje sugározza a nyomasztó, depresszív hangulatot, úgyhogy aki a kezébe veszi annak ajánlom, hogy mellette olyan tevékenységgel töltse a szabad perceit, ami boldoggá teszi. Én is ezt tettem! Hazafele kicsit élveztem a tömeget, a zajt, a meleg otthont és megnyugvással töltött el, hogy mindezt én még élvezhetem.
A könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a komorabb hangvételű, lélektani történetek iránt.
A könyv megvásárolható ITT!
U.I.: A regényből film is készült, amit nemsokára mi is láthatunk a hazai mozikban, de azt hiszem én inkább kihagyom. :)
Értékelés: 10/8
Mások is olvasták:
2 megjegyzés:
Köszönöm a kölcsönzést Kriszti!
Bevallhatom, szükségem volt a könyv elolvasására. Bár a hangulatom nem lett jobb, de a lassú változás, elfogadás-megfogadás, beletörődés talán meghozza az eredményt.
Szívesen. :) Még mindig nem vagy biztos a Susan E. Phillips könyvben? :)
Megjegyzés küldése