2010. december 8., szerda

Richelle Mead: Dermesztő ölelés

"Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van. "

Nagy nehezen rászántam magam arra, hogy végre megírjam ezt a bejegyzést, elvégre mindjárt kiolvasom a harmadik részt is :D. Az az igazság, hogy picit keserű a szám íze, mert én egy kicsivel többet vártam, mint amit kaptam. Míg az első rész tele volt izgalommal és feszültséggel, addig a második kötetben már lassabb mederben folytak a dolgok. Persze ennek is meg van a maga szépsége, de egy nagyobb löket után az olvasó valami hasonlóra számít a folytatásokban is. De javítsatok ki ha tévedek :).

Ebben a kötetben sok olyan kérdésre megkapjuk a választ, ami az első kötetben kimaradt. Természetesen ez várható volt, hiszen egy sorozat esetében nem szabad lelőni egyből az összes poént, hanem hagyni kell, hogy szépen lassan kibontakozzon előttünk a történet minden egyes apró részlete. Ha belegondolunk akkor egy-egy különlegesebb édesség esetében sem szabad egyből felfalni az egészet, hanem hagyni kell hogy az ízlelőbimbóink felfedezzék maguknak a finomabbnál finomabb részleteket. :) Azt hiszem a Vámpírakadémia sorozat is hasonló, minél többet olvasom annál inkább több részlet bontakozik ki előttem. A főszereplők iránti szimpátiám semmit sem változott, mert egyik csajért sem vagyok még mindig oda, viszont bizonyos srácok egyre inkább belopják magukat a szívembe. ;)

Összességében elmondhatom, hogy az egyik szemem sír miközben a másik nevet, hisz a vége nem éppen heppienddel végződött, így egy-két könnycsepp is kigördült mire az utolsó oldalakra értem. Viszont a szellemes párbeszédeken imitt-amott néha bezony elmosolyodtam. :D


Értékelés: 5/4

Mások is olvasták:
Amadea: ITT
Könyvesem: ITT

2 megjegyzés:

FFG írta...

Azt hiszem a VA ilyen: minden páros kötet a vihar előtti csend :D

Christina alias Pöfivonat írta...

Kíváncsi leszek. :) Nemsokára befejezem a harmadik részt. :)