2010. december 29., szerda

Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?

"A karácsonyi ünnepek rendszerint örömet hoznak az emberek életébe, Mark Smarttal azonban egészen más volt a helyzet. Az élet egyik csapást mérte rá a másik után: elveszítette az ösztöndíját, és ezért kimaradt a főiskoláról; szeretett édesanyja életét vesztette egy autóbaleset során; a barátnője elhagyta; most pedig, egy havas, késői november éjjelen, lerobban az autója. Egy kávézóba toppanva kér segítséget, hogy vontatót hívhasson. Odabenn egészen váratlan meglepetés várja egy gyönyörű, szokatlan nevű fiatal lány személyében, aki a kedvességével örökre megváltoztatja az életét. Macy Wood kevés emléket őriz vér szerinti szüleiről, örökbe fogadott életének képeit pedig legszívesebben kitörölné az emlékezetéből. Egy Noel feliratú karácsonyfadísz jelenti az egyetlen nyomot kishúgához, akire már alig emlékszik. Ez a nyom indítja el Markkal együtt azon az úton, amelynek végén sikerül visszaszerezniük Macy múltját és a családját, amelytől régesrég megfosztották. A már klasszikusnak számító Karácsonyi doboz szerzőjének legújabb regénye a szeretet erejéről és a karácsony csodálatos szépségéről szóló felemelő történet."

Richard Paul Evans írása prózai, de a történetébe rengeteg érzelmet csomagolt bele. Hol lehet Noel? című írása két ember egymásra találásáról és szerelméről szól melynek beteljesüléséhez először le kell zárniuk a múltjukat.

Vannak könyvek, amiket szerintem megfelelő alkalmakkor kell levenni a könyvespolcról, különben nem lesz ránk akkora hatással. Richard Paul Evans könyve szerelem volt első látásra, és nem tudtam mellette úgy elmenni, hogy ne kerüljön bele a kosaramba. Végre egy könyv, ami kényelmesen elfér a kézben, nem húzza le az ember vállát ha berakja a táskájába, egyszóval nem egy féltégla. Ráadásul még keménykötésű is, ami kifejezetten a szívem csücske. :)

A történet egyszerű, mégis magával ragadja az embert. Valahogy képtelen az olvasó letenni, pedig tudja, hogy mi fog rá várni a következő oldalon. De nem bánom a kiszámíthatóságot, mert kárpótol minket a szerző remek stílusa, nem lehet egyszerű egy ilyen történetből egy lebilincselő regényt alkotni. Tudjuk, hogy a vége úgyis heppiend lesz, mégis végig izguljuk az egész könyvet, az első betűtől az utolsóig.

A karakterek is úgy lettek kidolgozva, hogy egytől-egyig mindegyik szerethető legyen. Ha nem így lenne, nem lenne annyira mézes-mázos a történet. Mert igen az, néhol kicsit nagyon is, de a történet előrehaladtával ezt hajlandó voltam megbocsátani. És különben sem kell mindig mindenben felfedezni a legrosszabbat. :) Nem igaz?

"Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyek úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket."

Egy történet a szeretetről, a hitről és a megbocsátásról.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták:

0 megjegyzés: