Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

"Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - á la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk."

Egy szó, egy mondat, egy bekezdés és én eltűntem. Eltűntem a szavakban, a mondatokban, a szereplőkben és csak a végén, a hatszázhuszonhatodik oldalon eszméltem rá, hogy vége van és el kell szakadnom a történettől. Szerettem benne a színeket, az ízeket és az élményeket. Szerettem mert senki nem volt benne tökéletes.

A regény négy emberről szól, akiknek a sorsa egy napon összefonódik és ettől a pillanattól kezdve megismerik a szeretetet, a barátságot, a szerelmet és így a világ már nem lesz sivár és kietlen számukra. A történet lassan csordogál, hömpölyög előre amit én most nagyra értékeltem. Jó volt olvasni a szereplőkről, ahogy kibontakozik előttünk a múltjuk, a jelenük és a lehetséges jövőjük. Nagyon szimpatikus volt mindegyik egytől-egyig, főleg Philipert karaktere ragadott magával (kuncog). Hogy miért? Mert ez az ember lemaradt egy jó évszázaddal, hisz manapság hol találkozunk olyan személlyel aki magázza a hölgyet és betartja az etikett szabályait. Sehol, nem igaz? Örülünk ha már a fiatalok nem löknek fel minket, örülünk ha nem szólnak be nekünk és a térdünket csapkodjuk, ha egy férfi kinyitja nekünk az ajtót. Egyszóval egy gavallér ez a Philipert. :)

A másik ami megfogott engem, az Gavalda humora. Kifejezetten hatásosan írt le egy-két jelenet, ahol kénytelen voltam a számat vigyorra ferdíteni. :D

"
– Franck!
– Igen?
– Nekem hat húgom van.
– Igen, és?
– Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. Amit a nő akar, azt isten akarja.
– És ezt ki mondta?
– Ez egy közmondás…
– Na, kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel!"

Végszónak: ha egyedül nem megy, akkor csináld együtt mert akkor minden könnyebb lesz. Anna Gavalda jól ír, legalábbis én hiszek neki.

Értékelés: 5/5***

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Miestas: ITT
Szee: ITT
Könyvvizsgálók: ITT
Lobo: ITT