Regina O'Melveny: Téboly és gyógyulás

"A XVI. századi reneszánsz Velencéjében ritkaságnak számít Gabriella Mondini: fiatal nő létére az orvostudományt gyakorolja. A férfihivatásba imádott és csodált apja vezette be, a hírneves doktor, aki mellett a lány megismerte az emberi test titkait, a gyógynövényeket és füveket, a Nap és a Hold változásainak hatásait. Aztán az apa eltűnik, Gabriella pedig magára marad anyjával, akivel sohasem értették meg igazán egymást. Az Orvosok Céhe kizárja őt tagjai közül, apai támogatás nélkül pedig nem láthatja el a segítségére szoruló asszonyokat. Hogy megtudja, hová és miért tűnt el az apja, nekivág Európának. A tőle kapott levelekben talált nyomok alapján átkel Svájcon, Németalföldön és Skócián. Áradások, viharok nehezítik útját, ha kell álruhát ölt, mert tart még a boszorkányüldözések kora. Miközben mindenütt apja elutazásának okát próbálja megfejteni, az ő élete is megtelik rejtéllyel: nemcsak a betegségek és a gyógymódok, hanem a halandóság, a szerelem és a halhatatlan lélek végső titkaival. Így jut el végül Marokkóba, ahol választ remél arra is, hogy milyen jövő vár rá. - Regina OMelveny elismert költő az Egyesült Államokban. Orvosi legendákkal teleszőtt, a reneszánsz életet érzékien ábrázoló, izgalmas regénye varázslatos és feledhetetlen debütálás a próza műfajában."

Gyorsan ki kell írnom magamból a szavakat, mielőtt még végleg bent ragadnának. Ez a könyv valójában véletlenül jött velem, nem igazán tudtam miről szól, csak halvány fogalmam volt róla, viszont a prológus misztikussága nagyon megfogott, és bíztam benne, hogy ez a történet végéig megmarad.

Az események középpontjában egy fiatal hölgy áll, aki szeretné megtalálni az édesapját, ezért úgy dönt, hogy végigmegy az édesapja által kitaposott úton, bízva benne, hogy valahol egymásra találnak. Az utazása során számos kérdéssel találja magát szembe, mindeközben ott lebeg a legfontosabb, vajon élve vagy holtan találja meg a szeretett édesapját.

"…annak is örültem, hogy hallgatni lehet, hiszen a zöld világ beszélt hozzám:a fecsegő fűszerek, a mély hangú fák,a fuvolázó átokhínárok és még a dúdoló zuzmók és mohák is,amelyek a falainkat szegélyezték. A gombák úgy lélegeztek, akár az alvó kisgyerekek. Az egész táj megtartott a mesterségem mellett."

A történetnek nagy reményekkel kezdtem neki és pillanatok alatt beszippantott úgy, hogy valójában észre se vettem. Magam sem tudom miért, hiszen a történet nem pörgött, nem volt fergetegesen elsöprő, ám mégis volt benne valami, ami különlegessé tette. Érezni a mondatokon, hogy eredetileg versíró volt a hölgy, mert számos olyan leírás van benne, ami hangzatos, gyönyörű, de sajnos ez mégsem volt elég arra, hogy engem teljesen lenyűgözzön. Az írónő valamiért elveszett valahol útközben. A történet kidolgozása helyett inkább a mondatok hangzatosságára fókuszált, ami nem lenne probléma, de ebben az esetben úgy érzem, hogy ez a történet rovására ment. Leginkább a regény közepétől lehet érezni, hogy nem találja a helyét, mintha nem tudná a szerző merre, hogyan tovább, ezért megpróbál mindent belecsempészni, csak hogy az olvasó ne unatkozzon az olvasás közben. Sajnálom, hogy így alakult, mert a könyv első fele teljes mértékben elvarázsolt és azt hittem kedvenccé is válhat, de így a végére örülök, hogy elválhattunk egymástól, mert nyögvenyelősen alakult a közös utunk.

Ami viszont a kiemelkedő a történetben, a helyszínek leírása, a barangolások. Nagyon megfogott, hogy ennyi helyre eljutottunk Gabriella Mondinivel és hogy ennyi emberrel megismerkedhettünk. Az írónő törekedett arra, hogy teljes mértékben felvázolja nekünk a XVI. századot és külön élvezet volt, hogy egy nő szemén keresztül láthatjuk, hiszen akkoriban nem volt túlságosan elfogadott, hogy nők barangolják a világot.

"Az orvostudománnyal kötöttem házasságot, ő lett a férjem és eltartóm .Aki nem hal meg, és nem hagy magamra."

Nem bánom, hogy elolvastam hiszen rengeteg gyönyörű mondatot leltem benne, ami kifejezetten üdítően hatott az elmúlt napokban. Ám ez úgy látszik kevés volt és maga a történet most nem kötött le annyira. Talán majd valamikor, hiszen Regina O'Melvenynek ez az első regénye és előfordulhat, hogy találkozunk még a nevével.

Értékelés: 5/3,5

Mások is olvasták: