Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája

"Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt. Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét. Nellie Bly az oknyomozó újságírás 19. századi úttörője, Pulitzer munkatársa, egy jó cikkért, ha kellett, tébolyt színlelt és elmegyógyintézetbe záratta magát, vagy épp megkerülte a Földet. Barátságot ápolt Vernével - A gyilkosság alkímiája közös nyomozásuk története"

Ennek a fülszövegnek szerintem nem lehet ellenállni, egyszerűen képtelenség úgy elmenni mellette, hogy az ember ne akarjon beleolvasni. Én is így jártam. Egyszerűen vonzott, pedig mint tudjátok nem vagyok oda semmilyen fülszövegért, de ez magáért beszél. Ráadásul még a borító is fantasztikusra sikeredett, úgyhogy adott volt minden, hogy az érzékeimet elbűvölje.

Nellie Bly

A történet középpontjában Nellie Bly áll, aki újságíróként dolgozik a World nevű lapnál. Magam is meglepődtem, amikor kiderült, hogy a főszereplő valós személy volt a XIX. században, ráadásul akkoriban igazi szenzációnak számított az, hogy egy nő ilyen munkát végzett. Nellie okos, bájos, vakmerő - hiszen ki akarna egy cikk kedvéért beköltözni egy elmegyógyintézetbe - és igazi úttörő volt a nők körében. Valójában a munkája volt, ami igazán hozzásegítette ahhoz, hogy valós képet tudjon lefesteni a társadalmi különbségekről, helyzetekről az újság olvasóinak.

Azt gondoltam, hogy elsősorban a nyomozás lesz a történet középpontjában, de nagyot tévedtem, mert ez a könyv sokkal többről szól. Az írónő igyekezett hangsúlyt fektetni a XIX. század történelmének bemutatásra is. Lehet, hogy sokan hosszúnak vagy akár unalmasnak érezhetik majd a történetet a részletessége miatt, de engem nem zavart, sőt, kifejezetten élveztem, hogy a régi párizsi utcákon járhatok, ahol Nellie Bly járt ott én is megfordultam. Különlegessége a történetnek, hogy híres személyek is bekapcsolódnak az események sodrásába, ez engem teljesen elvarázsolt. Nagyon élveztem, hogy Jules Verne, Oscar Wilde, Louis Pasteur és még sokan mások is besegítenek a rejtély megfejtésében. Ez igazi fűszernek számított Carol McCleary regényében. 

A könyvet színessé teszik az illusztrációk, melyeket Edouard Cucuel készített. Szépen kiegészítik a leírásokat, legyen szó a Moulin Rouge vagy a Le Chat Noire bemutatásáról. A regény hangulata borongós és sötét, de a párbeszédek viszont színessé tették. Ha el kéne képzelnem egy filmvásznon, akkor elsősorban a fekete-fehér színek dominálnának, és egy régi film jelenik meg a képzeletemben. Ez a könyv igazi csemege a XXI. században, hiszen egy igazi időutazásban lehet részünk, ha odafigyelünk a részletekre és a hangulatra, melyek mind segítenek abban, hogy kizárjuk a jelent és elsüllyedjünk a múltban. Azt hiszem ez az a pont, ami miatt kedvencemmé vált Carol McCleary könyve, mert a mondataival oda repített, ahol én még sohasem jártam. Segített elhinni, hogy ott vagyok, korhű ruhákban sétálok a macskaköves úton.

Amint olvashattátok nem igazán tudok rosszat mondani erre a regényre, csak abban bízom, kedves olvasóm, hogy ha megveszed, akkor neked is ezt az élményt nyújtja majd, amit nekem.

Értékelés: 5/5

Mások is olvasták: