2012. május 21., hétfő

Kedvcsináló

Nem gondoltam volna, hogy Trux Béla: A templomos lovag című könyve ennyire megnyer majd magának. Pedig csak bele akartam olvasni, de tényleg, és most már ott tartok, hogy letenni se bírom.  

"Ha az életnek célja van, hát az Tristan szerint csakis a természet rendje lehet, a körforgás, és nem létezik gyönyörűbb katedrális annál, mint amit Isten emelt. Alapja az anyaföld, oszlopai az erdők ősöreg fáinak vaskos törzsei, boltíves mennyezete pedig az ég kupolája, melynek rózsaablaka nem más, mint a sziporkázva ragyogó napkorong – az isteni arány tökéletes megtestesítője a világegyetem legtetején."

"Ám a szív hangja nagy úr, a szerelmes szív pedig könyörtelen zsarnok, hívó szavára éppúgy rendülnek meg birodalmak, ahogyan egyszerű lelkeket juttat pokolra akarata. "

"Felállt, megkerülte az asztalt, kitekintett az ablakon át a várfal túloldalán elterülő városra. Akkon ragyogott az éjszakában, izzása eltompította még az odafent derengő csillagokat is. Az olajlámpások fénye megvilágította az utcákat, halk énekszó és örömlányok buja nevetése szállt a házak felett. Tripolisz is hasonló lehet ebben a pillanatban;  lakói élvezik a hűs éj nyújtotta kellemes borzongást a tikkasztó nappal után, szórakoznak, és nem törődnek a holnappal. Fejük felett pedig már ott lebeg a végzet pallosa, amiről mit sem sejtenek."

"A falakon kívül, a házak viszonylagos árnyékából kiérve teljes hévvel csapott le rájuk a nap, hogy az esős évszak előtt még utoljára megmutassa valódi erejét. Nem kímélte őket; szikrát hányt a fegyvereken, átforrósította az acélt, és hőgutával fenyegetett."

2 megjegyzés:

Nima írta...

hú, ez tényleg nagyon ígéretes.

Christina alias Pöfivonat írta...

hidd el, az is. :D