"A Vérbe öltözött Anna rafinált mese, amelynek hőse halottakat öl, de félig-meddig szerelmes a halálba. A történet végére te is így érzel, kedves olvasó! - (New York Times). Élők és holtak. Szerelem és halál. Önfeláldozás és gyilkosság. A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl. Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket."Előfordul egy-egy könyv esetében, hogy már a megjelenés előtt viszket a tenyerem és alig várom már hogy a kezembe foghassam, dédelgessem, szagolgassam és olvashassam. Mikor megkaptam Kendare Blake regényét nem bírtam magammal és egyszerűen el kellett kezdenem. Nem érdekelt, hogy épp akkor volt egy aktuális olvasmányom, hogy nemsokára kiolvasom, csak azt tudtam, hogy nekem most ez kell.
"Anyámmal szerelemről társalogni még a méhecskékről meg a virágokról szóló történetnél is kínosabb."
Alapvetően nem vagyok egy félős ember, rengeteg pszichothriller, horror és hasonló műfajú regény megfordult már a kezemben, ezért néha nehéz nekem újat mutatni. Mikor elkezdtem a Vérbe öltözött Annát nem számítottam semmire, nem olvasgattam utána, nem érdekeltek az értékelések és pont ezért sikerült meglepnie. Na, nem azt mondom, hogy olvasás közben szívroham kerülgetett, mert azért az erőteljes túlzás lenne, de néhány jelenetnél előfordult, hogy a hajszálaim az ég felé meredtek. Szerettem ezt az érzést, hogy néhol kiszámíthatatlan volt számomra és szerettem, hogy nem volt előtérben a romantika. Furcsa, mert azt gondoltam hogy a szerelem lesz majd a középpontban, ezért fel voltam vértezve minden eshetőségre, de közben meg egy hatalmasat koppantam. Merthogy ez a rész elmaradt, vagyis az írónő próbálta bepasszírozni a végére, de ez annyira eltörpül, hogy az ember szeme átsiklik felette.
Az elejétől a végéig egy nagyon jól felépített világot kapunk, ami lassan bontakozik ki előttünk. Az írónő történetvezetése és előadásmódja engedi, hogy teljes átéléssel élvezzük a történetet. Belesüllyesztett a kanapéba, nem engedte, hogy akár egy fél másodpercre is abbahagyjam a történetet, mert akkor tudtam hogy valami fontosról fogok lemaradni. Néhol nagyon részletgazdag, főleg a véres jeleneteknél, ezért egy pillanatra eltöprengtem, hogy fiatalok kezébe adható, de azt hiszem a mai világban már nem lehet nekik újat mutatni. Egyetlen hibát fedeztem fel, hogy hamar vége lett. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az írónőnek hirtelen abba kellett volna hagynia, olyan gyorsan vágta el a történetet és ez meglepett, mert utálom mikor valami nincs rendesen befejezve.
"Én a sötétség leple alatt dolgozom, és azokat pusztítom, akiknek nem lenne szabad szellemként kísérteniük. Ha az emberek tudnák, miket művelek, biztosan megpróbálnának leállítani. Az idióták mind Casper pártját fognák, és akkor meg kellene ölnöm Caspert és őket is, miután Casper átharapta a torkukat."
De mégis, hosszú idő óta, most először fordult elő velem, hogy egy ifjúsági regény ennyire megbabonázott, lekötött és elszórakoztatott. A hibái ellenére is csak azt tudom mondani, hogy mindenképpen érdemes időt ölni bele azért a pár óra szórakozásért, amit Kendare Blake regénye nyújt.
Értékelés: 5/5
Mások is olvasták:
Szilvamag: ITT
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése