Kondor Vilmos: Budapest Noir

A cselekmény egy rejtélyes körülmények között megölt zsidó nő halála körül játszódik. A gyilkosság helyszínén az Est című hetilap újságírója Gordon Zsigmond jelenik meg, aki mindjárt bele is veti magát a nyomozásba. Gordont nem csak a szimata, de a kíváncsisága is hajtja a gyilkos felé. Az újságíró az elején még nem is sejti mibe ártotta bele magát, hiszen ő csak egy dolgot akar mégpedig a nő gyilkosát...

Ezen a kellemesen esős szombat délután nem akadt más programom, mint hogy olvasgassak. Mindjárt kaptam is az alkalmon és kiolvastam Kondor Vilmos első regényét, ami a férjem szerint igazán borongós hangulatúra sikeredett. :) Rengeteget áradozott róla, gondoltam akkor megér annyit, hogy én is elolvassam. Nem igaz? :)

A regény először is letehetetlen, másodszor pedig rövid, hiszen mindösszesen százkilencvenkét oldal, így adott volt minden, hogy még a mai nap folyamán ki is olvassam. Ebben a közel kétszáz oldalban viszont annyi információ van az 1940-es évekről, hogy még egy kicsit sok is volt. Néhol zúgott a fejem a rengeteg történelmi kitekintéstől, amitől kicsit úgy éreztem magam mintha történelem órán ülnék. Persze nem azt mondom, hogy nem kell, de azért egy icipicit visszafoghatta volna magát a szerző. Mindemellett ez azt is jelenti, hogy az író eszméletlen mennyiségű információt összeszedett az akkori Magyarországról, ezért megérdemel egy piros pontot.

A karakterek nagyon szimpatikusak és mindjárt lett is két kedvencem: Krisztina a művész, akinek eszméletlen jó beszólásai vannak és Mór a tata, aki állandóan lekvárt főz (haláli az öreg). :) Mindemellett Gordon Zsigmond személyleírását hiányoltam - aki nem mellesleg a főszereplő is -, így a kedves olvasó fantáziájára lett bízva, hogy hogyan is képzeli el őt.

Mint ahogy említettem a legelején a regény letehetetlen, a tartalma élvezetes, érdekes és izgalmas is egyben, amit a korhű nyelvezet még eredetibbé tesz. Szóval kíváncsi vagyok a folytatásra...de hogy mikor kerül a polcra, azt csak a pénztárcám tudja megmondani. :)

"– Maga olyan faragatlan néha, hogy nem is értem, miért engedem be az ágyamba.
– A maga ágyába? Azt a modern szörnyeteget tőlem kapta.
– De én alszom benne. És maga, ha éppen nem felejtkezik el rólam."

U.I.: Egy utolsó olvasás azért ráfért volna a szövegre, így az író nem követte volna el azt a hibát, hogy az egyik oldalán még négy hónapos a következő oldalon meg már három hónapos terhes a nő. Mondjuk ez az apró hiba azért eltörpült benne. :)

Értékelés: 10/8

Mások is olvasták:
Könyvesblog: ITT
Könyvismertetések: ITT